hozzászólások

1. 
   admin magyarfutball.hu

   # 3

   2022.12.28, 11:50

   Isten veled! Meglepett, hogy csak ennyiszer volt válogatott.

   
   

   Mert az a 4 éve volt erős. Utána a görög és a további rövid időszaka már sajnos nem.

   
   

   Magával vitte a titkot a három névvel...RIP

   
   

   Gondolom a 3 játékos nevére utal,akik állitólag eladták a Pana-Honvéd meccset.

   
   

   Szombathelyen, amikor a Haladásban játszott, nagyon jóban voltunk Fitivel. Imádta a futballt és az életet! Nyugodj békében Józsi, legyen Neked könnyű a föld!

   
   

   Megdöbbentett a hír, nem tudtam, hogy beteg, utoljára a focisulijáról olvastam több helyen is. Jó játékos volt, de akkoriban vidékről nagyon nehéz volt bekerülni a válogatottba. Aki kicsit jobb játékos volt, előbb-utóbb Budapestre igazolt, hogy válogatott lehessen. A Hali akkor a tanárképző főiskola miatt volt vonzó, sok játékos elvégezte és szerzett testnevelő tanári képesítést (valamilyen másik tárggyal párosítva), ahogy Fitos Józsi is.

   
   

   Szerethető csibész volt. Ózdi játékosai közül ismertem egy kettőt, tűzbe mentek érte. Ez sokat elárul róla. Nem tudtam betegségéről, nagyon meglepett a megrázó hír. Nyugodj békében Fiti!

   
   https://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2931237
    
2. 
   admin heimo

   # 2

   2015.12.28, 19:34 (szerk.: 2017.02.02, 15:34)

   Fitos nem tud visszavonulni
   
   A SZE-FI a mindene a volt honvédosnak
   
   Már rég nem akar NB I-es edző lenni, de futballszeretete változatlan. Fitos József ötvenkét évesen is futballozik a megye III-ban, s tizennégy éves fia mellett belső védőt játszik a SZE-FI LSE-ben. És nem csak játékosa, hanem edzője, vezetője, mindenese a csapatnak. Sorsszerű, hogy az egykori vagány, a nagy csibész éppen Szentendrén találta meg a számítását.
   – Rákerestem önre az interneten, s az első bejegyzés rögtön egy helyreigazítás volt, amely arról szólt, hogy mégsem fejelte le a bírót az egyik meccs után, és nem csavargatta a nemi szervét. Izgalmas meccs lehetett, mi volt ez az eset?
   – A Szentendre–Piliscsaba ifimeccs után azt írta a bíró mérkőzés utáni jelentésében, hogy én lefejeltem, és markolásztam a mogyoróját az öltözőfolyosón. Ez persze nem igaz, de az ellenfél edzője a meccs jegyzőkönyvét elküldte az egyik szülőnek, aki aztán eljuttatta a sajtóhoz. Először az Index közölte, de legalább rákérdezett, hogy igaz-e. Mások nem vették a fáradságot, tényként közölték a hírt, mire én perrel fenyegettem őket. Mivel bizonyítani nem tudták az esetet, kénytelenek voltak helyreigazítást közölni.
   – De mégis, mi történt azon a mérkőzésen?
   – Ezt az egészet azok kreálták, akik korábban itt, Szentendrén előttünk használták a pályát. Nagyon le volt a gyep robbanva, mi felújítottuk, és fizetünk érte havi százezer forint plusz áfát. Nekik ez nem tetszik, és így próbáltak lejáratni bennünket. Valakinek a barátja volt ez a bíró, és rávette, hogy hazudjon. Az esetből persze vizsgálat lett, s eltiltottak hat hónapra. Miután fellebbeztem, ezt ötre mérsékelték. De mivel téli szünet volt, ez voltaképpen csak két meccset jelentett. Amit a játékvezető állított, nem tudta bizonyítani. Idézném az MLSZ fegyelmi bizottság döntésének utolsó mondatát: „Az öltözőfolyosón történtekkel kapcsolatban csak általános kifejezések hangzottak el. Senkire nem született bizonyíthatóan terhelő vallomás.”
   – Akkor miért tiltották el?
   – Mert szidtam a bírót. Ezt vállalom is, de a legnagyobbak is szokták néha szidni a játékvezetőt, még Mourinho is. Nem volt ez annyira kirívó eset. Mindenesetre pert indítottam a bíró ellen a jó hírnév megsértése miatt. Nem volt más lehetőségem.
   – Mit vár a pertől?
   – Azt, hogy bebizonyíthatom az igazamat, és hogy nem lehet büntetlenül vádaskodni. Meg némi anyagi kártérítést is remélek, amit az egyesületem kap majd meg. Lesz mire költeni, háromszáz gyermekkel foglalkozunk.
   – Melyik korosztály az öné?
   – Szinte mindegyik csapattal van kapcsolatom. A feleségemmel néhány éve klubot alapítottunk Szentendrén, ahol a legkisebbektől a felnőttekig van csapat. Ez a város egyetlen klubja, és ez szomorú. Amúgy, amolyan mindenes vagyok a SZE-FI LSE-nél, edző, igazgató, intéző, sőt még a csapatban is játszom a megye III-ban. Nem tudok visszavonulni. A fiam most tizennégy éves, és korkedvezménnyel már ő is szerepelhet a felnőtt csapatban. A két Fitos a két belső védő.
   – Hogy játszik a gyerek, lehet belőle futballista?
   – Már most 183 centiméter magas, és talán mindent elmondok azzal, hogy a Panathinaikosz is vinné.
   – És elengedi?
   – Még nem.
   – Mire vár, ott azért talán többet fejlődhetne.
   – Ez így van, ám még nagyon kötődik a családhoz, és ragaszkodik környezetéhez. De egy-két év, és Athénban játszik majd.
   – Vannak más ügyes gyerekek is Szentendrén?
   – A napokban vittek el tőlünk egy ritka tehetséges, kilencéves srácot, s lett is belőle vita a Dalnoki Akadémiá­val, mert nem kérték ki őt. Nonprofit klub vagyunk, nem volt szerződésünk vele, és nem is vártuk, hogy száz­ezreket fizessenek. De úgy gondolom, az a minimum, ha valaki vinni akarja, akkor elkéri tőlünk. Minden további nélkül odaadtuk volna, tudjuk, hol a helyünk, mi kis klub vagyunk, máshol jobb körülmények vannak, és a gyerek fejlődését is az szolgálja, ha előrébb lép. Szóval pénzt nem adtak, de mondjuk öt labdának örültünk volna. Elegáns megoldás lett volna. Nagyon bánt az eset, de tanultunk belőle.
   – És mire jutottak?
   – Ez a helyzet még rendezetlen Magyarországon, és a nagyobb klubok csúnyán visszaélnek ezzel. Amatőr szerződést kötünk a gyerekekkel, tehát nevelési költséget kell majd fizetni értük. Nem akartuk, hogy ez bekövetkezzen, de a körülmények rákényszerítettek bennünket. A Budapest Honvéd már észbe kapott, együttműködési szerződést kötünk velük. De ez nemcsak a mi problémánk, a többi kisebb egyesületet is sújtja. Nem jó ez így.
