hozzászólások

1. 
   admin fgymat

   # 2

   2024.10.23, 14:55

   Fájdalommal tudatjuk, hogy DOBOZI GÁBOR MÁV-nyugdíjas életének 77. évében elhunyt. Temetése december 30-án 11 órakor lesz a szolnoki római katolikus temetőben. A gyászoló család, Szolnok.

   
   Szolnok Megyei Néplap
   1986.12.29
    
2. 
   admin fgymat

   # 1

   2024.10.23, 14:52

   Lassan 35 esztendeje, hogy Dobozi Gábor először húzott fel magára labdarúgó mezt. A Szolnoki MTE ifjúsági csapatában kezdte el a sportolást a 16 éves fiatalember. Dobozi Gábor tehetsége hamarosan kezdett kidomborodni. 1925— 26 évben már az MTE első csapatában is szóhoz jutott. A csapat akkori összeállítása a következő volt: Dobozi — Kántor, Szekeres, Balázs — Farkas, Bulyáki — Kalocsai, Fajankovics, Bíró, Höfflinger, Adamek. Többször szóhoz jutott a csapatban még Draskó, Ikladi és Tóth Miklós is. Néhány év múlva a Szolnoki MÁV-hoz került át. Két évig védte a MÁV kapuját, majd a Szolnoki AK lett az egyesülete. Itt is két évig játszott. — ezalatt a csapat KÖLASZ bajnokságot is nyert az I. osztályban. Sok régi neves csapat volt az akkori I. osztályban. Hogy csak néhányat említsek: a SZAK-on kívül: Szolnoki MÁV, Dunakeszi Magyarság, Váci Reménység, Váci SE, Dorogi AC, Tokodi VSC, Pilisvörösvári BKSC, Rákoscsabai TK, Rákosikereszturi TE, Rákosligeti AC játszott itt. Ebben az időszakban a Magyar Kupa küzdelmei során csoportelső lett a SZAK és beosztást nyert a döntőbe. A döntők során első mérkőzésükön az FTC csapatával találkoztak Szolnokon. Kétszeri hosszabbítás után jutott tovább a SZAK. Utána a VAC csapatát verték ki a Kupából, majd a genfi tornán győztes magyar bajnok Újpest csapatával kerültek szembe Szolnokon. Nagy küzdelemben 2:1 arányú vereséggel esett ki a SZAK. Itt kezdődött Dobozi Gábor igazi sportpályafutása, de erről már beszéljen ő maga. — Az Újpest csapata ellen, hogy úgy mondjam nagyon jól ment a védés. A mérkőzés után tárgyalni kezdtek velem az újpesti vezetők, hogy menjek hozzájuk profi játékosnak. Révész Pál szolnoki festőművész, akinek bátyja a Kispest vezetője volt, ajánlatot tett, hogy menjek Kispestre sportolni szintén profiként. A Kispest csapata abban az időben nem volt megelégedve Dénessel, a régi válogatott kapusukkal. A Kispesttel folytatott tárgyalásom eredményeképpen 1932 végén leszerződtem a Kispesthez. Heti 32 pengő fizetésben egyeztünk meg és azonkívül a mentőszolgálatnál álláshoz juttattak. Nekem tetszett az ajánlat, hiszen éppen hosszabb külföldi portyára indult a csapat. Egyszer vettem részt a Kispestnél edzésen és utána indultunk Franciaországba 1932 december elején. Négy mérkőzésre mentünk. Portyaállomásaink Marseille, Toulouse, Nice és és St. Etienne voltak. Párizsba való megérkezésünk után rövid pihenő következett. — Majd Marseillébe mentünk, ahol első mérkőzésünket az Olimpic csapatával vívtuk. — Tapasztalatlan csapatunk 4:2 arányban alulmaradt. Az ellenfél csapatában játszott a magyar Eisenhower, a Ferencváros volt válogatott csatára is. További Franciaországban lejátszott mérkőzésünket mind megnyertük. A Toulouse ellen 8:1, a Nice ellen 3:2, a St. Etienne ellen 2:0 arányban nyert csapatunk. Nagy sikerünk volt, így a tervezett négy mérkőzés helyett további mérkőzéseket is kellett