hozzászólások

1. 
   admin fgymat

   # 4

   2018.03.24, 15:21

   A Népsport híre alapján, nem László (ahogy a nelán szerepel), hanem András volt és 1949-ben, 24 évesen hunyt el, ez az életkor megfelel az 1944-es ifjúságinak:
   

   Súlyos gyász, érte a perecesi labdarúgósportot: Salamon András, a Pereces 24 éves tartalékkapusa belefulladt a Dunába. Csapatával együtt Visegrádon üdült és ott érte szerencsétlenség.

   
   Népsport
   1949.07.19
    
2. 
   admin fgymat

   # 3

   2018.03.24, 14:53 (szerk.: 2018.03.24, 18:04)

   Ezen fotón sem látszik 27 évesnek...
   
   Képes Sport
   1944.11.13.
    
3. 
   admin fgymat

   # 2

   2018.03.24, 14:45

   Kis kapus nagy kapuban
   
   Salamon (Schaffer) „kis“ kapus. Nem csak azért, mert alacsonyra szabta őt a Teremtő, hanem azért is, mert még nem védett más mérkőzésen, csak ifjúságin. Múlt vasárnap már délben, az előmérkőzés alatt ott álldogált a Csepel kapuja mögött. Verseczit „tanulmányozta". Ha a nyurga csepeli kapusnak sikerült egy-egy védése, a kis Salamon tapsolt a legjobban, ő tudja mi az, megfogni egy veszélyes labdát. Amikor azután a mérkőzés végén levonult a két csapat, Salamon megállapította, hogy Verseczi jól védett, de azért ő mégis csak Aknavölgyit választja majd mintaképül. Ebben a pillanatban valaki megszólalt a háta mögött:
   — Képzeljétek, a Vasasnak nincs kapusa. Már öltözik minden mezőnyjátékos, de kapus még nincs.
   — Hogyhogy?
   — Valaki azt a szomorú hírt hozta, hogy Aknavölgyi Jóskának meghalt az édesanyja.
   — Akkor szegény Jóska aligha áll ma a kapuba.
   Ekkor Hegyi Gyula az öltöző vasrácsa előtt elkiáltotta magát:
   — Van itt olyan Nemzeti Vasas játékos, aki kapus?!
   Majd odaszólt a többi vezetőnek:
   — Nézzetek körül a nézőtéren, hátha találtok egy kapust!
   A kis Salamon szive megdobbant:
   — Hátha ma én húzom fial a nagycsapat mezét? — villant át az agyán.
   Félénken kibújt a tömegből és egyelőre a játékosbejáró közelében helyezkedett el. Figyelte, hátha akad nálánál különb kapus a jelenlevő békeutcaiak között. Múlt az idő. Egymásután érkeztek vissza a hírnökök, kapus nélkül. Ebben a pillanatban indult a kis Salamon a vezetők felé. Elsőnek Burger István edző i vette öt észre:
   — Nézzétek, itt a kis „Saft".
   Egyszeriben úgy megörültek a vezetők, mintha legalábbis Plattkó Ferenc közeledett volna feléjük húszéves korában.
   — Mernéd vállalni a játékot? — zuchilt az aprót.ermetü kapus felé a kérdés.
   A kis ifi csak egy pillanatig habozott, azután rá vágta:
   — Vállalom!
   (Nem túlozunk, amikor megállapítjuk, hogy ez az egyszó volt a kis Salamon legmerészebb tette ezen a délutánon.)
   Az öltözőben hamarosan utólérte a nagyokat nekivetközésben. Endre, a szertáros, ugyancsak kinálgatta neki a felszerelési tárgyakat:
   — Bokatekercs kell?
   (Endre tudta, hogy az ifi játékosoknak a szép fehér tekercs a legfőbb vágyuk.) A kis Salamon azonban legyintett:
   — Nem kérek.
   — Itt a könyökvédö!
   — Azt sem kérek.
   — Válassz magadnak a térdgumik közül.
   — Nagyon szépen köszönöm, arra sincs szükségem.
