Herédi Attila (Jánoshalma 1959.01.02 - )
játékos
edző
Újpesti Dózsa, 1978-1979
...Ganz-MÁVAG SE, 1979-1980
Bizonyára kevesen tudják, de én csatárként kezdtem. Az első szezonomban, hetvenkilencben hét meccset játszottam az NB I-ben, aztán egy évre kölcsönadtak a Ganz-Mávaghoz. Reálisan nézve ez teljesen logikus döntés volt, hiszen abban az Újpestben még olyan csatárok voltak, mint Fazekas, Törőcsik, Fekete Laci. Őket kiszorítani esélyem sem volt. Így hát elmentem Kőbányára, ahol egy évig játszottam, és házi gólkirály lettem. A bajnokság után a fél NB II le akart igazolni, de visszarendeltek a Dózsához, mert Fazekas Lacit eladták Belgiumba.1
Újpesti Dózsa, 1980-1990
Amikor én a felnőttcsapathoz kerültem, generációváltáson ment át az együttes, ám ez nem történt zökkenőmentesen. A csapat hetven százaléka kiöregedett, mi pedig érthetően nem voltunk összeszokott társaság. Nem voltunk mi sem rosszak, de a mi generációnk 86–87-re lett igazán jó csapat. Göröccsel a kispadon akkor nyertük meg a Magyar Kupát és szereztünk ezüstérmet.
Megjelent a Népszabadságban Lötyögés a semmibe címmel egy cikk, amely arról szólt, hogyan edzenek, pontosabban nem edzenek a Megyeri úton. Ebből óriási balhé lett, s Várhidi Pali bácsit kidobták. Helyette jött Szusza Feri bácsi, aki azt kérdezte, ki tud bal lábbal beadni. Én jelentkeztem, és jól ment, aztán a Tóth Jokkát eltiltották, így hátra kerültem balhátvédnek. Jól megoldottam a feladatomat. Ami labda arra járt, belerúgtam egyet, így megfeleltem, s ott ragadtam hátul. Realista ember vagyok. Tudtam, Törőcsik Andris mellett, akit amúgy a világ legjobb labdarúgójának tartok, nekem csak epizódszerep jutott volna. Ráadásul, így visszatekintve, ennek köszönhetem, hogy bekerültem a válogatottba is. Volt egy csigolyai szakadásom, amely nem annyira komoly, mint amilyennek hangzik, együtt lehetett volna élni ezzel. De egy sportorvos azt mondta, műteni kell, így megoperáltak. Mint később kiderült, semmi szükség nem volt erre, simán játszhattam volna úgy is. Ám ez a beavatkozás a ’86-os világbajnokság előtt történt, így itthon maradtam, pedig ma több mint ötszörös válogatott lehetnék. Egy világeseményen részt venni mindig is rang, ráadásul akik ott voltak a mexikói világbajnokságon, utána szinte mindenki külföldre mehetett. Nekem ez csak a rendszerváltást követően, a pályafutásom végén sikerült.1
Megjelent a Népszabadságban Lötyögés a semmibe címmel egy cikk, amely arról szólt, hogyan edzenek, pontosabban nem edzenek a Megyeri úton. Ebből óriási balhé lett, s Várhidi Pali bácsit kidobták. Helyette jött Szusza Feri bácsi, aki azt kérdezte, ki tud bal lábbal beadni. Én jelentkeztem, és jól ment, aztán a Tóth Jokkát eltiltották, így hátra kerültem balhátvédnek. Jól megoldottam a feladatomat. Ami labda arra járt, belerúgtam egyet, így megfeleltem, s ott ragadtam hátul. Realista ember vagyok. Tudtam, Törőcsik Andris mellett, akit amúgy a világ legjobb labdarúgójának tartok, nekem csak epizódszerep jutott volna. Ráadásul, így visszatekintve, ennek köszönhetem, hogy bekerültem a válogatottba is. Volt egy csigolyai szakadásom, amely nem annyira komoly, mint amilyennek hangzik, együtt lehetett volna élni ezzel. De egy sportorvos azt mondta, műteni kell, így megoperáltak. Mint később kiderült, semmi szükség nem volt erre, simán játszhattam volna úgy is. Ám ez a beavatkozás a ’86-os világbajnokság előtt történt, így itthon maradtam, pedig ma több mint ötszörös válogatott lehetnék. Egy világeseményen részt venni mindig is rang, ráadásul akik ott voltak a mexikói világbajnokságon, utána szinte mindenki külföldre mehetett. Nekem ez csak a rendszerváltást követően, a pályafutásom végén sikerült.1
FC Haka Valkeakoski, 1990-1991
...Tadten, 1991-?
...
forrás
Készült az
1 - archivum.magyarhirlap.hu
írásainak, interjúinak alapján.
1 - archivum.magyarhirlap.hu
írásainak, interjúinak alapján.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
foto: Korponai Tamás, NSO
Újpestre már csak jeggyel juthat be
Kisebb megszakításokkal huszonöt évet húzott le Újpesten Herédi Attila. Ugyan a klub örökös bajnoka is, ám ha manapság látni akarja kedvenc csapatát, akkor belépőt kell vennie. Úgy véli, nem jól mennek most a dolgok a Megyeri úton, a csapat messze van az elvárható szinttől.
– Pályafutása befejezése után edző lett, de akkor már nem volt olyan eredményes, mint futballistaként. Tudja ennek az okát?
– Talán Szentes Lázár barátom fogalmazta meg legjobban erre a választ. Két típusú edző van: szerencsés és peches. Én az utóbbi kategóriába tartozom. Úgy látom, nagy különbség nincs az átlagedzők között. Ám az élet úgy hozta, hogy nekem csak hat NB I.-es mérkőzés jutott a Nyíregyháza kispadján. Aztán NB II.-es csapatoknál dolgoztam, de ezeknél sokszor elfogyott a pénz, így mennem kellett.
– Ma miből él?
– Vácon lakom az élettársammal, és az U19-es ifjúsági csapat edzője vagyok. A most megszűnt NB II.-es együtteshez szerencsére nincs közünk, de előbb-utóbb kell egy rendes csapat, ahova a fiatalok felmehetnek, ha innen kiöregednek.
– Gyerekek?
– Két nagy lányom van, s már egy ideje boldog nagypapa is vagyok. Az unokám focizik Kőbányán. Ügyes gyerek, nyerő típus, a nagypapa vére van benne. Talán ő eljuthat majd egy világversenyre.
Pályakép
Herédi Attila (1959. január 2., Jánoshalma), labdarúgó. Klubjai: Újpesti Dózsa (1979, 1980–1990) 253 mérk./20 gól, Ganz-Mávag TE (1979–80), Valkeakosken Haka (1990). Magyar válogatott (1985–88) 5/0. Díjak, eredmények: az év labdarúgója (1987), magyar bajnok (1989–90), ezüstérmes (1986–87), bronzérmes (1987–88). Magyar kupa-győztes (1982, 1983, 1987), KEK-negyeddöntős (1983–84). Az Újpest örökös bajnoka.
archivum.magyarhirlap.hu
hmgy