Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
Terézvárosi SK
1914 - 1915 Vasas SC
1915 - 1916 MTK
1917 - 1923 First Vienna
1923 - 1923 MTK
1923 - 1929 Budai 33 FC
1929 - 1930 Budai 11
1932 - 1932 Bocskai FC - játékos-edző
1932 - 1932 AS Messina - játékos-edző
1932 - 1933 1.FC Nürnberg - játékos-edző
1937 - 1938
eredmények / elismerések
8-szoros magyar bajnok (MTK 1917-1918, 1918-1919, 1919-1920, 1920-1921, 1921-1922, 1922-1923, 1923-1924, 1924-1925)
Magyar Kupa győztes (MTK 1923)
Bajor bajnok (1.FC Nürnberg 1938)
edző
pályafutás
Chile - szövetségi kapitány + edző
1930 - 1932 Bocskai FC - játékos-edző
1932 - 1932 AS Messina - játékos-edző
1932 - 1933 Aquila Russi
1933 - 1934 SC Pisa
1934 - 1935 Genoa 1893
1935 - 1936 Olympique de Paris
1936 - 1937 1.FC Nürnberg - játékos-edző
1937 - 1938 FC Metz
1938 - 1938 AC Catania
1939 - 1940 AC Savona
1940 - 1941 Chile - szövetségi edző
1942 - 1944 San Lorenzo de Almagro
1944 - 1945 CD Guadalajara
1945 - 1946 Mexikó - szövetségi edző
1946 - 1947 Mexikó - szövetségi kapitány
1947 - 1947 Mexikó - szövetségi edző
1947 - 1948 Chile - szövetségi edző
1948 - 1949 CA Boca Juniors - utánpótlás igazgató
1949 - 1950 Chile - szövetségi edző
1950 - 1954 Kolumbia - szövetségi edző
1955 - 1956 Peru - szövetségi kapitány
1956 - 1960 Sporting CP
1961 - 1961 FC Porto
1961 - 1962
eredmények / elismerések
Világbajnoki 5. helyezett (Chile 1930)
Bajor bajnok (1.FC Nürnberg 1937-1938)
Copa América 4. helyezett (Peru 1957, 1959)
– Nyilván fiatalabb olvasóink is többször hallották vagy olvasták már: „Minden idők legkiválóbb magyar labdarúgója Orth György." Ebben a sportágban bonyolult feladat a játékosok képességeinek összehasonlítása, egybevetése. Mégis határozottan állíthatjuk, ha akadt is Orth-hoz hasonló, az ő kivételes tudását megközelítő, vagy talán el is érő játékos, túl még nem szárnyalta egyetlen magyar labdarúgó sem. Már jóval 180 centiméteren felüli, arányos termetével kimagaslott társai közül. Tökéletes technikai képzettsége – fejjel és lábbal egyaránt – olyan magas fokú játékintelligenciával, „hadvezéri" irányítóképességgel, kofát megelőző taktikai érzékkel és fegyvertárral párosult, amely az európai labdarúgás egyik legkiválóbb egyéniségévé avatta. Sokoldalúsága is szinte páratlan. Kapustól balszélsőig talán minden helyen játszott – válogatott színvonalon. (Szereplése a legjobb tizenegyben így oszlik meg: középcsatár 19, középfedezet 5, jobbösszekötő 3, jobbfedezet 2, balfedezet 1 mérkőzésen volt.) A sérült Zsák helyett a kapuba is többször „beugrott" – sikerrel. Érdekes, hogy legszívesebben a balfedezet helyén játszott. Képességei azonban irányító szerepkörben, tehát a középcsatár és középfedezet posztján csillogtak teljes fényükben.
Zseniális taktikusnak bizonyult. A legváratlanabb pillanatokban, a másodperc tört része alatt kedvező helyzetet tudott teremteni saját vagy társai számára. Ellenállhatatlanul cselezett, nagy erővel és pontosan lőtt, illetve fejelt. Látszólag lomha mozgása viharos erejű rohammá változott, ha belelendült. Társai helyezkedését futás közben is látta, jól érzékelte. Mindig a legkedvezőbb megoldást választotta a támadás folytatására vagy befejezésére.
– Orth gyermekként került a Vasas csapatába, de 15 éves korában már az MTK játékosa lett. A válogatott tizenegyben mint 16 esztendős ifjú mutatkozott be. A sors azonban nem sokáig maradt kegyes hozzá. 1925-ben, Bécsben, olyan súlyos térdsérülést szenvedett, amelynek szomorú következményeit teljes mértékben többé nem tudta kiheverni. Nagy akaraterővel még néhány évig játszott. A válogatottban is helyet kapott. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a sérülés előtt csodálatos mozdulatokra képes láb már nem engedelmeskedik a változatlanul szárnyaló ötleteknek, elgondolásoknak.
Tulajdonképpen már 1929 végén visszavonult a tényleges játéktól. Itthon próbált edzőként elhelyezkedni, de nem jutott képességeinek megfelelő feladathoz. Ezért 1930 tavaszán Dél-Amerikába távozott. Kisebb megszakításokkal három évtizeden át ott tevékenykedett – nagy sikerrel. Hazalátogatásra készülődött, amikor 1962 januárjában egy végzetes szívroham – Portugália földjén – végleg elszólította a földi küzdőtérről. A magyar válogatottban legemlékezetesebb teljesítményét mindössze 20 éves korában, 1921. november 6-án, a Svédország elleni találkozón (4:2) nyújtotta. Káprázatos játékára három ritkán látható góllal tette fel a koronát. Akik azonban látták őt játszani, azok számára nyilván sok más mérkőzése is emlékezetes. Négy-öt évtizeddel ezelőtt vasárnaponként sok ezer ember csak azért járt mérkőzésre, hogy az ő játékában gyönyörködhessék...
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Két jóbarát Orth György és Molnár György. Forrás: Fekete Pál Orth és társai...
– Nyilván fiatalabb olvasóink is többször hallották vagy olvasták már: „Minden idők legkiválóbb magyar labdarúgója Orth György." Ebben a sportágban bonyolult feladat a játékosok képességeinek összehasonlítása, egybevetése. Mégis határozottan állíthatjuk, ha akadt is Orth-hoz hasonló, az ő kivételes tudását megközelítő, vagy talán el is érő játékos, túl még nem szárnyalta egyetlen magyar labdarúgó sem. Már jóval 180 centiméteren felüli, arányos termetével kimagaslott társai közül. Tökéletes technikai képzettsége – fejjel és lábbal egyaránt – olyan magas fokú játékintelligenciával, „hadvezéri" irányítóképességgel, kofát megelőző taktikai érzékkel és fegyvertárral párosult, amely az európai labdarúgás egyik legkiválóbb egyéniségévé avatta. Sokoldalúsága is szinte páratlan. Kapustól balszélsőig talán minden helyen játszott – válogatott színvonalon. (Szereplése a legjobb tizenegyben így oszlik meg: középcsatár 19, középfedezet 5, jobbösszekötő 3, jobbfedezet 2, balfedezet 1 mérkőzésen volt.) A sérült Zsák helyett a kapuba is többször „beugrott" – sikerrel. Érdekes, hogy legszívesebben a balfedezet helyén játszott. Képességei azonban irányító szerepkörben, tehát a középcsatár és középfedezet posztján csillogtak teljes fényükben.
Zseniális taktikusnak bizonyult. A legváratlanabb pillanatokban, a másodperc tört része alatt kedvező helyzetet tudott teremteni saját vagy társai számára. Ellenállhatatlanul cselezett, nagy erővel és pontosan lőtt, illetve fejelt. Látszólag lomha mozgása viharos erejű rohammá változott, ha belelendült. Társai helyezkedését futás közben is látta, jól érzékelte. Mindig a legkedvezőbb megoldást választotta a támadás folytatására vagy befejezésére.
– Orth gyermekként került a Vasas csapatába, de 15 éves korában már az MTK játékosa lett. A válogatott tizenegyben mint 16 esztendős ifjú mutatkozott be. A sors azonban nem sokáig maradt kegyes hozzá. 1925-ben, Bécsben, olyan súlyos térdsérülést szenvedett, amelynek szomorú következményeit teljes mértékben többé nem tudta kiheverni. Nagy akaraterővel még néhány évig játszott. A válogatottban is helyet kapott. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a sérülés előtt csodálatos mozdulatokra képes láb már nem engedelmeskedik a változatlanul szárnyaló ötleteknek, elgondolásoknak.
Tulajdonképpen már 1929 végén visszavonult a tényleges játéktól. Itthon próbált edzőként elhelyezkedni, de nem jutott képességeinek megfelelő feladathoz. Ezért 1930 tavaszán Dél-Amerikába távozott. Kisebb megszakításokkal három évtizeden át ott tevékenykedett – nagy sikerrel. Hazalátogatásra készülődött, amikor 1962 januárjában egy végzetes szívroham – Portugália földjén – végleg elszólította a földi küzdőtérről. A magyar válogatottban legemlékezetesebb teljesítményét mindössze 20 éves korában, 1921. november 6-án, a Svédország elleni találkozón (4:2) nyújtotta. Káprázatos játékára három ritkán látható góllal tette fel a koronát. Akik azonban látták őt játszani, azok számára nyilván sok más mérkőzése is emlékezetes. Négy-öt évtizeddel ezelőtt vasárnaponként sok ezer ember csak azért járt mérkőzésre, hogy az ő játékában gyönyörködhessék...
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig