† Szemző Gyula (Sopron 1902.04.24 - Sopron 1954.05.30)
játékos
edző
0 nemzetközi kupa
0 hazai kupadöntő
23 elsőosztályú bajnoki
1 másodosztályú bajnoki
Szemző Gyula magyar bajnoki mérkőzései:
I. oszt. profi liga 1929/1930
# | dátum | ford. | mérkőzés | csere | lap | gól | |
---|---|---|---|---|---|---|---|
1 | 1929.08.31 | 1 | Nemzeti SC - Attila FC | 1 : 1 | |||
2 | 1929.09.15 | 2 | Attila FC - Ferencvárosi FC | 1 : 3 | |||
3 | 1929.09.21 | 3 | Újpest FC - Attila FC | 4 : 0 | |||
4 | 1929.09.29 | 4 | Attila FC - Pécs-Baranya FC | 3 : 0 | |||
5 | 1929.10.13 | 5 | Bástya FC - Attila FC | 5 : 2 | |||
6 | 1929.10.20 | 6 | Attila FC - Somogy FC | 0 : 1 | |||
7 | 1929.10.27 | 7 | Hungária FC - Attila FC | 1 : 1 | |||
8 | 1929.11.10 | 8 | Budai 11 - Attila FC | 0 : 0 | |||
9 | 1929.11.17 | 9 | Attila FC - III. Kerület FC | 0 : 2 | |||
10 | 1930.05.04 | 20 | Somogy FC - Attila FC | 1 : 2 | |||
11 | 1930.05.25 | 22 | Attila FC - Újpest FC | 1 : 4 |
11 mérkőzés
Profi II. liga 1930/1931
# | dátum | ford. | mérkőzés | csere | lap | gól | |
---|---|---|---|---|---|---|---|
12 | 1930.11.09 | 7 | Somogy FC - Attila FC | 1 : 0 |
1 mérkőzés
Profi I. liga 1931/1932
# | dátum | ford. | mérkőzés | csere | lap | gól | |
---|---|---|---|---|---|---|---|
13 | 1931.09.06 | 1 | Attila FC - Kispest FC | 0 : 0 | |||
14 | 1931.09.13 | 2 | Hungária FC - Attila FC | 5 : 0 | |||
15 | 1931.09.27 | 3 | Attila FC - III. Kerület FC | 1 : 0 | |||
16 | 1931.10.04 | 5 | Attila FC - Bocskay FC | 1 : 3 | |||
17 | 1931.10.11 | 4 | Budai 11 FC - Attila FC | 0 : 3 | |||
18 | 1931.10.25 | 6 | Sabaria FC - Attila FC | 1 : 1 |
6 mérkőzés
Profi I. liga 1932/1933
# | dátum | ford. | mérkőzés | csere | lap | gól | |
---|---|---|---|---|---|---|---|
19 | 1932.09.25 | 4 | Attila FC - Kispest FC | 1 : 3 | |||
20 | 1932.10.09 | 11 | Somogy FC - Attila FC | 2 : 3 | |||
21 | 1932.10.15 | 5 | Budai 11 FC - Attila FC | 3 : 2 | |||
22 | 1932.11.20 | 8 | Attila FC - Bocskay FC | 1 : 0 |
4 mérkőzés
Profi I. liga 1933/1934
# | dátum | ford. | mérkőzés | csere | lap | gól | |
---|---|---|---|---|---|---|---|
23 | 1933.09.24 | 4 | Szeged FC - Attila FC | 2 : 1 | |||
24 | 1933.10.01 | 9 | Somogy FC - Attila FC | 1 : 5 |
2 mérkőzés
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Futball karrier Soprontól Sopronig: egy kalandos pályafutás története
A múlt század elején Szemző Gyula az első soproni futballisták egyike volt, aki a városból indulva eljutott az első osztályig. Futballozott és edzősködött is a profi ligában, valamint az NB I-ben. A karrierje végén hazatért a Soproni Lokomotívhoz és a csapat edzőjeként is hunyt el egy bajnoki mérkőzés után.
A GYSEV-főkalauz édesapa hét gyermeke közül 1902. április 24-én látta meg a napvilágot Sopronban. Tehetsége, testi adottságai révén kapusként már fiatalon helyet követelt magának a korszak egyik jeles régióbeli klubja, a SFAC felnőttcsapatában.
- A családunkban nálunk mindenki százhetven centi körüli magas volt, egyedül ő emelkedett ki a hórihorgas termetével – emlékezik a nagybátyjára napjainkban a 83 éves Szemző Gábor, aki az élete jelentős részét maga is a sportban töltötte.
Az ifjú titán még nem volt 16 éves, amikor 1918. április 10-én a SFAC-SzSE (1:1) összecsapás után a Soproni Napló dicsérte a játékát, majd ugyanezt tette a Neulerchenfelders FC elleni 2:2-t követően is: „Az eldöntetlen mérkőzés eredményét csakis Szemző kapusunknak köszönhetjük, akire méltán büszke lehet a csapat. Kiválóan véd. Különösen labdafogásai elsőrangúak. Reméljük, hogy még gyakran lesz alkalmunk gyönyörködhetni védéseiben.”
Egészen pontosan további három évig lehetett gyönyörködni, mert Szemző Gyula egyik nyilatkozata szerint 1921-ben került a Salgótarjáni Bányászhoz. A Dunántúli Sport Újság 1923. június 11-én ezt írta: „Szemző Gyula, a SFAC volt egykori kapusa, jelenleg a Salgótarjáni Bányász TC óriás termetű kapusa, olyan kvalitásokat árult el az úrnapi DVTK elleni mérkőzésen, hogy jövő szereplése elé a legnagyobb várakozással nézhetünk. A mérkőzést vezető Kann Frigyes szövetségi bíró számtalanszor kapta szájába sípját abban a hiszemben, hogy gólt kell ítélnie, mikor Szemző hatalmas alakjától nem várt fürgeséggel kaparintotta meg a labdát az utolsó pillanatban, vagy dobta magát merész robinzonáddal a jobb sarokból a bal sarok felé repülő labdára. A magyar föld, úgy látszik, tömegesen termi a kapustalentumokat.”
A nógrádi csapatban is az egyik legjobbnak bizonyult, többször szerepelt Észak-Magyarország válogatottjában. Az SBTC fekete-fehér színeit 1926 végéig viselte.
A következő év tavaszán már a nagy hírű Hungáriában találkozunk a nevével. A Nemzeti Sport a Húsvéti serlegmérkőzések előtt ezt írta 1927. április 13-án: „Az összeállítás szenzációja, hogy Szemző fog a kapuban állani. A Hungária már nagyon régen szerepeltette volna Szemzőt a kapuban, de miután Szemző aktív katona volt, erről le kellett mondania. Most, hogy leszerelt, megszűnt minden akadály és a Hungária vezetősége reméli, hogy Szemző felszabadulásával elvetheti a kapus-kérdés gondját.”
A cseh bajnok Sparta elleni meccsen (3:3) be is mutatkozott a Hungáriában a következő tizenegyben: Szemző — Mandl, Lenkey I - Kléber, Kvasz, Nádler — Opata, Molnár, Orth, Kittl, Jeny. A tudósító szerint „jó alakú, jó mozgású, keménykötésű, bátor kapus. Az első két gólnál azonban másként mozgott volna, ha már kellő rutinnal rendelkezne.”
Szerepelt a Ferencváros (0:2) és az Újpest (3:0) ellen, valamint a Profi kombináltban is, utóbbival az SK Pozsonyt 5:0-ra győzték le. Ekkor már több dicséretet kapott: „Szemző kezdi beváltani a hozzáfűzött reményeket. Néhány nagyon szép védése volt. Bátorsága, rugalmassága biztató.” Ennek ellenére a Bástya ellen következő bajnokin nem kapott szerepet, mert „Szemző ügyeinek elintézése végett néhány napi szabadságot kapott.” A szabadságolás azonban végleges lett. A pontos okát homály fedi, a Nemzeti Sportban 1927. május 6-án megjelent karcolat egy kis részlete azonban némi magyarázatot ad rá:
- Mondja, Terefere úr, arról nem tud, hogy Szemző miért nem játszik?
- Kérem, szerkesztő úr, Ön gondolatolvasó. Éppen most akartam erről beszélni. Ugyanis Szemző még nem volt a katonaságtól egészen szabad, amikor leszerződött a Hungáriához és ezért, hogy úgy mondjam, felelősségre vonták, illetve adnak neki egy külön helyiséget, ahol senki sem zavarhatja őt.
Ebből a párbeszédből arra lehet következtetni, hogy az átigazolásakor nem volt minden szabályos és ezért büntetést kapott. A profi bajnokságban nem is védett a Hungáriában és ismét Salgótarján felé vette az irányt: „Szemzőt, a Hungária kapusát a Salgótarjáni SE szerepeltette a PBSE elleni barátságos mérkőzésen és ezért az LSE intézőjét, Boray Józsefet az SBTC feljelentésére az ÉLSz intézőbizottsága három hónapra eltiltotta tisztségének gyakorlásától.”
Egy évre Nagykanizsára igazolt a másodosztályba. A következő nyáron Szemzőt szerette volna megkapni a Salgó FC a Hungáriától. A hír szerint a kék-fehérek vezetősége nem kért többet a jó képességű kapusért, mint amennyibe addig került nekik, vagyis nagyjából 500 pengőt. Az üzlet végül nem jött létre, a kapus újabb fél évet Kanizsán maradt, majd 1929 februárjában „A bajnokság egyik nagy favoritjának, a miskolci Attilának a háza táján nagy szenzáció akadt: hosszas huzavona után végre sikerült Szemzőt, a Kanizsa kiváló kapusát a városnál álláshoz juttatni s ezzel egyidejűleg tegnap este le is szerződtetni.”
A profi másodosztályban a bajnokság végén a miskolci csapat - a Pécs-Baranya mögött – a második helyen végzett és jogosult volt osztályozót játszani a feljutásért. A Vasas ellen a harmadik mérkőzés döntött, ezen a Hungária úton 5000 néző előtt a borsodi piros-kékek a hibátlanul védő Szemző vezérletével 2:0-ra legyőzték az angyalföldieket és ezzel feljutottak az élvonalba.
Az első élvonalbeli mérkőzésen, 1929. augusztus 31-én is ő állt a kapuban a Millenárison, amikor az Attila 1:1-re végzett a Nemzeti vendégeként. „Szemző nagyon szépen védett. Egy-két védése nagy klasszisra vallott.”
Később a harmincas évei felett lassan kiszorult a kezdőcsapatból, nemzetközi mérkőzéseken azért játszott, miközben a társai felkészítésében is szerepet vállalt. Részt vett az Attila FC 1933-as sikeres erdélyi túráján, ahol megsérült.
Úgy volt, hogy ő véd a Phőbus ellen az 1933/34-es profi bajnoki év nyitányán, a neve szerepelt is az előzetesen megadott csapatban, ám a meccsen még sem vele kezdődött az összeállítás.
- Hallotta? Szemző nem véd.
- Mi történt vele?
- Semmi. Nem fogadta el az Attila feltételeit. Ki akarja használni azt a helyzetet, hogy Alberti elment s így kapus nélkül maradt az Attila!
A Nemzeti Sport 1933. szeptember 19-én arról tudósított, hogy ő lett a miskolciak edzője. „Tegnap végre megegyezett az Attila Szemzővel, aki nemcsak védeni fog, hanem az edzéseket is vezeti majd. Kéri a visszaamatőrösítését.”
