Mindenképpen futballozni akartam, tétmeccseket játszani, s úgy éreztem, hogy a De Graafschap szakmai stábjától ezt nem feltétlenül kapom meg. Noha a klubvezérkar szerződéshosszabbítást ajánlott és időközben kimondottan megkedveltem Hollandiát, inkább a távozás mellett döntöttem.¹

Amikor a felvidéki egyesülethez kerültem, korántsem volt olyan stabil és ragyogó, mint ma. A klub nagy változásokon ment keresztül, épült a stadion és az akadémia, az első idényem elején Szencen játszottuk a hazai mérkőzéseinket, és a vezérkar elég gyakran váltott edzőt – Peter Hyballa a negyedik szakember, akivel együtt dolgozom. Az elmúlt másfél évben ugyanakkor érezhetően jobb játékossá váltam, s ezt a DAC-nak köszönhetem, amely úgymond felépített engem. Tiszta szívből mondom, nagyszerűen érzem magam a klubnál.
Pályafutásom eddigi legjobb idénye volt az előző, s azért dolgozom, hogy a folytatásban ez a teljesítmény legyen az alap. A formajavulásom szorosan összefügg Peter Hyballa vezetőedző 2018 nyári érkezésével. Német szakvezetőként a sok passzra épülő támadófutball elkötelezett híve, ez a felfogás kedvez leginkább a játékstílusomnak. Továbbá érezteti velem, hogy fontos láncszem vagyok a csapatban, s a felém áradó bizalom az egyik legjobb ösztönző. Nincs kötött helyem a futballpályán, enged kibontakozni, és kihasználja az erősségeimet, a gyengéimen pedig igyekszik javítani.¹

A Piast már a nyáron szeretett volna megszerezni, de nem sikerült megállapodnunk. Ennek ellenére figyelte a teljesítményemet, és mivel az őszi szezonban is jól ment a futball, gólokkal, gólpasszokkal segítettem a DAC-ot, a télen ismét megkeresett. Az utóbbi hetekben aztán felgyorsultak az események. Hamarosan huszonöt éves leszek, szerettem volna egy szinttel feljebb lépni. A lengyel élvonal erősebb, több a jó csapat, és sokan követik. A címvédőhöz érkeztem, amely a jelenlegi idényben is jól szerepel. Az, hogy Dunaszerdahelyen meghatározó játékos voltam az utóbbi időben, elégnek bizonyult a válogatott kerettagsághoz, de ennél többet akarok. Ha tovább fejlődöm és erősebb csapatban, magasabb szinten is megállom a helyem, valószínűleg több esélyem lesz rá, hogy a piros-kék mellett a piros-fehér-zöld szerelést is magamra húzzam.³

Nagyon sikeres őszi szezonon vagyok túl, de úgy éreztem, változásra van szükségem. Remélem, a Piast Gliwice segítségére tudok lenni, és jó eredményeket érhetünk el együtt. A Piast nagyon jó klub, címvédő jelenleg Lengyelországban, ezért is döntöttem mellette. Éreztették velem, hogy számítanak rám, szeretném a pályán meghálálni a bizalmat.²

Kisebb sérüléssel küzdöttem, aztán átestem a koronavírus-fertőzésen. Az ősz sajnos nem úgy sikerült, ahogyan terveztem. A szezon elején sok lehetőséget kaptam, voltak jó meccseim, jó pillanataim, de összességében nem sikerült azt a teljesítményt nyújtanom, amelyet szerettem volna. A csapat is szörnyen kezdett, hét mérkőzésen csupán egy ponttal. Furcsa volt, mert nem játszottunk rosszul, szinte minden összecsapáson mi alakítottunk ki több helyzetet, és kapura is többször lőttünk, valamiért mégsem tudtunk gólokat szerezni, míg az ellenfelek szinte minden támadásukból betaláltak. Október vége lett, mire összeszedtük magunkat, de miután felépültem, már nem kaptam lehetőséget a bajnokságban. A DAC-nál sokkal támadóbb felfogásban játszottunk, itt, a Piastnál nekem is többet kell védekeznem, itt nincs úgynevezett »magas presszing«, nem a kaputól húsz méterre járatjuk a labdát, mielőtt támadásba lendülünk. Nem könnyű, de muszáj megtanulnom alkalmazkodni ehhez a stílushoz, mert csak így szerepelhet a nevem mellett annyi gól és gólpassz, amennyit elvárok magamtól.⁴

Nagyon régen kerültem külföldre, hosszú utat jártam be azóta, és most nagyon örülök, hogy itt lehetek. Kettőezer-tizenegy óta külföldön élek, most sikerült hazajönnöm. A Kisvárda a tavalyi ezüstérmes, amely jól kezdte a mostani bajnokságot is, és még versenyben van az Európa-konferencialigában. A nyár elején több opcióm is volt és nem titok, még a napokban is akadt egy-két lehetőségem. Összevetettünk mindent, sokat gondolkoztunk arról, hogy mi lenne a legjobb döntés, és arra jutottunk, hogy Kisvárda lehet az a hely, ahol a nem túl jól sikerült lengyelországi évek után újra felépíthetem magam. A Piast Gliwicénél nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy előzetesen vártam, és szeretnék újra topformába kerülni, közben pedig új csapatomat is hozzásegíteni a minél jobb szerepléshez.⁵