játszanunk. Végigjártuk az egész Riviérát és szerepeltünk Monte Carlóban is. Minden mérkőzésünket megnyertük, csupán egyszer végeztünk döntetlenül, amikor egy bemutató mérkőzésen az osztrák Wacker csapatával játszottunk. Meghívást kaptunk Afrikába is. Elfogadtuk és utaztunk. Első utunk Casablanca volt. A bajnokcsapatot 3:1 arányban győztük le. Ezután a Tanger, Fest, Rabat, Marakes voltak állomáshelyeink. A törzstanyánk Casablanca volt. Innen utaztunk mérkőzéseinkre. Afrikában 3 hetet töltöttünk, minden mérkőzésünket megnyertük. Portyánk során összesen 25 mérkőzést játszottunk, egy mérkőzés volt dönteten és egy mérkőzést vesztettünk el. — 23 alkalommal győztünk. Ezzel az eredménnyel megnyertük az akkor divatos „túrabajnok" címet. Tekintetbe vették az eredmény kiszámításánál, a százalékos sikert és a kilométerben megtett utat. Portyánk 1933 március végén ért véget. Az Újpest és a Ferencváros elleni mérkőzések fontossága miatt haza kellett térnünk. — Négyhónapos külföldi út sok felejthetetlen emlék. Sokat tartózkodtunk Párisban és Lyonban. — Az eredményeken kívül milyen maradandó emléke van? — Egy ízben a St. Etienne csapatával játszottunk, amely igen jó erőt képviselt. Nekem nagyon jól ment a védés és sikerült is legyőzni nagynevű ellenfelünket. — A külföldi szakemberek elragadtatással beszéltek játékomról és a külföldi lapok is az akkor világhírű osztrák Hiden elé helyeztek engem. Igen maradandó emlék volt Afrikában a szultán hárem és a szultán temető megtekintése. Marakes is igen jó emlék volt. Itt már, hogy úgy fejezzem ki magam a világ vége volt. E helyről már csak az Atlas hegységet és a sivatagot lehetett látni. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy bármerre mentünk magyar emberrel mindenütt találkoztunk Casablancában felkeresett egy fiatalember bennünket, látogassuk meg a gyárát. Casablancától mintegy 4 km-re feküdt ez a gyár. Mikor megérkeztünk, szétnéztünk, de gyárat sehol sem láttunk. Csupán egy egész kis épület feküdt előttünk. Ez volt az afrikai magyar gyára. Szétnéztünk a gyárudvaron és mind fiatal lányokat és fiúkat láttunk ott sürögni-forogni. E gyárban a híres afrikot készítették, amit a bútorokba használnak. Bevallása szerint nagyon jól keresett vele. — Meddig játszott a Kispestben? — Mindössze 8 hónapig. Nem tudtam gyökeret verni a csapatban, mivel vidéki munkásgyerek voltam és a csapatban nagy volt az úgynevezett „haver-rendszer’, és engem szinte teljesen kiközösítettek. Volt olyan eset is pl. a Ferencváros elleni egyik mérkőzésünkön, mikor a kispesti védők teljesen „leégettek”. Keserves csalódásokkal jöttem vissza Szolnokra. A 8 hónap alatt azonban elértem azt, ami tulajdonképpen minden fiatal sportember vágya, külföldön képviselni a magyar sportot. Üzenem minden fiatal sportolónak, hogy jó labdarúgónak szép és érdemes lenni. Ehhez azonban nagyon sok önfegyelemre, de rengeteg lemondásra és edzésre van szükség. A fiatalok jegyezzék meg, hogy a labdarúgást nemcsak szeretni, hanem imádni kell. Ha a tehetség mellé a szorgalom és önfegyelem is összpontosul, akkor válik naggyá egy fiatal labdarúgó. — Remélem sok ilyen sportember fejlődik ki Szolnokon és akikor nem kell félteni Szolnok várost és talán a magyar sportot sem. —lytó—

   
   Tiszavidék
   1957.03.06