hozzászólások

1. 
   admin fgymat

   # 3

   2023.04.21, 07:51

   Játszott és edzősködött is a profi ligában
   
   Futball karrier Soprontól Sopronig: egy kalandos pályafutás története
   A múlt század elején Szemző Gyula az első soproni futballisták egyike volt, aki a városból indulva eljutott az első osztályig. Futballozott és edzősködött is a profi ligában, valamint az NB I-ben. A karrierje végén hazatért a Soproni Lokomotívhoz és a csapat edzőjeként is hunyt el egy bajnoki mérkőzés után.
   A GYSEV-főkalauz édesapa hét gyermeke közül 1902. április 24-én látta meg a napvilágot Sopronban. Tehetsége, testi adottságai révén kapusként már fiatalon helyet követelt magának a korszak egyik jeles régióbeli klubja, a SFAC felnőttcsapatában.
   - A családunkban nálunk mindenki százhetven centi körüli magas volt, egyedül ő emelkedett ki a hórihorgas termetével – emlékezik a nagybátyjára napjainkban a 83 éves Szemző Gábor, aki az élete jelentős részét maga is a sportban töltötte.
   
   Az ifjú titán még nem volt 16 éves, amikor 1918. április 10-én a SFAC-SzSE (1:1) összecsapás után a Soproni Napló dicsérte a játékát, majd ugyanezt tette a Neulerchenfelders FC elleni 2:2-t követően is: „Az eldöntetlen mérkőzés eredményét csakis Szemző kapusunknak köszönhetjük, akire méltán büszke lehet a csapat. Kiválóan véd. Különösen labdafogásai elsőrangúak. Reméljük, hogy még gyakran lesz alkalmunk gyönyörködhetni védéseiben.”
   
   Egészen pontosan további három évig lehetett gyönyörködni, mert Szemző Gyula egyik nyilatkozata szerint 1921-ben került a Salgótarjáni Bányászhoz. A Dunántúli Sport Újság 1923. június 11-én ezt írta: „Szemző Gyula, a SFAC volt egykori kapusa, jelenleg a Salgótarjáni Bányász TC óriás termetű kapusa, olyan kvalitásokat árult el az úrnapi DVTK elleni mérkőzésen, hogy jövő szereplése elé a legnagyobb várakozással nézhetünk. A mérkőzést vezető Kann Frigyes szövetségi bíró számtalanszor kapta szájába sípját abban a hiszemben, hogy gólt kell ítélnie, mikor Szemző hatalmas alakjától nem várt fürgeséggel kaparintotta meg a labdát az utolsó pillanatban, vagy dobta magát merész robinzonáddal a jobb sarokból a bal sarok felé repülő labdára. A magyar föld, úgy látszik, tömegesen termi a kapustalentumokat.”
   A nógrádi csapatban is az egyik legjobbnak bizonyult, többször szerepelt Észak-Magyarország válogatottjában. Az SBTC fekete-fehér színeit 1926 végéig viselte.
   
   A következő év tavaszán már a nagy hírű Hungáriában találkozunk a nevével. A Nemzeti Sport a Húsvéti serlegmérkőzések előtt ezt írta 1927. április 13-án: „Az összeállítás szenzációja, hogy Szemző fog a kapuban állani. A Hungária már nagyon régen szerepeltette volna Szemzőt a kapuban, de miután Szemző aktív katona volt, erről le kellett mondania. Most, hogy leszerelt, megszűnt minden akadály és a Hungária vezetősége reméli, hogy Szemző felszabadulásával elvetheti a kapus-kérdés gondját.”
   
   A cseh bajnok Sparta elleni meccsen (3:3) be is mutatkozott a Hungáriában a következő tizenegyben: Szemző — Mandl, Lenkey I - Kléber, Kvasz, Nádler — Opata, Molnár, Orth, Kittl, Jeny. A tudósító szerint „jó alakú, jó mozgású, keménykötésű, bátor kapus. Az első két gólnál azonban másként mozgott volna, ha már kellő rutinnal rendelkezne.”
   Szerepelt a Ferencváros (0:2) és az Újpest (3:0) ellen, valamint a Profi kombináltban is, utóbbival az SK Pozsonyt 5:0-ra győzték le. Ekkor már több dicséretet kapott: „Szemző kezdi beváltani a hozzáfűzött reményeket. Néhány nagyon szép védése volt. Bátorsága, rugalmassága biztató.” Ennek ellenére a Bástya ellen következő bajnokin nem kapott szerepet, mert „Szemző ügyeinek elintézése végett néhány napi szabadságot kapott.” A szabadságolás azonban végleges lett. A pontos okát homály fedi, a Nemzeti Sportban 1927. május 6-án megjelent karcolat egy kis részlete azonban némi magyarázatot ad rá:
   
