A Győri Dózsa igazolt játékosa voltam ifjúsági korban. Mégis Budapesten, a Vasasnál kötöttem ki. Volt egy megyei ifi válogató, ahova a Győri Dózsa vezetői beajánlottak. Győr, Vas és Zala legjobbjai vehettek így részt egy tornán Szombathelyen úgy, hogy egymás ellen voltak a mérkőzések. A rendezvényen ott voltak az akkori MLSZ utánpótlás vonalát felügyelő szakemberek is, akik kiválasztottak az országos válogatóra. A győri válogatottba rajtam kívül Csapó Károly, Tóth Jokka valamint a csornai Kocsis is bekerült, aki később a Honvédba igazolt. Később, a második, szolnoki válogatón bekerültem a bővebb magyar ifi válogatott keretébe. Tatán volt a nyári edzőtábor, az edzőnk Machos Ferenc volt, aki ezer szállal kötődött a Vasashoz. Ő ragasztotta rám egyébként a becenevemet is. Maradhattam volna Győrben, hívott az MTK, a Honvéd és az Újpest is. De nekem csak egy álmom volt egész életemben, mégpedig az, hogy a Vasasban játszhassam. A szüleim kikötése az volt, rendben, igazolj a Vasashoz, költözz Budapestre, de mi is megyünk veled. Abban az időben a győri Vagon- és Gépgyárból átkerültek a Ganz-MÁVAG kötelékébe. Én az Eötvös utcai Vasas klubban laktam három hónapig. Január elején ugyan kaptunk egy tanácsi lakást, amit azonban fel kellett újítani. Ez három hónapig tartott, így áprilisban tudtunk beköltözni, akkor jöttek utánam a szüleim.

A hatvanas évek sikercsapataiból még a Fáy utcában futballozott Farkas Jancsi, Mészöly Kálmán, Puskás Lajos, Vidáts Csaba, de ott volt Müller Sándor és Mészáros Bubu is. Velem együtt Tamás Gyula, Ladinszky Attila, Fábián Tibi került a felnőtt keretbe. Tizenhat és fél éves voltam, amikor először beléptem a felnőtt csapat öltözőjébe, csókolommal köszöntem. Két hónappal később Farkas János berángatott az ajtón és azt mondta, hogy "Kicsi, mostantól tegezz bennünket!". A Győri Dózsa egyébként nem adott ki a Vasasnak, ezért fél évet ki kellett hagynom, csak edzettem, emiatt nem mehettem el az ifjúsági válogatottal egy fontos tornára Skóciába. A Vasasba való beépülésemre így 1970 őszéig kellett várnom, nehéz dolgom volt, mert csak az edzéseken bizonyíthattam azt, hogy méltó leszek a Vasas-mezre.
...
Két kupagyőzelmem van. Volt olyan is, hogy az elődöntőkben, előbb Szolnokon, majd Szombathelyen a Savaria ellen is gólt szereztem, ám a sors furcsa fintora miatt egyik fináléban sem léphettem pályára, sérülés miatt. A legnagyobb fájdalmam az, hogy 1974-ben Eb-t nyert az utánpótlás-válogatott. A selejtezőkön végig játszottam, fontos gólokat szereztem, a döntőben viszont a keretbe sem kerültem be, mert visszahívtak játékosokat az A-válogatottból.
...
Anglia ellen 1981-ben léptem pályára, sajnos kikaptunk 3-1-re. Felejthetetlen hangulat uralkodott a Népstadionban, hosszú idő után először térhetett haza Puskás Ferenc aki pályára is lépett a válogatott találkozót felvezető Budapest-Vidék öregfiúk gálán. A Vasasban négy olyan edzőm is volt, aki később szövetségi kapitány lett, mindegyiknél játszottam, a statisztikák is azt mutatják, hogy nélkülözhetetlen voltam a csapataikban. A nemzeti gárda élén viszont megfeledkeztek rólam. Voltak a posztomon jó játékosok, de talán én is tudtam volna bizonyítani.¹

Életem legszebb két éve volt játékosként. Másfél év után sajnos kiestünk, de hat hónapot még a másodosztályban is maradtam. Azt a megbecsülést, amit a szurkolóktól kaptam, soha nem felejtem el. Ha a városban járok, még ma is megismernek az emberek, szeretettel közelítenek hozzám. Akkoriban csak 30 éves kor felett lehetett külföldre igazolni. Ha 1984 tavaszán betöltöm, akkor Svájcba mehettem volna, sokkal jobb feltételek közé, de csak novemberben lettem harminc. A görög foci akkor még nem olyan volt, mint ma, a második évemben kezdtek el neves és erős játékosok érkezni. Jöttek futballisták a Dinamo Zágrábtól, a Partizan Belgrádtól és Argentínából is. Innentől kezdve lett jobb a hellének labdarúgása. Esterházy Marci barátom is velem együtt igazolt Görögországba, ő az AEK játékosa lett. Amikor egymás ellen játszottunk, egyszer meccs után Athénban maradtam vele és átélhettem azt, hogy mekkora sztár is valójában. Felejthetetlen pillanatok voltak.¹

Nehéz volt megemészteni, hogy amikor visszatértem Görögországból, akkor új volt a csapat, kicserélődött a játékoskeret. Nagyon nehéz helyzetben voltunk.
...
Amikor abbahagytam, fél évig a Vasas technikai vezetője voltam. Lehetett tudni, hogy a gyengébb szereplés miatt edzőváltás lesz. Több edző is képbe került, így jutottunk el Keszthelyre is Rudi bácsival, ahol találkoztunk Gellei Imrével, aki azt kérte, hagy legyek a pályaedzője, mert fél évvel előtte még a csapat tagja voltam, ismertem az öltözőt. Rudi bácsi furcsállta, mondta is, hogy a Bandi még nem is edzősködött, de végül rábólintott a a kérésre.¹