   Mielőtt kivonultak volna, majdnem valamennyi játékos biztatgatta őt:
   — Ne félj öcsi, nem hagyjuk majd harapni a kispesti csatárokat.
   Néhány perc múlva pedig ugyancsak csodálkozott a sokezer szurkoló:
   — Ki az a törpe a kapuban?
   — Én még hírét sem hallottam.
   — Hiszen az a gyerek még pólyába való. No lesz nekünk ezen a mérkőzésen.
   Mi tagadás, az első percek valóban úgy is indultak. Egy kapu felé ívelő labdára rohant ki a kis Salamon. Már ölébe is kapta, amikor Nemes bácsi szabályosan nekirontott. Mindenki tudja, hogy Nemest nem olyan akármilyen anyagból gyúrták. A kis kapus nagy nyekkenéssel zuhant a földre. Még. annyi lélekjelenléte volt, hogy a labdát Pósa elé dobta. Azután láthatólag nyöszörögve. simogatni kezdte az oldalát. Mészáros Feri erre felnyalábolta őt a földről és a szurkolók derültsége közben életre rázta. A kis kapus meg is emberelte magát. Egy kissé erőszakolt mosollyal legyintett:
   — Nem baj, Nem fáj.
   Magában pedig azt gondolta:
   — Tyüh, micsoda világ lesz itt. ..
   Néhány perc múlva azután megnyugodott. Különösen akkor, amikor látta, hogy Mészáros bácsi is legény ám a talpán, mert ugyancsak lepattant róla Nemes bácsi. Meg is tett mindent a kis kapus, amit tehetett. Sőt, ha a szerencse egy kicsit vele van, a mérkőzés végén, majdnem a legnagyobb kapus-bravúr is sikerült volna neki: Csak egy hajszál hiányzott, hogy ki nem fogta. Pompás érzékkel vetődött a kis kapus! Meg is tapsolták érte. Úgy mintha kifogta volna.
   A mérkőzés végén mindenki gratulált neki. Aztán kérdezni kezdték:
   — No, most már bevallhatod öcskös, mondd meg őszintén, mitől féltél a legjobban?
   — A nagy közönségtől.
   — Mi volt a legfurcsább?
   — Hogy most sokkal nagyobbnak tűnt fel a kapu, mint az ifi mérkőzéseken.
   — Minek örültél a legjobban?
   — Amikor Mészáros Feri bácsi lábáról a kapu sarkába tartott a labda és az utolsó percben sikerült elcsípnem. Azt hittem, öngól lesz.
   — Mi bosszantott?
   — Hogy a tizenegyes bement.
   — Ne faggassátok azt a szegény fiút. Gyere csak ide öcskös, — hallatszott Hegyi Gyula hangja.
   A kis kapus odament Hegyi Gyula így fogyatta:
   Te most tagja voltál a győztes csapatnak. Ezért ugyanúgy jár a jutalom, mint a többieknek. Válassz, mit akarsz? Pénzt, vagy valami mást ?
   A kis kapuson látszott, hogy alaposan meglepődött. Néhány pillanat múlva csendesen válaszolt:
   — Egy pár cipőt...
   — Megkapod, — válaszolt azonnal az intéző.
   Azóta talán már fel is húzta a kis Salamon ...

   
   Nemzeti Sport
   1944.11.20.
    
4. 
   admin fgymat

   # 1

   2018.03.24, 14:25

   A nela szerint 1917-ben született, valamint a Perecesen és a 1944-ben a Vasasban védő Salamon azonosak. A Nemzeti Sport 1944. november 13-ai tudósítása szerint, az első számú kapus Aknavölgyi nem érkezett meg és helyette az ifjúsági Salamon védett. Nem tűnik valószínűnek, hogy 27 évesen ifjúsági kapus lett volna. Vagy a születési dátum nem egyezik, vagy a Vasas és a Pereces kapusa nem egy személy (és ez utóbbi lehet 1917-es).