   - Mondja, Terefere úr, arról nem tud, hogy Szemző miért nem játszik?
   - Kérem, szerkesztő úr, Ön gondolatolvasó. Éppen most akartam erről beszélni. Ugyanis Szemző még nem volt a katonaságtól egészen szabad, amikor leszerződött a Hungáriához és ezért, hogy úgy mondjam, felelősségre vonták, illetve adnak neki egy külön helyiséget, ahol senki sem zavarhatja őt.
   Ebből a párbeszédből arra lehet következtetni, hogy az átigazolásakor nem volt minden szabályos és ezért büntetést kapott. A profi bajnokságban nem is védett a Hungáriában és ismét Salgótarján felé vette az irányt: „Szemzőt, a Hungária kapusát a Salgótarjáni SE szerepeltette a PBSE elleni barátságos mérkőzésen és ezért az LSE intézőjét, Boray Józsefet az SBTC feljelentésére az ÉLSz intézőbizottsága három hónapra eltiltotta tisztségének gyakorlásától.”
   
   Egy évre Nagykanizsára igazolt a másodosztályba. A következő nyáron Szemzőt szerette volna megkapni a Salgó FC a Hungáriától. A hír szerint a kék-fehérek vezetősége nem kért többet a jó képességű kapusért, mint amennyibe addig került nekik, vagyis nagyjából 500 pengőt. Az üzlet végül nem jött létre, a kapus újabb fél évet Kanizsán maradt, majd 1929 februárjában „A bajnokság egyik nagy favoritjának, a miskolci Attilának a háza táján nagy szenzáció akadt: hosszas huzavona után végre sikerült Szemzőt, a Kanizsa kiváló kapusát a városnál álláshoz juttatni s ezzel egyidejűleg tegnap este le is szerződtetni.”
   A profi másodosztályban a bajnokság végén a miskolci csapat - a Pécs-Baranya mögött – a második helyen végzett és jogosult volt osztályozót játszani a feljutásért. A Vasas ellen a harmadik mérkőzés döntött, ezen a Hungária úton 5000 néző előtt a borsodi piros-kékek a hibátlanul védő Szemző vezérletével 2:0-ra legyőzték az angyalföldieket és ezzel feljutottak az élvonalba.
   
   Az első élvonalbeli mérkőzésen, 1929. augusztus 31-én is ő állt a kapuban a Millenárison, amikor az Attila 1:1-re végzett a Nemzeti vendégeként. „Szemző nagyon szépen védett. Egy-két védése nagy klasszisra vallott.”
   
   Később a harmincas évei felett lassan kiszorult a kezdőcsapatból, nemzetközi mérkőzéseken azért játszott, miközben a társai felkészítésében is szerepet vállalt. Részt vett az Attila FC 1933-as sikeres erdélyi túráján, ahol megsérült.
   
   Úgy volt, hogy ő véd a Phőbus ellen az 1933/34-es profi bajnoki év nyitányán, a neve szerepelt is az előzetesen megadott csapatban, ám a meccsen még sem vele kezdődött az összeállítás.
   
   - Hallotta? Szemző nem véd.
   - Mi történt vele?
   
   - Semmi. Nem fogadta el az Attila feltételeit. Ki akarja használni azt a helyzetet, hogy Alberti elment s így kapus nélkül maradt az Attila!
   A Nemzeti Sport 1933. szeptember 19-én arról tudósított, hogy ő lett a miskolciak edzője. „Tegnap végre megegyezett az Attila Szemzővel, aki nemcsak védeni fog, hanem az edzéseket is vezeti majd. Kéri a visszaamatőrösítését.”
   
   Az év őszén játékosként kétszer is szerepelt a profi ligában, 1933. szeptember 4-én ő védett Szegeden, ahol csapatával 2-1-es vereséget szenvedett, majd vele a kapuban 5:1-re kiütötték a Somogy FC-t Kaposváron.
   
   A következő körben hatalmas várakozás előzte meg Miskolcon a Ferencváros elleni mérkőzést. Szemző Gyula az új sárga mezében a hazai csapat élén futott ki a bemelegítéshez. A kapura rúgások során az egyik alkalommal nagyon megnyúlt a labdáért és kiugrott a válla. Nem is tudott játszani a meccsen, az Attila vezetői pánikszerűen keresték helyére az új kapust. Hidasit úgy hívták le a tribünről s a kezdéssel meg kellett várni, amíg átöltözött.
   