   – Mit kellene tenni?
   – Szerintem államilag támogatni a nevelő egyesületeket. Én reggeltől-estig ott vagyok a pályán, ami nem baj, szívesen csinálom, de jó lenne pár edző, aki segít, ám pénzünk nincs erre. Hét közben edzés, hét végén meccsek.
   – NB I-es mérkőzésekre, a Bozsik Stadionba jár még?
   – Á, nincs rá időm.
   – És ha edzőnek hívnák?
   – Nem akarok én már az első osztályban dolgozni. Imádom ezt a kis klubot, ez az életem. Amíg élek, ezt szeretném csinálni. Nagyon hálás vagyok a szülőknek a kétkezi munkájukért, Szentendrén büszkék lehetnek erre az egyesületre.
   – Futballistaként, úgy tudom, Görögországban imádták. Oda sem vágyik vissza?
   – A görögök minden futballistát az Olümposzra helyeznek, és az az atmoszféra, ami ott körülveszi a labdarúgást, már-már földöntúli. Például amikor 1989-ben a Panathinaikoszhoz szerződtem, és megérkeztem az athéni reptérre, az elnök és néhány klubvezető várt. A csomagjaimmal együtt a hátsó ajtón át vittek ki. Kérdeztem, nincs útlevél-ellenőrzés, azt mondták, ne foglalkozzam semmivel. El­autóztunk egy athéni ruhaboltba, rám adták a klub formaruháját, és mentünk vissza a reptérre. Már az egyesület zöld-fehér öltönyében kellett kilépnem a váróból, ahol rengeteg tévés, újságíró és fotós várt.
   – A görög szurkolók nem csak imádni, szidni is nagyon tudnak. Volt, hogy megtalálták?
   – Engem szerencsére nem, de az egyik csapattársamat igen. Az Apollón Athénnal játszottunk kupameccset, ez nagyjából olyan csapat, mint itthon a Csepel vagy a REAC. A lényeg, hogy kikaptunk kettő egyre. A meccs után sírva jött az öltözőbe az egyik játékostársam, Szaravakosz, hogy felgyújtották a vadonatúj BMW-jét. Egy hétre rá az Olimpiakosszal mérkőztünk, és az ő góljával nyertünk. Az ezt követő első edzés után két darab, masnival átkötött ugyanolyan kocsi várta őt a parkolóban. A szurkolók és az elnök dobta össze rá a pénzt. Velem csak olyan fordult elő, hogy aranyláncokat akasztgattak a nyakamba örömükbe a drukkerek. Nálunk ilyen elképzelhetetlen, de azt hiszem, máshol is, talán csak egy-két mediterrán országban történhet hasonló.
   – Még ma is fölismerik, ha Görögországba utazik?
   – Hajaj. Nekem a határátlépés minimum három órába telik. A vámosok kérdezgetnek, mi van velem, mit csinálok. Mindenkivel meg kell innom egy italt, ha nem, megsértődnek. Nagyon nehéz szabadulni tőlük.
   – A szocialista rendszer már ingott, amikor a Panathinaikoszhoz szerződött, a Honvédhoz való igazolásakor, 1985-ben viszont még stabilan állt. Hogyan került Kispestre?
   – A honvédelmi miniszter meg négy-öt ember tárgyalt velem. Nem akartam eljönni Szombathelyről, ezért dupla árat mondtam a tárgyalásnál, mint amiben korábban megegyeztünk. Komora Imrének vörös lett a feje, tajtékzott, hogy akkor menjek vissza a Haladáshoz. Én elégedetten jöttem ki a szobából, hogy ez megvan, maradhatok a Halinál, ám Imre bácsi utánam jött, és azt mondta: elfogadták a követelésemet. De nem bántam meg végül, hogy így alakult. Megszerettem a Honvédot, nagyon jó társaságba, kiváló csapatba kerültem.
   – Honvéd-szurkoló volt gyerekkorában?
   – Nem. A Fradit szerettem, mint minden gyerek.
   – A SZE-FI LSE-nél is fradisták a gyerekek?
   – Remélem, nem.
   – Fontos az, hogy legyen a gyereknek kedvenc csapata, játékosa?
   – Nagyon is. Onnan kap mintát, ösztönzést. És úgy látom, szeretik a gyerekek Ronaldót vagy Messit, de igazi példaképet általában közvetlen környezetükből választanak. Úgy akarnak cselezni, lőni, öltözni, járni mint a nagy bálvány.
   – És ez Szentendrén lehet Fitos József is?
   – Elvileg lehetne, de ezek a gyerekek már csak az öreg Fitost látják futballozni hétvégenként. Az meg, ugye, már túljutott a csúcson.
   
   Pályakép
   
   Fitos József (1959. november 4., Nova) volt válogatott középpályás
   
   Klubjai: Zalaegerszegi TE (1978–1980), Haladás VSE (1980–1985), Bp. Honvéd (1985–1988), Panathinaikosz (1989-1990), Panioniosz (1990), Újpesti Dózsa (1990–1991). Magyar válogatott (1985–1989, 12 mérk./0 gól). Edzőként: Budapest Honvéd FC (2002). Eredményei: Magyar bajnok (1985–86, 1987–88, 1988–89), Magyar Kupa (MNK)-döntős (1988), görög bajnoki bronzérmes (1988–89).

   
   archivum.magyarhirlap.hu
   
   hmgy
    
3. 
   Longinus

   # 1

   2015.08.28, 11:20

   Fitos József a 80-as évek közepén az utánpótlás válogatottban, jobbról a második. Alul a Kispest utánpótlás edzőjeként.Forrás: nso.hu