Az év őszén játékosként kétszer is szerepelt a profi ligában, 1933. szeptember 4-én ő védett Szegeden, ahol csapatával 2-1-es vereséget szenvedett, majd vele a kapuban 5:1-re kiütötték a Somogy FC-t Kaposváron.
A következő körben hatalmas várakozás előzte meg Miskolcon a Ferencváros elleni mérkőzést. Szemző Gyula az új sárga mezében a hazai csapat élén futott ki a bemelegítéshez. A kapura rúgások során az egyik alkalommal nagyon megnyúlt a labdáért és kiugrott a válla. Nem is tudott játszani a meccsen, az Attila vezetői pánikszerűen keresték helyére az új kapust. Hidasit úgy hívták le a tribünről s a kezdéssel meg kellett várni, amíg átöltözött.
A Szeged FC 1933-as őszi franciaországi túráján egy-két mérkőzést Délkelet-Magyarország profi válogatott néven hirdettek meg. Lille-ben a 10.000 néző előtt játszott összecsapáson az első percekben Szemző megsérült, de fél kézzel tovább védett. Öt gólt kapott, amiből a szegediek szerint hármat könnyedén védett volna, ha teljesen egészséges.
Az őszi idény végéig volt az Attila edzője, 1934 januárjában azt írták, hogy felbontotta a szerződését a klubbal. Utána a perecesi csapatnál, Alberttelepen és a Miskolci Erdészetnél dolgozott szakoktatói végzettséggel. Az 1952-es idényre volt klubja, az akkor az NB I-ben szereplő Salgótarján kérte fel edzőnek. Az irányításával a 10. helyet szerezték meg a bajnokságban. Ez volt a második klub, ahol az élvonalban dolgozott.
Korábbi csapatai közül ezúttal Nagykanizsára szerződött, ahol a másodosztályú együttest vezette, majd 1954 elején a megyei bajnokságból az NB II-be frissen feljutott Soproni Lokomotív hívta haza a szülővárosába. Csapatával 12 fordulót követően a 8. helyen állt a táblázaton.
1954. május 30-án a Győri Lokomotív 3500 néző 1:0 (0:0)-ra győzött Sopronban a Mátrai - Horváth, Peresznyák, Salamon - Dérfalvi I, Csonka - Fekete (Törőcsik), Rajnai, Rejtő, Tatai, Völgyes összeállítású hazai gárda ellen. Szemző Gyulának ez volt az utolsó mérkőzése a soproni kispadon. Paradox módon a Népsportban éppen ezen egyetlen alkalommal maradt le a neve az összeállításból.
Szemző Gábor: - Édesapámmal mi is kint volt a mérkőzésen. Utána Gyula bácsi hívott bennünket, menjünk át egy italra a Neher vendéglőbe. Apám nem volt kocsmába járó ember, így nem is fogadtuk el a meghívást, inkább hazamentünk, a nagybátyám viszont így is az étterem felé vette az irányt. Éjfél körül járt az idő, amikor a húga kétségbeesetten szaladt át hozzánk a szörnyű hírrel, hogy Gyula bácsi otthon szívinfarktust kapott és ötvenkét évesen meghalt.
A Népsport egy pár soros hírben, a Győr-Sopron megyei Hírlap pedig az anyakönyvi rovatban közölte a halálhírét. Az NB II-es labdarúgó értekezlet végén a résztvevők kegyelettel emlékeztek meg róla.
A soproni evangélikus temetőben alussza örök álmát.
https://www.kisalfold.hu/helyi-sport/2023/04/futball-karrier-soprontol-sopronig-egy-kalandos-palyafutas-tortenete
Dunántúli Sport Újság, 1923. 06. 11.
Papp Győző gyűjtése
Nésport
1954.05.31