hozzászólások

1. 
   admin fgymat

   # 1

   2019.08.14, 15:12

   A tatabányai labdarúgó-rajongók meglepődve hallották a hírt, hogy Müller Zoltán, a Bányász tehetséges játékosa 26 éves korában búcsút mondott az aktív sportolásnak. S a meglepődés érthető, hiszen nagyon sok játékos tudása éppen 25-26 éves korban kezd felívelni, mivel a tehetséghez akkor már rutin, higgadtság, nagyobb átgondoló-készség párosul.
   — Sajnos, engem a játékosszerencse nem fogadott a kegyeibe — válaszait az igen megnyerő fiatalember, amikor elhatározásénak okairól kérdeztük.
   Aztán elmondta, hogy sportpályája végig Tatabányához fűződött: itt kezdte kölyökcsapatban, végigjárta a Bányász valamennyi „iskoláját”.
   — És milyen szépen is indult sportpályafutásom. A Bányász NB I-es ifjúsági csapata a negyedik helyen végzett akkor, majd annak az NB I-es tartalékcsapatnak a játékosa lettem, amely bajnokságot nyert. Egy évig az ifjúsági válogatott-keretben is helyet kaptam, s amikor bekerültem Lakat „Karcsi bácsi” csapatába, a legjobb tatabányai játékosok közé, még csak 21 éves voltam. Akkor még nem tudtam, hogy ez volt a csúcs.
   — Mert ezután következett az én balszerencsés korszakom. Két évig katona voltam, s bár közben részt vettem az edzések egy részén, ez kevés volt ahhoz, hogy az élvonalban megálljam a helyem. Leszereléseim után egy műtéten estem át, melyet makacs sérülés követett.
   — Ma már újból egészséges vagyok. De ahhoz már nincs elegendő lelkierőm. hogy ott kezdjem el, ahol évekkel ezelőtt abbahagytam.
   Látszott rajta, hogy nem volt könnyű a döntés.
   — Nagyon hiányzik a rendszeres edzés, hiányoznak a fiúk, akikkel éveket eltöltöttem, akikkel együtt tudtam örülni a sikereknek és bánkódni a balsikerek miatt.
   Utána már nem is akart többet a Labdarúgásról beszélni. Dehát azért nem távozik ismeretlenül, nyomtalanul. A tatabányai Labdarúgó-tábor tudja, hogy Müller Zoltán mindig a lelkiismeretes, szerény, sportszerű labdarúgók közé tartozott. Idősebb játékostársait, vezetőit tisztelte — s ők is szerették, „Zolikának” becézték őt. Az aktív sportolás mellett egyébként az esti tagozaton elvégezte a bányaipari technikumot és munkahelyén is van becsülete.
   Neki is marad azért sok szép emléke sportéveiből. Bejárta a szomszédos demokratikus országokat, a bányász utánpótlás válogatottal volt Skóciában is, ahol mind a négy mérkőzésen jól szerepelt.
   Most már nem akar több új posztot a zöld gyepen. Egy szerény és tehetséges sportoló 26 éves korában befejezte sportpályafutását, mivel ..Fortuna nem fogadta kegyéibe.”

   
   
   Dolgozók Lapja
   1967.01.24