† Gyetvai László (Zólyom 1918.12.11 - Budapest 2013.08.28)
játékos
edző
Nagy család volt a miénk. Nyolcan voltunk testvérek, öt lány és három fiú. Zólyomban éltünk, amikor aztán jött Trianon, apám – aki amúgy vasutas volt – felpakolta a családot és Budapestre költöztünk. Mennünk kellet, nem volt maradásunk. Két évig a ferencvárosi pályaudvarnál, egy vagonban éltünk, de nem bántuk.2
Az Ecseri úti templomban voltam kijelölve ministrálni a 9 órás misére. Azt mondta a barátom és iskolatársam, hogy 'Lacikám, 10 órakor a Fradiban toborzó van. Elmész rá?' Mondtam, hogy nem, ezt be kellene jelenteni az édesanyámnak. 'Majd én bejelentem, igazollak téged, és elmegyünk oda", közölte, és elindultunk. Az Üllői úton akkor már legalább 200 gyerek várakozott. Az volt az első toborzó az egész országban, 10-től délután 2-ig tartott. 44-en játszottunk egyszerre, az edző, Zsazsa bácsi pedig nézett bennünket, hagyott mindenkit játszani. Amikor vége volt, kiderült, nemcsak benne vagyok a húsz kiválasztottban, de elsőnek lettem felírva. Kérdezte, mit szeretek játszani, mondtam, hogy csatárt, mert szeretek gólt rúgni. Hát persze, hiszen ott, akkor is gólt rúgtam.1
Ferencváros, 1937-1948
Kezdésként a Közép-európai Kupa sorozatban mutatkoztam be, ahol két mérkőzés jutott nekem. Végül megnyertük a kupát, igaz a döntő egyik mérkőzésen sem játszottam. Közben az NB I-ben is debütáltam.Aa csapatunk tele volt klasszis labdarúgókkal! Lázár Gyula, Toldi Géza, Polgár Gyula, Sárosi György, Kiss Gyula és még sorolhatnám, ők a világ bármelyik csapatába játszottak volna. Kiss Gyula úgy adta a labdákat, mint később Ebedli. Aztán a 40-es évek közepén nálunk futballozott a Kubala Laci is, aki nem csak kiváló futballista volt, hanem egy nagyon jó ember is.3
Pályafutása során 1937 és 1948 között 161 bajnokin 66 gólt szerzett.
Sok gólt rúgtam, az 1940-41-es bajnokságot tizenegy pontos előnnyel nyertük meg, akkor Toldi 29, a Sárosi 23 gólt rúgott, én balszélsőként 21-et. És ezek nagy gólok voltak! Néha mondta az edzőm: 'Abból a szögből be kell fejezned'. Én meg rúgtam egy olyan gólt a Springer-szobor felé eső kapuba az Újpestnek, hogy szegény Tóth Gyuri kereste a labdát, mi meg mondtuk neki, hogy ott van a hálóban, belülről felakadva.1
...
A válogatottban 17 mérkőzésen három gólt szerzett, a Ferencvárossal három bajnokságot (1938, 1940, 1941) és három Magyar Kupát nyert (1942, 1943, 1944), de 1948-ban, mindössze harmincéves korában visszavonult.
Egy meccsen részleges izomszakadást szenvedtem, és miután nem volt csere, nem jöhettem le a pályáról. Ez volt a baj. Játszottam én még utána, de mindig kiújult a sérülésem. Így befejeztem, mert nem voltam már olyan mutatós, mint korábban.1
forrás
Készült az
1 - http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20130716-interju-gyetvai-laszlo-legidosebb-elo-valogatott-magyar-labdarugoval.html
2 - http://ulloi129.wordpress.com/2012/12/26/gyetvai-sajnalhatja-hogy-nem-ismerte-sarosit/#more-82961
3 - http://labdarugas.cimpa.hu/ferfi-labdarugas/a-magyar-futballtortenelem-klasszisai-nyomaban-gyetvai-laszlo/
interjúi alapján.
1 - http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20130716-interju-gyetvai-laszlo-legidosebb-elo-valogatott-magyar-labdarugoval.html
2 - http://ulloi129.wordpress.com/2012/12/26/gyetvai-sajnalhatja-hogy-nem-ismerte-sarosit/#more-82961
3 - http://labdarugas.cimpa.hu/ferfi-labdarugas/a-magyar-futballtortenelem-klasszisai-nyomaban-gyetvai-laszlo/
interjúi alapján.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Képes Sport
via:
http://www.tempofradi.hu/1948-v-9-sbtc-ferencvaros-12
A Ferencváros 1937-es csapata:
Álló sor (játékosok): Bíró, Táncos, Kiss Gy., Jakab, Sárosi Gy., Toldi, Jászberényi, Kemény, Gyetvai,
ülnek: Magda, Sárosi III., Lázár,
elöl: Polgár, Háda, Korányi, Tátrai.
Forrás: FTCBK
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=381281258664685&set=a.340555479403930.1073741830.340474439412034&type=1&ref=nf
– A jó fizikai felépítésű játékost nagy lendület, kiismerhetetlen cselek, pontos beadások és veszélyes, erőteljes lövések jellemezték. Erősen ballábas volt, jobb lábát kevésbé tudta használni, de ez ritkán jelentett hátrányt számára. A Titkos Pál örökébe lépő balszélső kivételesnek ígérkező tehetsége azonban nem érhetett be teljesen. Pályafutásának derekán súlyos térdsérülést szenvedett, amelyből nem tudott tökéletesen kilábalni. A zöld-fehéreknél a felszabadulás után is játszott még egy ideig, de a válogatott csapatba már nem sikerült visszakerülnie. Legjobb teljesítményét 1940. május 2-án, Horvátország csapata ellen (1:0) nyújtotta.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
"Több internetes annales is 1918. december 18-ra teszi az Ön születésnapját, pedig ha jól tudom, már 11-én meglátta a napvilágot?
Jól tudja, hiszen 1918. december 11-én születtem a felvidéki Zólyomban."
http://www.tempofradi.hu/gyetvai-laszlo-vagya