Koltai Tamás
2020.06.11 Koltai Tamásnak abba kell hagynia a futballt!
forrás: https://www.kisalfold.hu/helyi-sport/veszelyben-volt-koltai-tamas-elete-befejezi-a-focit-9780933/
„A labdarúgás hatéves korom óta nemcsak a hobbim, a foglalkozásom is. Egyszerűen mindenem, így nehéz elfogadni a helyzetet, miszerint szögre kell akasztanom a futballcipőmet, hiszen olyan betegség akadályoz meg a folytatásban, ami miatt most nem a labdával, hanem konkrétan az életemmel játszom” – nyilatkozta a Kisalföldnek a 33 éves, korábbi válogatott győri labdarúgó, Koltai Tamás, akinek pár évvel ezelőtt is egy betegség árnyékolta be a pályafutását, de akkor szerencsére nem igazolódtak be az elsődleges diagnózisok.
„Kaptam egy vírusfertőzést, ami fejfájással és lázzal kezdődött, máj- és nyirokmirigy- nagyobbodással járt, s ezek a tünetek a leukémia, nyirokrák jeleihez is hasonlítanak, de szerencsére nagyobb volt az ijedtség.”
A játékosnak nemrég lejárt a gyirmótiakkal kötött másfél éves szerződése, igaz, közbejött egy ennél is nagyobb probléma.
„Május közepén derült ki a szívbetegségem, ami teljesen átrendezett mindent az életemben. A feleségem, Melinda szüleinél voltunk Ajkán, ahonnan jöttünk volna vissza Győrbe. Vezetés közben úgy öt másodpercig nagyon erős fájdalmat éreztem a mellkasomban. Minden elsötétült előttem, talán el is veszítettem az eszméletem. Aztán hirtelen gyengült a szorítás és így meg tudtam állni. Kiszálltam, de éreztem, hogy nagyon felment a vérnyomásom, szédültem, ezért visszaültem a kocsiba. Pár perc múlva a bal kezem és az arcom bal oldala is elzsibbadt, de szerencsére hamar megérkeztek a mentők, akik szakszerűen elláttak, s azonnal a közeli balatonfüredi szívkórházba szállítottak. Ott másnap a főorvos elmondta, hogy a fiatal szervezetem ellenére mint élsportolót jobb, ha megkatéterez. A halál árnyékából jöttem vissza, két napot az intenzíven, négyet pedig az osztályon töltöttem, folyamatosan rajtam voltak a mérőműszerek. Kiderült, olyan problémája van a szívemnek, ami miatt nem engedélyezhetik az élsportot. Azt is elmondták, szerencse, hogy viszonylag nyugalmi állapotban történt meg mindez velem, hiszen edzés vagy mérkőzés közben nagyobb tragédia is történhetett volna. Maga az említett szívbetegség genetikai eredetű lehet, ha jól tudom, egyik nagyszülőmnek volt stroke-ja, úgy tűnik, hajlamos lehetek az öröklődő betegségekre. Gyógyszerekkel beállították az ideális értékeket, nem kellett hálót beültetni a szívembe, szerintük ahhoz még fiatal vagyok” – tette hozzá a futballista, akinél kis idő múlva újabb tünetek jelentkeztek.
„Három héttel az ominózus eset után csapatom edzését figyeltem, amikor ismét furcsa, erősebb szívdobbanást éreztem, amit az orvosunknak, dr. Bartek Péternek azonnal jeleztem. Az ő tanácsára néhány napra a győri kórházba is befeküdtem kivizsgálásra, de szerencsére úgy tűnik, nem ismétlődött meg a probléma.”
Koltainak nem volt ideje felkészülni a váltásra, a betegség hirtelen törte derékba pályafutását.
