Olimpiai bronzérmes magyar válogatott labdarúgó, edző. A sportsajtóban játékosként Kovács III. néven szerepelt.

MTK, 1954-1965

Az MTK saját nevelésű játékosaként 1954-ben mutatkozott be az élvonalban. A kék-fehérekkel kétszeres magyar bajnok és KK-győztes. Legnagyobb nemzetközi sikerét utolsó teljes idényében érte el az 1964-es KEK döntőbe jutással. A kupasorozat során a 11 mérkőzésből 8 alkalommal lépett pályára és a Zwickau ellen 11-esből gólt is szerzett. Játszott a döntetlennel végződő brüsszeli döntőn (3-3) és a megismételt antwerpeni mérkőzésen is, ahol végülis egy balszerencsés góllal a portugál Sporting Lisszabon 1-0-ra győzött.

1955-ben egyszer szerepelt a válogatottban. 1960-ban az római olimpián bronzérmet szerzett csapat tagja, 8-szoros olimpia válogatott.

1965-ben az MTK-ban kezdte edzői pályafutását, az utánpótlás csapatnál. 1968 és 1969 között, két idényen át vezetőedző volt.
Három időszakban is volt a fehérváriak vezetőedzője. 1972 és 1977 között megszilárdítja a csapatot az élvonalban. Az 1975-1976-os idényben a Ferencvárossal nagy versenyben volt a bajnoki címért az utolsó pillanatig, de végül a második hellyel kellett beérniük.
A nyolcvanas évek közepén két bajnoki harmadik hely mellett, az 1984-1985-ös UEFA-kupa döntőbe jutás volt edzői pályafutásának csúcsa. Ő az egyetlen Magyarországon, aki játékosként és edzőként is európai kupadöntőbe jutott!
Harmadik fehérvári edzői időszaka mindössze egy idényig tartott 1987-1988-ban, már kevés sikerrel.

1977-ben a bajnok Vasas irányítását vette át Illovszky Rudolftól. Eközben a magyar válogatottnál Baróti Lajos segítője is volt a világbajnokságra készülő csapat mellett. Argentína után leköszönő Baróti helyett ő lett a válogatott szövetségi kapitánya.
1970 és 1972 között Egerben, 1980 és 1983 között Debrecenben, 1989 és 1990 között Szegeden dolgozott. 1990 és 1992 között az éppen nevet váltó Újpesti Dózsából újra Újpesti TE-nél lett vezetőedző. 1986-1987-es idényben a kanári-szigeteki Las Palmas edzője volt.