pályafutás
Debreceni MVSC
1985 - 1988
Vasas SC
1988 - 1991
Siófoki Bányász SE
1991 - 1992
Kispest-Honvéd FC
1992 - 1996
Bnei Yehuda Tel Aviv FC
1996
Soroksári TE
1996. szeptember - 1997. július
BVSC
1997. július - 1998
Pahang
1998 - 1999
SC Doha
1999
St. Pölten
2000
BVSC
2000 - 2001 eleje
Felsőpatony
2001 eleje - 2001 tavasz
Dorogi FC
2001 tavasz - 2004. február 16
Magyargéc
2004. február 17 - 2007. április .19
Salgó Öblös Faipari SC
2007. április 19 - 2008. augusztus 5
Tiszafüredi VSE
2008. augusztus 6 - 2009. augusztus 5
Dorogi FC
2009. augusztus 6 - 2010
† Duró József (Berettyóújfalu 1966.07.26 - 2022.05.22) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Isten adjon neki örök békességet!
Józsi mentalitása, hozzáállása ettől függetlenül örökre a szívembe nőtt!
https://csak.taccs.hu/2022/05/22/elhunyt-duro-jozsef/
Emlékszem, amikor a Vasas rossz passzban volt, csak annyit mondott Mészöly Kálmán, Józsi Neked játszanod kell, mert félnek tőled (NSO interjú).
Igen, hihetetlen fizikuma és lövőereje volt Józsinak és most ilyen fiatalon itt hagy minket.
Nyugodjon békében Józsi!
https://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2893649
Forrás:
Sándor Mihály: A Loki - 25 év 25 labdarúgója
Talán a Honvédban volt pályafutása csúcsán. Bajnokcsapat tagja lehetett, megbecsült egyénisége a kispesti társulatnak. Futballozhatott a Vasasban, az akkor fénykorát élő BVSC-ben, miként Izraelben is megmutathatta tudását. Edzőként azonban még várat magára a nagy áttörés. Meglehet, 2013 Duró József éve lesz.
– Úgy látszik, lassan itt a tavasz, merthogy a madarak már csiripelnek. Önnel kapcsolatban éppenséggel azt, hogy Vietnámba szerződhet.
– Nézze, nem nagyon akarok erről beszélni, mert csak a menedzseremmel beszélgettünk erről a lehetőségről, de ez még igencsak távoli és képlékeny dolog – felelte Duró József. – Egyébként igaz, a vietnámi másodosztályról lenne szó.
– Min múlik?
– Minden mindig a menedzsereken múlik, ezt nagyon jól tudjuk mi, akik a labdarúgásban élünk és dolgozunk. Bízom benne, talán lesz valami. Meglátjuk, mindenesetre ennek február tizenötödikéig el kell dőlnie.
– Van is hozzá humora?
– Mindig is a futballban éltem, így van hozzá affinitásom, és minden, ami ezzel kapcsolatos, érdekel. Nyitott vagyok, aztán meglátjuk, mik azok a lehetőségek, amiről tudunk tárgyalni.
– Nem unatkozott az elmúlt hónapokban?
– Mióta kirúgtak Vecsésről, nem nagyon volt lehetőségem. De volt valami, ami részben párhuzamosan működött a Vecséssel, hiszen akadt egy kis csapatom Ürömön, ahol kérték, így besegítettem. Ott vannak a barátaim, így szívesen megtartottam az edzést a felnőtteknek és persze gyerekekkel is foglalkoztam.
– Hazánkból nem is hívták sehonnan?
– Nem, nem volt konkrét megkeresés. Voltak helyek, ahol felmerült a nevem, de komoly tárgyalás nem volt az elmúlt félévben.
– Erre számított?
– Maradjunk annyiban, nem lepett meg, hogy így történt. Sok edző van Magyarországon, ezekből több mint 150 Pro-licences. Van tizenhat első osztályú csapat, négy-öt külföldi trénerrel, de ugyanezt elmondhatom a másodosztályról is. Van persze több száz A-licences edző is, akik próbálnak elhelyezkedni akár az NB II-ben, akár az NB III-ban, de ahhoz kevés az együttesek száma, hogy mindenki kispadhoz juthasson. Vannak olyan kollégáim, akik négy-öt éve nem jutnak kispadhoz, így másból kell, hogy megéljenek.
– Az elmúlt félévben ön például miből élt?
– Hála Istennek, öcsémnek van egy építési vállalkozása, ahol be tudtam segíteni, már amilyen szinten.
– Téglát rakodott vagy maltert kevert?
– Azért ebbe a helyzetbe nem hozott a testvérem. Próbáltam menedzselni, munkát szerezni, meg aztán, ha kellett, segítettem úgy, ahogy tudtam. Volt, amikor felpattantam a teherautóra és anyagot szereztem be, de téglát azért nem kellett téglát pakolnom, de mindettől függetlenül ez a munka sem derogálna.
– Akkor most minden szinten az építkezésé a főszerep.
– Próbálkozom… Meglátjuk, mit hoz a jövő, de igen lassan építkezünk, de úgy érzem, túl nagy lehetőségeim már nem lesznek. Ez a vietnámi szerződés viszont megdobná a dolgokat, ebben biztos vagyok.
forrás:
http://fociakobon.hu/ms/node/44421
Még mindig van új a nap alatt. A magyar futballban – ha ez valamiféle szerződés lenne, írhatnánk úgy is, hogy a továbbiakban ,,magyarfociban”... – újabb elképesztő ügy borzolja a kedélyeket.
– Kirúgták?
– Nagyjából igen – felelte Duró József.
– Finomabban szólva közös megegyezéssel szerződést bontottak önnel?
– Nem, akkor maradjunk az előbbinél: tökéletesen fogalmazott, kirúgtak.
– Milyen indokkal?
– Nézze, a következő volt a helyzet: a legutolsó mérkőzésen nem azt játszattam, akit kellett volna.
– Hogy mondta?
– Jól hallotta...
– Kiről van szó?
– Egy fiatal kapusról, Gecse Gyuláról. Az elnök úr azt említette, nekünk már mindegy, mivel kiestünk. Pedig egyáltalán nem az, egyik meccs sem lehet mindegy.
– Akkor gyakorlatilag már a kezdőrúgás pillanatában sejtette, hogy az Orosháza ellen ül utoljára a vecsési kispadon?
– Nem, nem gondoltam, hogy ez lesz belőle és idáig fajul a dolog. Tulajdonképpen a Mezőkövesd-Zsóry ellen, a 2–2-es meccsen játszattam a srácot, de az utolsó fordulóban nem őt tettem be, az elnök úr pedig úgy gondolta, a megbeszéltek ellenére nem azt csináltam, amit kellett volna, amely nyilván az én elvem, így aztán később felhívott és közölte, hogy ki vagyok rúgva.
– Erre ön?
– Elfogadtam, mivel nem tudtam mit tenni.
– Máskor is volt arra kísérlet, hogy az egyesület első embere megpróbálta befolyásolni az összeállítást?
– Nem volt rá példa, nem szólt bele a taktikába sem. Most viszont ez volt az indok, de nem is tudom, hogy fogalmazzam meg...
– Mondvacsinált ügynek érzi?
– Valahogy úgy. Szerintem az volt. Nálunk a vége felé már történtek érdekes dolgok.
– Mire gondol?
– Például arra, hogy nem volt masszőrünk, nekem és a technikai vezetőnknek kellett rohangálnunk szódavízzel a sérült játékosokhoz. Szűkösen voltunk, de megoldottuk, mert úgy érzem, jó kis csapatunk volt annak ellenére is, hogy sajnos kilencszer kaptunk ki egy góllal, amely azért valamelyest jelzi a csapat erejét, no meg azt is, hogy valami hiányzott. Mondjuk a háttér. Az utolsó mérkőzésen mindössze két cserejátékosom volt.
– Azt szajkózzák unos-untalan, a magyar második vonal profi osztály.
– Ugye most viccel velem? Egyáltalán nem az, sőt, nagyon távol állunk ettől. Most majd talán az lesz, amikor át fogják szervezni. Követendő példa lenne Svájc vagy Ausztria, ahol tíz- vagy tizenkét csapat van a második vonalban. De ez látszott a mérkőzéseinken is. Az Eger, amelyik feljutott az NB I-be, 1–0-ra vert meg bennünket úgy, hogy köze nem volt a mérkőzéshez, mivel végig mi irányítottunk. A Szolnok vagy a Békéscsaba ellen 1–0-ra vezetünk és két pontrúgás miatt veszítettünk. Az utolsó bajnokinkon, Orosházán a közönség tagjai gratuláltak és azt kérdezték, ilyen játékkal hogyan lehetünk kiesők? A háttér miatt, ami fontos.
– Kifizették?
– Teljes mértékig. Korrekt volt az elnök úr, bár a tavasz folyamán úgy játszottunk, hogy nem volt prémium az NB II-es – vagy ahogy ön fogalmazott, profi – mezőnyben. Ugyanakkor egyértelmű, kieső csapat voltunk, nem is érdemeltünk prémiumot, de pluszmotiváció lett volna.
– Keresték már máshonnan?
– Hála Istennek, mindig van ajánlatom, sosem voltam munka nélkül. Most is van két megkeresésem, egy NB II-es és egy ,,megye-egyes” csapattól. Amúgy meg nincs különbség, hiszen teljesen mindegy, hol dolgozik az ember. Ha megnézi, a megyében 200-300 néző látogatja a mérkőzéseket, Vecsésen vagy éppen Szolnokon 400-500 érdeklődő néző van. A közönség kiszolgálása lenne a lényeg, de már rég nem úgy van, mint anno, több tíz esztendeje, amikor két-, három- meg négyezer ember buzdította a második vonalbeli csapatokat.
– Lengyelországban és Ukrajnában ennek a többszöröse vesz jegyet, igaz, a „szomszédoknál” kontinensviadalt rendeznek. Mit vár az Európa-bajnokságtól?
– Hála Istennek, lesznek jó mérkőzések, de továbbra is spanyolpárti vagyok, meglepetés lesz viszont Portugália szereplése. Szakmailag nem hoz újdonságot az Eb, ugyanazon elv mentén futballoznak majd a válogatottak, mint a világbajnokságon, azaz a védekező játék lesz túlsúlyban, aztán hogy a ki-ki mérkőzéseken mi lesz, azt már nem lehet tudni, mivel minden kiszámíthatatlan. Legalább ebben mi is jók vagyunk...
------------------------------------------
Az elnök szemével
------------------------------------------
Természetesen megkerestük Földvári Tibort, a Vecsési FC elnökét is, aki – miután közöltük vele a menesztett szakvezető által elmondottakat – őszintén beszélt az elválás részleteiről.
„Azzal kezdeném, hogy teljesen igazat adok Duró úrnak, amit elmondott, úgy történt. Januárban már gondolkodtam az edzőváltáson, de azért szavaztam neki továbbra is bizalmat, mert amikor súlyos vereségeink voltak, mellettem volt Józsi, ezért úgy voltam, hogy vele kezdem el a tavaszi idényt. Két név volt a kalapban, valamelyikük átvette volna a csapatot. De mert azóta mindkettejüknek már van társulata, így nem mondom meg, kikről lett volna szó. Sok igazolást kezdeményeztem, Obot Denis Samuel, Edouard Ndjodo, Török Sándor, Farkas Viktor és Kollár Dániel is hozzánk került, szóval úgy gondoltam, ezzel az öt futballistával a tizenharmadik helyen, azaz benn tudom tartani a Vecsést. Összességében nem tudok rosszat mondani Duró Józsefre, hiszen szakmailag odatette magát, de nincs olyan futballklub, amelyik egy osztályt kiesik, majd ugyanazzal az edzővel folytatja.”
A Vecsési FC első emberével némiképp vitatkoznánk, hiszen az NB II, Keleti csoportjától szintén búcsúzó Rákospalotai EAC-nál a hírek szerint továbbra is Mátyus János irányít. Duró József azonban nem...
„Azért kellett felállnia a kispadról, mert ezt a hihetetlenül tehetséges fiatal kapust, Gecse Gyulát, akit a Vasasból igazoltunk, látni szerettem volna élesben, és arra kértem, az utolsó két mérkőzésen a vecsési fiú kapjon lehetőséget – folytatta Földvári Tibor. – Egyrészt, hogy a hazai mérkőzésen bemutassuk a városnak, aki semmivel nem rosszabb, mint Horváth Gábor, másrészt egész héten úgy készült Hajdú Lajos vezetésével, hogy az Orosháza ellen is ő fog védeni, ezért speciális gyakorlatokat is végeztetett vele a kapusedzőnk. A mérkőzés előtt kis túlzással aztán megváltoztatta a döntését, amit megmondom őszintén, nehezményeztem. Egy fiatal kapust nem lehet »kettétörni«, így etikátlannak tartottam a tréner lépését. Aztán este fél tizenegykor felhívtam, ám nem rúgtam ki, csupán közöltem vele, hogy megválunk egymástól. Kérdezte, miért, én pedig azt feleltem, azért, mert a kérésemet figyelmen kívül hagyta és nekem ez a vecsési kapus nagyon fontos, mint ahogy mindegyik játékosom az.”
Vajon tényleg csak ennyi lett volna a korábbi válogatott középpályás ,,bűne”?
„Az előzményekről nem akarok beszélni, az a klub belső ügye, de voltak fegyelmi gondok Józsival. Négy-öt jelentkező van, akik között akad nevesebb tréner is, ám egyelőre még nem döntöttem. Június 25-e körül lehet döntés, addig beszélgetek mindegyikkel, de annyit mondhatok, rutinos, nem annyira fiatal edzőt szeretnék, aki már letett valamit az asztalra. Az NB III a cél hosszú távon, egyrészt a körülmények nem olyanok, hogy sokáig NB II-esek maradjunk, másrészt így lehet sikerélmény, mert az első három hely valamelyikét céloztam meg. Olyan edző és csapat kell, amelyik megállja a helyét. Duró Józseffel korrekt módon váltunk el, de ami az igazság, az az igazság, a döntésemet felvállalom.”
(A fenti írás ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet című lapban.)
forrás:
http://fociakobon.hu/ms/node/35061