Az első edzőm az olimpiai bajnok kapus, Szarka Zoli bácsi volt, később Artner Tamás, a Haladás jelenlegi szakvezetőjének kezei alatt nevelkedtem. Tizenöt évesen kerültem az MTK akadémiájára. Abban az időszakban egyébként az Újpest is keresett, mindkét klubbal tárgyaltunk. Megnéztük a körülményeket is, és végül ez alapján döntöttünk az MTK mellett, ahol hosszú évekig futballoztam. Másfél évet eltöltöttem Bodajkon, a fiókcsapatban, utána visszakerültem a kék-fehérekhez és onnantól az első csapatukhoz tartoztam.²

Egy évet eltöltöttem a holland Volendam csapatában, ahol nagyon sok tapasztalatot szereztem, jó szezonom volt. Miután lejárt a kölcsönszerződésem, hazatértem. Még ki sem pakoltam, amikor hívtak a hollandok, hogy továbbra is számítanak rám, mert elégedettek a teljesítményemmel, de megint csak kölcsönbe mehettem volna, én viszont ilyen formában még egyszer nem szerettem volna futballozni.²

Az MTK szeretett volna megtartani, de úgy éreztem, hogy új impulzusokra van szükségem. Szerettem volna kipróbálni magam máshol és ismét egy olyan csapatban játszani, amely bajnokesélyes. Az MTK-nál nem láttam, hogy az elkövetkezendő években olyan gárda alakulna ki, amellyel az élen lehetne végezni, és ez nagyban befolyásolta a mostani döntésemet. Csábító ajánlatot kaptam a Haladástól is, ráadásul a klub közel áll a szívemhez, hiszen ott kezdtem el futballozni, de a Loki jelenleg előrébb tart. Rövidebb célom az, hogy ismét magyar bajnok legyek, míg később jó lenne nívósabb bajnokságok csapatainak a figyelmét is felkelteni.¹

Egyénileg és csapatszinten is sikerekben volt részem. A Lokival bajnok lettem, visszakerültem a válogatottba, a szurkolók pedig a legjobbnak választottak, tehát joggal gondolhatom azt, hogy a mögöttem hagyott egy év remekül sikerült.²