hozzászólások

1. 
   Longinus

   # 2

   2024.03.19, 10:48

   Stieber József a Haladás VSE 1973-as tablóján. Kép: Rohonci út, tiszta büszkeség Facebook
    
2. 
   admin magyarfutball.hu

   # 1

   2017.02.14, 13:48

   1973 augusztusában járunk, Borbély Pál, a Népsport akkori újságírója írta ezeket a sorokat az 1973–1974-es bajnokság nyitó mérkőzése, a Haladás–Újpesti Dózsa találkozó tudósításában. Stieber József – Stieber Zoltán édesapja – úgy emlékszik vissza erre az összecsapásra, mintha néhány nappal ezelőtt lett volna.
   
   „A Haladás saját nevelésű játékosa voltam, a serdülőtől az ifjúsági csapaton át végigjártam a szamárlétrát, és tizennyolc évesen, az NB I B-ben szereplő gárdában mutatkoztam be a felnőttek között. Megnyertük a másodosztályú bajnokságot, így egy év után visszakerültünk az élvonalba, ahol hetvenhárom őszén mi, az NB I B-s aranyérmesek játszottuk a bajnokság legelső mérkőzését az NB I-es bajnokkal, a Dózsával. Pénteki napon, zsúfolásig megtelt lelátók, tizennyolcezer néző előtt léptünk pályára, annak ellenére telt ház volt, hogy a televízió közvetítette a mérkőzést. Király Feri góljaival kétszer is megszereztük a vezetést, de az Újpest mindkétszer egyenlített, majd Dunai Anti belőtte a lilák győztes találatát. Három kettőre kikaptunk a Dózsa ellen, de számomra örök élmény marad az a meccs! Nemcsak az NB I-es debütálásom miatt, hanem azért is, mert olyan kiválóságok ellen játszhattam, mint Fazekas, Bene, Dunai II, Zámbó – nem túlzás, világhírű volt az a csatársor. Ami pedig a virágcsokrot illeti, nos, azt a sportiskola képviseletében éppen a húgom, Mária adta át nekem, ő a sportiskolában, majd a Sabaria Cipőgyár NB I-es csapatában kézilabdázott. Látja, sportos család a miénk…
   
   Stieber József a Szombathely melletti Bozzai községben született, ugyanott, ahol Halmosi Zoltán, a Haladás korábbi 11-szeres válogatott labdarúgója, nem mellesleg Halmosi Péter édesapja. Stieber a szombathelyi csapatban az „öreg" Halmosi mellett többek között együtt futballozott az Újpesti Dózsa elleni meccs kapcsán már említett Király Ferenccel, azaz Király Gábor édesapjával, később Veszprémben együtt játszott Csernyánszki Norbert apukájával, Sándorral – a fiúk most egyszerre tagjai a magyar válogatott keretének.
   
   Bár Stieber József pályafutása ígéretesen indult – csak a tények kedvéért: az ominózus Haladás–Újpest mérkőzésen 6-os osztályzatot kapott a Népsporttól –, a fiatal söprögetőt (hajdanán így nevezték a középhátvédet) fél év után elvitték katonának, s mire visszatérhetett a Halihoz, a klub történetének egyik legjobb védője, Kereki Zoltán megszilárdította helyét a zöld-fehérek védelmének tengelyében.
   
   A Thomann Antalt 1974 nyarán váltó új edző, Sárosi László megpróbálta a balbekk posztján szerepeltetni Stiebert, de ott nem igazán ment neki a játék, és ő maga kérte, hogy inkább a tartalékban játszhasson, eredeti helyén, a védelem közepén. Két szezon alatt 13 NB I-es mérkőzésen szerepelt – ebben mindenképpen Zoltán fia előtt jár, hiszen ő nem játszott itthon élvonalbeli meccset –, majd előbb a Sabariához, aztán a Péti MTE-hez adták kölcsön.
   
   Ezután szerette volna őt átigazolni az NB I-be feljutott Székesfehérvári MÁV Előre, ám a Haladás nem adta ki, így végül Veszprémbe, a Bakony Vegyészhez került, majd a gárda csapatkapitányaként 1983-ban „rajta verték el a port" az emlékezetes „totóbotrányban". Ezután már csak alacsonyabb osztályú csapatokban futballozott (Zirci Bányász, Celldömölk – utóbbival éppen 25 évvel ezelőtt nyerték meg a megyei bajnokságot, a hétvégén ezt ünneplik többek között Szabó Ferenccel, aki 1974 őszén a Fradi játékosaként ötöt vágott a Rába ETO-nak, és 10-es osztályzatot kapott a Sporttól), s közben utánpótlás szinten elkezdte az edzősködést Sárváron, ahová átköltözött a család.

   
   2011.09.01
   http://www.nemzetisport.hu/magyar_valogatott/sarvari-futballkristaly-stieber-zoltan-utja-a-valogatottig-2092880?nocache