   A Szeged FC 1933-as őszi franciaországi túráján egy-két mérkőzést Délkelet-Magyarország profi válogatott néven hirdettek meg. Lille-ben a 10.000 néző előtt játszott összecsapáson az első percekben Szemző megsérült, de fél kézzel tovább védett. Öt gólt kapott, amiből a szegediek szerint hármat könnyedén védett volna, ha teljesen egészséges.
   
   Az őszi idény végéig volt az Attila edzője, 1934 januárjában azt írták, hogy felbontotta a szerződését a klubbal. Utána a perecesi csapatnál, Alberttelepen és a Miskolci Erdészetnél dolgozott szakoktatói végzettséggel. Az 1952-es idényre volt klubja, az akkor az NB I-ben szereplő Salgótarján kérte fel edzőnek. Az irányításával a 10. helyet szerezték meg a bajnokságban. Ez volt a második klub, ahol az élvonalban dolgozott.
   
   Korábbi csapatai közül ezúttal Nagykanizsára szerződött, ahol a másodosztályú együttest vezette, majd 1954 elején a megyei bajnokságból az NB II-be frissen feljutott Soproni Lokomotív hívta haza a szülővárosába. Csapatával 12 fordulót követően a 8. helyen állt a táblázaton.
   
   1954. május 30-án a Győri Lokomotív 3500 néző 1:0 (0:0)-ra győzött Sopronban a Mátrai - Horváth, Peresznyák, Salamon - Dérfalvi I, Csonka - Fekete (Törőcsik), Rajnai, Rejtő, Tatai, Völgyes összeállítású hazai gárda ellen. Szemző Gyulának ez volt az utolsó mérkőzése a soproni kispadon. Paradox módon a Népsportban éppen ezen egyetlen alkalommal maradt le a neve az összeállításból.
   
   Szemző Gábor: - Édesapámmal mi is kint volt a mérkőzésen. Utána Gyula bácsi hívott bennünket, menjünk át egy italra a Neher vendéglőbe. Apám nem volt kocsmába járó ember, így nem is fogadtuk el a meghívást, inkább hazamentünk, a nagybátyám viszont így is az étterem felé vette az irányt. Éjfél körül járt az idő, amikor a húga kétségbeesetten szaladt át hozzánk a szörnyű hírrel, hogy Gyula bácsi otthon szívinfarktust kapott és ötvenkét évesen meghalt.
   
   A Népsport egy pár soros hírben, a Győr-Sopron megyei Hírlap pedig az anyakönyvi rovatban közölte a halálhírét. Az NB II-es labdarúgó értekezlet végén a résztvevők kegyelettel emlékeztek meg róla.
   
   A soproni evangélikus temetőben alussza örök álmát.

   
   
   https://www.kisalfold.hu/helyi-sport/2023/04/futball-karrier-soprontol-sopronig-egy-kalandos-palyafutas-tortenete
    
2. 
   admin fgymat

   # 2

   2023.04.07, 18:56

   Szemző Gyula, a SFAC volt egykori kapusa, jelenleg a Salgótarjáni Bányász TC óriás termetű kapusa, olyan kvalitásokat árult el az úrnapi DVTK elleni mérkőzésen, hogy jövő szereplése elé a legnagyobb várakozással nézhetünk. A mérkőzést vezető Kann Frigyes szövetségi bíró számtalanszor kapta szájába sípját abban a hiszemben, hogy gólt kell ítélnie, mikor Szemző hatalmas alakjától nem várt fürgeséggel kaparintotta meg a labdát az utolsó pillanatban, vagy dobta magát merész robinzonáddal a jobb sarokból a bal sarok felé repülő labdára. A magyar föld, úgy látszik, tömegesen termi a kapustalentumokat.

   
   Dunántúli Sport Újság, 1923. 06. 11.
   Papp Győző gyűjtése
    
3. 
   admin fgymat

   # 1

   2018.03.01, 17:33

   A nela.hu szerint május 26-án hunyt el, a hír szerint vasárnapra virradóra, vasárnap pedig május 30-a volt.
   
   

   Szemző Gyula, a volt kiváló salgótarjáni, majd később miskolci kapu védő, aki egy ideig a Salgótarjáni Bányász NB I-es csapatát, legutóbb pedig a Soproni Lokomotív csapatát edzte, vasárnapra virradó éjszaka Sopronban hirtelen meghalt. Temetése kedden délután lesz Sopronban.

   
   Nésport
   1954.05.31