„Borítékolható volt, hogy nem folytathatom a sportolást, érthető az is, hogy a gyirmóti vezetők sem szorgalmazták ezek után a folytatást, én is így cselekednék a helyükben, hiszen ki kockáztatná bármely sportolója, de akár más ember életét is? Az élet majd kialakítja a folytatást, a gépészmérnöki tanulmányaimat is szeretném befejezni, valamint a későbbi edzősködésről sem akarok lemondani. Az idő múlásával azért majd szeretnék legalább hobbiszinten mozogni, de jelenleg semmit sem csinálhatok, teljes nyugalomban kell lennem. Persze nem könnyű a mozgást azonnal a nullára redukálni. Most csak egy dolog lebeg a szemem előtt: vissza kell nyernem az egészségemet, hiszen van egy gyönyörű kislányunk, s szeretnék aktív részese lenni az ő felnőtté válásának.”
„Kaptam egy vírusfertőzést, ami fejfájással és lázzal kezdődött, máj- és nyirokmirigy- nagyobbodással járt, s ezek a tünetek a leukémia, nyirokrák jeleihez is hasonlítanak, de szerencsére nagyobb volt az ijedtség.”
A játékosnak nemrég lejárt a gyirmótiakkal kötött másfél éves szerződése, igaz, közbejött egy ennél is nagyobb probléma.
„Május közepén derült ki a szívbetegségem, ami teljesen átrendezett mindent az életemben. A feleségem, Melinda szüleinél voltunk Ajkán, ahonnan jöttünk volna vissza Győrbe. Vezetés közben úgy öt másodpercig nagyon erős fájdalmat éreztem a mellkasomban. Minden elsötétült előttem, talán el is veszítettem az eszméletem. Aztán hirtelen gyengült a szorítás és így meg tudtam állni. Kiszálltam, de éreztem, hogy nagyon felment a vérnyomásom, szédültem, ezért visszaültem a kocsiba. Pár perc múlva a bal kezem és az arcom bal oldala is elzsibbadt, de szerencsére hamar megérkeztek a mentők, akik szakszerűen elláttak, s azonnal a közeli balatonfüredi szívkórházba szállítottak. Ott másnap a főorvos elmondta, hogy a fiatal szervezetem ellenére mint élsportolót jobb, ha megkatéterez. A halál árnyékából jöttem vissza, két napot az intenzíven, négyet pedig az osztályon töltöttem, folyamatosan rajtam voltak a mérőműszerek. Kiderült, olyan problémája van a szívemnek, ami miatt nem engedélyezhetik az élsportot. Azt is elmondták, szerencse, hogy viszonylag nyugalmi állapotban történt meg mindez velem, hiszen edzés vagy mérkőzés közben nagyobb tragédia is történhetett volna. Maga az említett szívbetegség genetikai eredetű lehet, ha jól tudom, egyik nagyszülőmnek volt stroke-ja, úgy tűnik, hajlamos lehetek az öröklődő betegségekre. Gyógyszerekkel beállították az ideális értékeket, nem kellett hálót beültetni a szívembe, szerintük ahhoz még fiatal vagyok” – tette hozzá a futballista, akinél kis idő múlva újabb tünetek jelentkeztek.
„Három héttel az ominózus eset után csapatom edzését figyeltem, amikor ismét furcsa, erősebb szívdobbanást éreztem, amit az orvosunknak, dr. Bartek Péternek azonnal jeleztem. Az ő tanácsára néhány napra a győri kórházba is befeküdtem kivizsgálásra, de szerencsére úgy tűnik, nem ismétlődött meg a probléma.”
Koltainak nem volt ideje felkészülni a váltásra, a betegség hirtelen törte derékba pályafutását.
„Borítékolható volt, hogy nem folytathatom a sportolást, érthető az is, hogy a gyirmóti vezetők sem szorgalmazták ezek után a folytatást, én is így cselekednék a helyükben, hiszen ki kockáztatná bármely sportolója, de akár más ember életét is? Az élet majd kialakítja a folytatást, a gépészmérnöki tanulmányaimat is szeretném befejezni, valamint a későbbi edzősködésről sem akarok lemondani. Az idő múlásával azért majd szeretnék legalább hobbiszinten mozogni, de jelenleg semmit sem csinálhatok, teljes nyugalomban kell lennem. Persze nem könnyű a mozgást azonnal a nullára redukálni. Most csak egy dolog lebeg a szemem előtt: vissza kell nyernem az egészségemet, hiszen van egy gyönyörű kislányunk, s szeretnék aktív részese lenni az ő felnőtté válásának.”