Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
Egy Szamos-parti kis faluból került előbb Nyíregyházára, majd onnan egy éles kanyarral Kazincbarcikára Kócsi József, aki immár több mint két évtizede a Herman általános iskola pedagógusa, de csak mindössze néhány hete a KBSC felnőtt csapatának vezetőedzője.
„Nem vagyok ideges típus, nem szoktam kiabálni, inkább az elvégzett munkában, a lelkesedésben, és a megfelelő hozzáállásban hiszek” - mondta magáról, mikor az előtte, és nem utolsó sorban a csapata előtt álló feladat roppant nagyságáról faggattuk.
- Hogy finoman fogalmazzunk a KBSC a bajnokság őszi fordulóiban nem kápráztatta el a szurkolókat. Tizennégy forduló alatt tíz pont hátrányt kellene ledolgozniuk ahhoz, hogy a csapat a következő szezont is a másodosztályban kezdje.
Az élet más területein is ennyire bevállalós?
- Nem hiszem, hogy ez a legjobb kifejezés rá; én inkább úgy fogalmaznék, hogy az edzői pályán eltöltött több mint két évtized alatt sikerült annyi tapasztalatot összegyűjtenem, hogy úgy érzem, nyugodt lelkiismerettel elvállalhatok egy ilyen feladatot.
- Testnevelés tagozatos gimnazistaként kezdte a középiskolát, majd a tanárképzőn, biológia-technika szakon kötött ki. Ez meglehetősen éles váltásnak tűnik ahhoz képest, hogy köztudott önről: mindene a foci.
- Tizenhat éves koromban egy atlétikaversenyen olyan súlyos sérülést szereztem, hogy már akkor tudni lehetett, a versenysportnak befellegzett. Többször műtöttek, ráment egy évem, hogy újból összeszedjem magam. Elképzelheti, milyen érzés lehetett nap mint nap azzal a tudattal belépni a sporttagozatos osztályba, hogy versenyre már nem mehetek. Lelkileg rettentően megviselt; a jegyeim is romlottak, aztán harmadikra, majd az érettségire sikerült egyenesbe kerülnöm.
- A pedagóguspályát is azért választotta, hogy a sport közelében maradhasson?
- Amikor a sérülésem után lelkileg padlón voltam - ráadásul a szülői háztól több mint száz kilométerre gyakorlatilag egyedül - az egyik kollégiumi tanárommal sokat beszélgettem. Igazán ő orientált a tanári pálya felé; amit utólag cseppet sem bántam meg.
- Kazincbarcikán nem néztek furcsán önre, hogy biológia-technika szakos tanárként az iskolai focicsapat körül sürgölődött?
- Igazán nem, mert a városban – éppen emiatt – sokáig azt hitték, hogy testnevelő tanár vagyok. Amikor a Dimitrov iskolába kerültem (mai Herman – a szerk.) két testnevelő tanárnő kollégám volt, akiket egyáltalán nem zavart, hogy a focicsapat felkészítését levettem a vállukról. Ekkor már alapfokú edzői végzettséggel rendelkeztem, később pedig megszereztem a középfokút is. A városban nagypályás iskolai bajnokságokat szerveztem, egyszóval állandóan a foci körül mozgolódtam; valószínűleg ezért keresett meg a labdarúgóklub akkori elnöke, Fejedelem György, hogy vállaljam el az egyik serdülő csapat felkészítését.
- Komoly sportolói múlt nélkül törvényszerű volt, hogy az alapoknál kezdi?
- Közhelyként hangzik, de tényleg végigjártam a szamárlétrát, hiszen szinte minden korosztállyal foglalkoztam az óvodás gyerekektől a felnőttekig. Öt éven át a harmadosztályban és a megyei bajnokságban szereplő Edelény vezetőedzője is voltam, a Magyar Kupában összecsaptunk a Videotonnal, az Újpesttel, és az MTK-val is.
- A munkahelyén gyerekekkel foglalkozik, aztán eltelik egy fél óra, és már felnőtteknek vezet edzést. Könnyen át tud állni?
- Ahhoz is átállás kell, hogy az iskolában a nyolcadikos számítástechnika óra után ötödikesekkel foglalkozzam, tehát ez nem okoz gondot. Ami pedig a KBSC-t illeti: itt olyan játékosokkal dolgozom, akik önként választották ezt a feladatot, és meg is akarnak felelni a kihívásnak. Vagyis sok szempontból egészen más feladatot jelent a klubnál végzett munka.
Kócsi József 1966-ban született Csengerben, majd a családjával Szamossályiban éltek. A középiskolát már Nyíregyházán végezte, a Vasvári Pál Gimnáziumban érettségizett. Ugyancsak a szabolcsi megyeszékhelyen szerezte meg első főiskolai oklevelét, melyet azóta egy számítástechnikai szakos tanári diplomával fejelt meg.
Az edzői pályán is szorgalmasan szerezte a végzettségeket: az alap- és középfokú oklevél után a kétezres évek elején előbb „B”, majd nemrég „A” licenszet szerzett, ez utóbbi feljogosítja őt arra, hogy vezetőedzőként másodosztályú csapat kispadjára üljön.
Szabadidejét is a focinak áldozza: az általa kifejlesztett edzői naplóról a hazai trénerképzés vezetői is elismerően nyilatkoztak.
Kócsi József családjával Edelényben él, két gyermek édesapja: nagyobbik fia vegyészmérnöknek tanul Budapesten, kisebbik gimnazista, felesége szintén pedagógus.
(Szöveg: Kovács László)
Kócsi József (Csenger 1966 - )
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Egy Szamos-parti kis faluból került előbb Nyíregyházára, majd onnan egy éles kanyarral Kazincbarcikára Kócsi József, aki immár több mint két évtizede a Herman általános iskola pedagógusa, de csak mindössze néhány hete a KBSC felnőtt csapatának vezetőedzője.
„Nem vagyok ideges típus, nem szoktam kiabálni, inkább az elvégzett munkában, a lelkesedésben, és a megfelelő hozzáállásban hiszek” - mondta magáról, mikor az előtte, és nem utolsó sorban a csapata előtt álló feladat roppant nagyságáról faggattuk.
- Hogy finoman fogalmazzunk a KBSC a bajnokság őszi fordulóiban nem kápráztatta el a szurkolókat. Tizennégy forduló alatt tíz pont hátrányt kellene ledolgozniuk ahhoz, hogy a csapat a következő szezont is a másodosztályban kezdje.
Az élet más területein is ennyire bevállalós?
- Nem hiszem, hogy ez a legjobb kifejezés rá; én inkább úgy fogalmaznék, hogy az edzői pályán eltöltött több mint két évtized alatt sikerült annyi tapasztalatot összegyűjtenem, hogy úgy érzem, nyugodt lelkiismerettel elvállalhatok egy ilyen feladatot.
- Testnevelés tagozatos gimnazistaként kezdte a középiskolát, majd a tanárképzőn, biológia-technika szakon kötött ki. Ez meglehetősen éles váltásnak tűnik ahhoz képest, hogy köztudott önről: mindene a foci.
- Tizenhat éves koromban egy atlétikaversenyen olyan súlyos sérülést szereztem, hogy már akkor tudni lehetett, a versenysportnak befellegzett. Többször műtöttek, ráment egy évem, hogy újból összeszedjem magam. Elképzelheti, milyen érzés lehetett nap mint nap azzal a tudattal belépni a sporttagozatos osztályba, hogy versenyre már nem mehetek. Lelkileg rettentően megviselt; a jegyeim is romlottak, aztán harmadikra, majd az érettségire sikerült egyenesbe kerülnöm.
- A pedagóguspályát is azért választotta, hogy a sport közelében maradhasson?
- Amikor a sérülésem után lelkileg padlón voltam - ráadásul a szülői háztól több mint száz kilométerre gyakorlatilag egyedül - az egyik kollégiumi tanárommal sokat beszélgettem. Igazán ő orientált a tanári pálya felé; amit utólag cseppet sem bántam meg.
- Kazincbarcikán nem néztek furcsán önre, hogy biológia-technika szakos tanárként az iskolai focicsapat körül sürgölődött?
- Igazán nem, mert a városban – éppen emiatt – sokáig azt hitték, hogy testnevelő tanár vagyok. Amikor a Dimitrov iskolába kerültem (mai Herman – a szerk.) két testnevelő tanárnő kollégám volt, akiket egyáltalán nem zavart, hogy a focicsapat felkészítését levettem a vállukról. Ekkor már alapfokú edzői végzettséggel rendelkeztem, később pedig megszereztem a középfokút is. A városban nagypályás iskolai bajnokságokat szerveztem, egyszóval állandóan a foci körül mozgolódtam; valószínűleg ezért keresett meg a labdarúgóklub akkori elnöke, Fejedelem György, hogy vállaljam el az egyik serdülő csapat felkészítését.
- Komoly sportolói múlt nélkül törvényszerű volt, hogy az alapoknál kezdi?
- Közhelyként hangzik, de tényleg végigjártam a szamárlétrát, hiszen szinte minden korosztállyal foglalkoztam az óvodás gyerekektől a felnőttekig. Öt éven át a harmadosztályban és a megyei bajnokságban szereplő Edelény vezetőedzője is voltam, a Magyar Kupában összecsaptunk a Videotonnal, az Újpesttel, és az MTK-val is.
- A munkahelyén gyerekekkel foglalkozik, aztán eltelik egy fél óra, és már felnőtteknek vezet edzést. Könnyen át tud állni?
- Ahhoz is átállás kell, hogy az iskolában a nyolcadikos számítástechnika óra után ötödikesekkel foglalkozzam, tehát ez nem okoz gondot. Ami pedig a KBSC-t illeti: itt olyan játékosokkal dolgozom, akik önként választották ezt a feladatot, és meg is akarnak felelni a kihívásnak. Vagyis sok szempontból egészen más feladatot jelent a klubnál végzett munka.
Kócsi József 1966-ban született Csengerben, majd a családjával Szamossályiban éltek. A középiskolát már Nyíregyházán végezte, a Vasvári Pál Gimnáziumban érettségizett. Ugyancsak a szabolcsi megyeszékhelyen szerezte meg első főiskolai oklevelét, melyet azóta egy számítástechnikai szakos tanári diplomával fejelt meg.
Az edzői pályán is szorgalmasan szerezte a végzettségeket: az alap- és középfokú oklevél után a kétezres évek elején előbb „B”, majd nemrég „A” licenszet szerzett, ez utóbbi feljogosítja őt arra, hogy vezetőedzőként másodosztályú csapat kispadjára üljön.
Szabadidejét is a focinak áldozza: az általa kifejlesztett edzői naplóról a hazai trénerképzés vezetői is elismerően nyilatkoztak.
Kócsi József családjával Edelényben él, két gyermek édesapja: nagyobbik fia vegyészmérnöknek tanul Budapesten, kisebbik gimnazista, felesége szintén pedagógus.
(Szöveg: Kovács László)
Forrás: https://adoc.pub/kazincbarcikai-viz-ala-kerlt-a-lorantffy-zsuzsanna-ut-vissza.html (2010. január 21.)