hozzászólások

1. 
   Olegoffff

   # 4

   2024.10.13, 10:01

   Managed Sportklub Sofia from 1933 to 1934, AS-23 (Sofia) in 1934, Shipka (Sofia) in 1936.
   https://bg.wikipedia.org/wiki/%D0%9A%D0%B0%D1%80%D0%BE%D0%B9_%D0%A4%D0%BE%D0%B3%D1%8A%D0%BB
    
2. 
   HSV

   # 3

   2015.09.13, 17:05

   Újpesten született.
   
   Forrás:
   https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-1942-21550-935-60?cc=1452460&wc=92SR-ZN1:40678301,48553201,42361601
    
3. 
   Longinus

   # 2

   2015.05.22, 17:02 (szerk.: 2017.01.19, 13:57)

   Fogl II. Károly. via: labdarugo.de
    
4. 
   admin fgymat

   # 1

   2012.12.09, 17:16 (szerk.: 2017.01.19, 14:04)

   FOGL II (FOGOLY II, ÚJPESTI II) Károly (1895), az UTE és az Újpest FC jobbhátvédje, 1918 és 1929 között 51 válogatott mérkőzésen játszott és 2 gólt szerzett. Tagja volt az 1924. évi olimpiai játékokon szerepelt magyar együttesnek.
   
   – A zömök, csupa izom játékos minden idők egyik legkiválóbb magyar hátvédje volt. Mint öccsével kapcsolatban említettük, a „Fogl-gát" szellemi vezére ő volt. Pályafutását szélsőként kezdte, de a hátvédsorban emelkedett a világklasszis labdarúgók színvonalára. Kifogástalan rúgótechnikája nagyszerű helyezkedéssel, ragyogó ütemérzékkel, jó fejjátékkal, nagy gyorsasággal és a vakmerőségig bátor, önfeláldozó harcossággal párosult. A védelemben mindenütt ott volt, ahol szükség lehetett rá. Sokszor elképesztően nagy munkát vállalt, magára és – maradéktalanul el is látta azt. A Fogl-kettőst – fénykorában – Európa legjobb hátvédpárjai között emlegették. Játékuk ellen olykor a túlzott keménység vádját hozták fel. Valóban kemény, erélyes játékosok voltak. Tény azonban, hogy az összecsapások során semmivel sem okoztak több sérülést, mint ahányszor ők jártak rosszul. Fogl erejéről és csapatkapitányi tekintélyéről valóságos legendák keletkeztek. Lelkes, csupa szív küzdőmodorával, szinte szuggesztív akaraterejével nemcsak a védelmet, hanem az egész csapatot képes volt magával ragadni.
   
   Félszáz válogatottsága során mindenkor a magyar együttes egyik erősségének bizonyult. Rengeteg kitűnő játéka közül az 1926. augusztus 20-án, a Lengyelország elleni találkozón (4:1) mutatott teljesítményét emeljük ki. Ezt a mérkőzést – hátvéd létére – szinte egyedül ő nyerte meg a magyar csapatnak. Ráadásul egy olyan gólt lőtt, amilyen manapság egyáltalán nem látható. Bár azt a sziszegve süvítő lövést a szemtanúk is alig látták... 1969 januárjában távozott el örökre körünkből.

   
   forrás:
   Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig