Győrben olyan dolgok történtek, amelyek hatására szinte az egész csapat eligazolt a nyár folyamán. Pedig úgy gondoltam, hogy ha lehet, akkor az ETO-tól fogok visszavonulni. Az élet mást hozott, és váltani kellett. A Videoton ajánlatát fogadtam el, hiszen elég komoly perspektívát nyújtottak még a nyár elején.¹

Fehérváron is elég sok változás történt, távozott a vezetőedző, és az elmúlt napokban több igazolás is történt, amivel elég sokan lettünk a keretben. Egyeztettem a vezetőséggel, és utána a több játéklehetőség reményében döntöttünk úgy, hogy kölcsönben folytatom. Beszéltem Haraszti Zsolttal, elmondtuk egymásnak, hogy mit szeretnénk, majd egy rövid gondolkodást követően úgy döntöttem, hogy vágjunk bele. Örömmel, és a nagyobb szerepvállalás reményével érkeztem Paksra. Nem mondom, hogy most sem merült fel más lehetőség, de meg kell mondanom, hogy Csertői Aurél személye igen sokat nyomott a latban. Dolgoztam már vele, ismerem a munkáját, így nem sokat hezitáltam mikor a Paks mellett tettem le a voksomat.¹

Vezetés közben úgy öt másodpercig nagyon erős fájdalmat éreztem a mellkasomban. Minden elsötétült előttem, talán el is veszítettem az eszméletem. Aztán hirtelen gyengült a szorítás, így meg tudtam állni. Kiszálltam, de éreztem, hogy nagyon felment a vérnyomásom, szédültem, ezért visszaültem a kocsiba. Pár perc múlva a bal kezem és az arcom bal oldala is elzsibbadt, de szerencsére hamar megérkeztek a mentők, akik szakszerűen elláttak, s azonnal a közeli balatonfüredi szívkórházba szállítottak. Ott másnap a főorvos elmondta, hogy a fiatal szervezetem ellenére mint élsportolót jobb, ha megkatéterez. A halál árnyékából jöttem vissza, két napot az intenzíven, négyet pedig az osztályon töltöttem, folyamatosan rajtam voltak a mérőműszerek. Kiderült, olyan problémája van a szívemnek, ami miatt nem engedélyezhetik az élsportot. Azt is elmondták, szerencse, hogy viszonylag nyugalmi állapotban történt meg mindez velem, hiszen edzés vagy mérkőzés közben nagyobb tragédia is történhetett volna. Az élet majd kialakítja a folytatást, a gépészmérnöki tanulmányaimat is szeretném befejezni, valamint a későbbi edzősködésről sem akarok lemondani. Az idő múlásával azért majd szeretnék legalább hobbiszinten mozogni, de jelenleg semmit sem csinálhatok, teljes nyugalomban kell lennem. Persze nem könnyű a mozgást azonnal a nullára redukálni. Most csak egy dolog lebeg a szemem előtt: vissza kell nyernem az egészségemet, hiszen van egy gyönyörű kislányunk, s szeretnék aktív részese lenni a felnőtté válásának.²