hozzászólások

1. 
   admin magyarfutball.hu

   # 3

   2016.03.21, 21:11

   Sohasem játszott a magyar élvonalban, mégis válogatott volt. Sohasem volt idehaza profi labdarúgó, mégis hivatásos játékosként szerepelt másfél évtizedig – Franciaországban. Magyar állampolgár volt egészen nyugdíjas koráig, mégis Franciaországban élte le az életét. Újabb részéhez érkezett piros-fehér-zöld évfordulós retrosorozatunk, amelyben a mieinknek a nyári Európa-bajnokság résztvevői ellen elért győzelmeit ünnepeljük. A dátum ezúttal 1932. március 20-a, a nevezetes siker pedig a Csehszlovákia felett aratott első idegenbeli magyar diadal. S hogy ki az a labdarúgó, akiről az első három mondat szól? Nos, ő Závodi-Zavadszky István, a tragikusan fiatalon elhunyt négyszeres válogatott támadó, Zavadszky Gábor nagypapájának a fivére.
   
   Hősünket négy nappal a nagy mérkőzés előtt mutatta be a Nemzeti Sport. Illetve ő mutatta be saját magát.
   „Már vagy 10 éve futballozom. Először a polgáriban kezdtem, majd a mesterutcai (sic!) kereskedelmiben folytattam. Itt játszottam az iskolaválogatottban is. (...) Érettségi után rögtön a MÁVAG-hoz kerültem, ahol azonnal az első csapatba tettek. Sem az ifiben, sem a II-ben nem játszottam. (...) A MÁVAG-ban rövid megszakítással már több mint két éve játszom. Tavaly lettem először amatőrválogatott, mikor a BLASZ csapatában szerepeltem a Közép ellen.”
   „Mint balösszekötő kezdtem, aztán jobbösszekötő is voltam egy ideig. És mind a két lábbal egyformán tudok bánni a labdával. A legtöbb 11-est bal lábbal lőttem” – fogalmazott a Budapesti Labdarúgó-alosztály (BLASZ) I. osztályában szereplő MÁVAG Sport Kör jeles jobbszélsője, akinek nevét „Zavaczky”-ként tüntette fel a szerző.
   
   „SÉTÁLTAM A KÖRÚTON...”
   Az 1906-os születésű Závodi-Zavadszky lett a magyar labdarúgás történetének első amatőr játékosa az 1926-os profi–amatőr szétválasztás, vagyis a profizmus magyarországi bevezetése óta, aki pályára léphetett a nagyválogatottban.
   „A kis Déri (Károly a Törekvés színeiben – a szerk.) ugyan az ősszel válogatott volt, de csak a Csikók (ma junioroknak mondanánk – a szerk.) együttesében” – teszi hozzá a Nemzeti Sport, amelynek 1932. március 16-ai számában Závodi-Zavadszky így beszél arról, hogyan értesült a beválogatásáról: „Sétáltam a Körúton, amikor az egyik kirakatban láttam kifüggesztve a válogatottat: Zavaczky, Avar... Alig akartam elhinni...”
   Hozzáfűzi a lap: „Nagyon szerény, szűkszavú fiú ez a Zavaczky. Amolyan második Sárosi Gyuri.”
   GÓL A PRÁGAI MACSKÁNAK
   
   A jobbszélső nem lámpalázas első nagyválogatott fellépésén, nagyjelenete a 65. percben – 1:1-es állásnál – érkezik el a prágai mérkőzésen, amikor Kalmár Jenő labdát szerez, Turay József centerhez játszik, aki kipöccinti az újoncnak a labdát. „...Aki teljes gőzzel spurtol rá a tiszta labdára”, majd 12-13 méterről jobbal, élesen kilövi a kor egyik legnagyszerűbb hálóőre, František Plánička, a Prágai Macska kapujának bal sarkát: „2:1. Vezetünk!”
   
   Hat perc múlva Toldi Géza is betalál, 3:1 ide. Az eredmény már nem változik: Magyarország története során először fekteti két vállra Prágában a cseh(szlovák) válogatottat! 1906 óta a nyolcadik meccsen, négy döntetlent és három vereséget követően érkezik el az első idegenbeli diadal a mienk számára.
   A Nemzeti Sport másnap ennek megfelelő hangnemben, címlapján öles betűkkel tálalja a bravúrt: „A fiatalok csapata fiatalos tűzzel, lángoló lelkesedéssel harcolt”; „Magyarország–Csehszlovákia 3:1 (0:0)”.
   Ennél is nagyobb betűméretben hirdeti a hajtás fölött: „Prága várát is bevette végre a magyar futball”. (A csehszlovák labdarúgás akkori színvonalára jellemző, hogy a válogatott 1934-ben világbajnoki ezüstérmet nyert.)
   Zavadszky így írja le a találatát: „Kivártam, hogy ne szaladjak lesbe, azután teljes erőből ráfutottam, a hátvéd csak a gól után tudott felvágni. Annyi baj legyen!”
   
   NÉMI HEZITÁLÁS UTÁN IRÁNY MONTPELLIER!
   Zavi – ahogy társai becézték – még egyszer (1932. április 24.) szerepelt az A-válogatottban, majd az erdélyi származású francia válogatott centerhalf, Kulcsár-Kaucsár József invitálására még az év júniusában Franciaország felé vette az irányt. Igaz, augusztusban meggondolta magát („... őszintén megvallva, nekem elment már a kedvem attól, hogy elmenjek...”; 1932. aug. 12., NS), noha új klubja, az SO Montpellier addigra már kifizette érte az 1200 pengős lelépési díjat.
   Sőt ekkor a Hungária is „közbelépett”: bejelentkezett az akkor már teljesen tanácstalan Závodiért... Aki szeptember elején mégis vette a kalapját; „Závodi (...) még egy pár napig Budapesten tartózkodik, aztán csomagol, és utazik új állomáshelyére, Montpellier-be” – számolt be róla a Nemzeti Sport.
   Az ottaniak által csak Pistou vagy Pichta néven illetett labdarúgó 1947-ig játszott a francia első és másodosztályban, a Montpellier-n kívül a Sete és az Antibes profija is volt. Az ötvenes években edzősködött, majd következett a civil élet. Bár Závodi-Zavadszky István 1980-ig csak a magyar állampolgárság birtokában volt, a franciák annyira megszerették, hogy halála után hét évvel, 1994-ben pályát neveztek el róla Montpellier-ben.

   
   http://www.nemzetisport.hu/magyar_valogatott/a-blasz-i-ben-kezdett-fenyleni-montpellier-magyar-csillaga-2490783
    
2. 
   Longinus

   # 2

   2015.07.08, 21:43

   Závodi István, az 1933-as Montpellier csapatképen a guggoló sor bal szélén Étienne Zavadski néven. Forrás: ftcbk, pari-et-gagne-com.
    
3. 
   admin fgymat

   # 1

   2013.01.11, 20:20 (szerk.: 2017.06.22, 20:07)

   ZÁVODI (ZAVADSZKY) István (1906), a MÁVAG jobbszélsője, 1932-ben 2 mérkőzésen kapott helyet a legjobbak között és 1 gólt szerzett.
   
   – A sokszoros amatőr válogatott játékos alsóbb osztályú együttesből került a nemzeti tizenegybe. A gyors, ügyesen cselező, jól adogató szélső bátran tört kapura is. Prágai bemutatkozása alkalmával egy nagyszerű gólt lőtt a világhírű Planicska hálójába.

   
   forrás:
   Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig