Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
A magyar csapat sötét mezben. Balról jobbra: Horváth, Szusza, Lakat, Nagymarosi, Rudas, Mike, Kovács I., Deák, Bíró. Elöl: Puskás, Zsengellér. Kép: darabanth.com
A harmincas évek közepén egy vékonydongájú kölyökkapus, Horváth Ferenc hívta fel magára a figyelmet, a polgári iskola válogatottjából emelték ki a Szolnoki MÁV labdarúgó-szakemberei. Az ifjú tehetség alig tizenhat évesen közép-magyar vasutasbajnokként a másodosztályban folytatta pályafutását, mivel a visszalépett Budai Tizenegy helyére a kék-fehéreket sorolták be. Az újonc együttes nagy meglepetésre bajnokságot nyert a következő esztendőben, így 1938-48 között a legjobbak elit mezőnyében őrizhette együttese kapuját. Tehetsége, megbízhatósága miatt nem keltett meglepetést, mikor a négy szolnoki válogatott mellé ötödikként meghívást kapott a nemzeti gárdába. Igaz, ő is végigjárta a szokásos „szamárlétrát”, kezdve a 21 éven aluliak válogatottjától a B, illetve A-csapatig. A háborút követő első évben kétszer is kiszorította a legendás Hennit a válogatott kezdő tizenegyéből, sőt Luxemburgban is az ő nevével kezdődött az összeállítás. Legemlékezetesebb mérkőzése az 1947-ben osztrákok ellen vívott Üllői úti találkozó, mikor leszakadt a korhadt lelátó.
Tíz év után leáldozott a MÁV korszaka, a kieső szolnoki csapat egyik legjobbját a Vasas csalta a fővárosba, Horváth Ferenc azonban a pesti Lokomotívot választotta. Négy évi ingázás után tért vissza sikerei színhelyére. A portásból edző lett, a kaput a kispadra cserélte. Számos helyen oktatta a fiatalokat, Kisújszállás, Vegyiművek, Törökszentmiklós, Martfű, Újszász, Mezőtúr, Rákóczifalva voltak fő állomásai. Végig másodállásban, munkahelyének megtartása mellett hódolt szerelmének, a futballnak.
1980-ban vonult nyugdíjba, ezt követően mint a megyei labdarúgó-szövetség edzőbizottságának vezetője dolgozott. Továbbra is járta a pályákat, árgus szemmel figyelte a tehetségeket.
Tavasszal azonban hiába keressük a fehér vonalak mentén, 72 éves korában váratlanul eltávozott közülünk. Alakja, személyisége sokáig hiányozni fog a labdarúgást kedvelők táborának.
Több helyen májusi és novemberi születési idő szerepel, de az újságokban csak augusztus van, sőt egy vele készült riportban nyári születésről beszél.
Nemzeti Sport, 1944.01.25
Képes Sport, 1947.07.01
Képes Sport, 1948.03.23
HORVÁTH Ferenc (1920), a Szolnoki MÁV kapusa, 1946-ban és 1947-ben 3 mérkőzésen őrizte a válogatott együttes hálóját. – A szolnokiak nyúlánk, jó alakú játékosát biztos labdafogás, ésszerű helyezkedés és vakmerőséggel határos bátorság jellemezte. A kifutás viszont nem tartozott erősségei közé. A legjobb tizenegyben is beváltotta a szerepléséhez fűzött reményeket.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
† Horváth Ferenc (Szolnok 1920.08.15 - Szolnok 1991.12.24) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
foto: Pobuda Tibor
via: https://www.vatera.hu/pobuda-tibor-horvath-ferenc-foci-foto-3098644613.html
1920.05.09
A harmincas évek közepén egy vékonydongájú kölyökkapus, Horváth Ferenc hívta fel magára a figyelmet, a polgári iskola válogatottjából emelték ki a Szolnoki MÁV labdarúgó-szakemberei. Az ifjú tehetség alig tizenhat évesen közép-magyar vasutasbajnokként a másodosztályban folytatta pályafutását, mivel a visszalépett Budai Tizenegy helyére a kék-fehéreket sorolták be. Az újonc együttes nagy meglepetésre bajnokságot nyert a következő esztendőben, így 1938-48 között a legjobbak elit mezőnyében őrizhette együttese kapuját. Tehetsége, megbízhatósága miatt nem keltett meglepetést, mikor a négy szolnoki válogatott mellé ötödikként meghívást kapott a nemzeti gárdába. Igaz, ő is végigjárta a szokásos „szamárlétrát”, kezdve a 21 éven aluliak válogatottjától a B, illetve A-csapatig. A háborút követő első évben kétszer is kiszorította a legendás Hennit a válogatott kezdő tizenegyéből, sőt Luxemburgban is az ő nevével kezdődött az összeállítás. Legemlékezetesebb mérkőzése az 1947-ben osztrákok ellen vívott Üllői úti találkozó, mikor leszakadt a korhadt lelátó.
Tíz év után leáldozott a MÁV korszaka, a kieső szolnoki csapat egyik legjobbját a Vasas csalta a fővárosba, Horváth Ferenc azonban a pesti Lokomotívot választotta. Négy évi ingázás után tért vissza sikerei színhelyére. A portásból edző lett, a kaput a kispadra cserélte. Számos helyen oktatta a fiatalokat, Kisújszállás, Vegyiművek, Törökszentmiklós, Martfű, Újszász, Mezőtúr, Rákóczifalva voltak fő állomásai. Végig másodállásban, munkahelyének megtartása mellett hódolt szerelmének, a futballnak.
1980-ban vonult nyugdíjba, ezt követően mint a megyei labdarúgó-szövetség edzőbizottságának vezetője dolgozott. Továbbra is járta a pályákat, árgus szemmel figyelte a tehetségeket.
Tavasszal azonban hiába keressük a fehér vonalak mentén, 72 éves korában váratlanul eltávozott közülünk. Alakja, személyisége sokáig hiányozni fog a labdarúgást kedvelők táborának.
Új Néplap
1992.01.04
Nemzeti Sport, 1944.01.25
Képes Sport, 1947.07.01
Képes Sport, 1948.03.23
1942. június 21-én a Ferencváros elleni márkőzésen Lukács szerzi a Fradi 3. gólját:
via:
http://www.tempofradi.hu/szolnoki-mav-mte-kronika-75
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig