† Várhidi Pál (Budapest 1931.11.06 - Budapest 2015.11.12)
játékos
edző
Újpesti Dózsa, 1949-1965
...Rengeteg nemzetközi mérkőzést játszottunk akkoriban, a magyar foci kapós volt a világban. Külföldön mindig akadt egy-két menedzser, aki ott ólálkodott a csapat körül, ilyen-olyan szerződésekkel kecsegtetve, amit még a kint élő magyarok biztatása is tetézett: „Maradj itt, jó a pénz, biztos a karrier.” Én azonban az Újpestben akartam játszani. Mondjam azt, lila a szívem?
A válogatottság kapuja nemigen nyílhatott meg előttem. Sándor Csikarral együtt ültünk a padon bevetésre készen, ha utólag összeszámolom, én legalább harmincszor. De nyomban hozzáteszem: már az is hatalmas dolog, hogy ott lehettem a cserék között. A posztomon Lóránt játszott, ragozzam tovább? Ott voltam a londoni 6–3-on is. Igaz, mezőnyjátékost csak egyet lehetett cserélni, azt is csak az első félidőben. Sebes Gusztáv nyilván csak akkor szólt volna nekünk, ha súlyosan megsérül valaki a kezdőből. Kint lehettem az 1954-es világbajnokságon, aztán bronzérmem van a római olimpiáról, szóval részese lehettem a magyar futball dicsőséges éveinek.1
A válogatottság kapuja nemigen nyílhatott meg előttem. Sándor Csikarral együtt ültünk a padon bevetésre készen, ha utólag összeszámolom, én legalább harmincszor. De nyomban hozzáteszem: már az is hatalmas dolog, hogy ott lehettem a cserék között. A posztomon Lóránt játszott, ragozzam tovább? Ott voltam a londoni 6–3-on is. Igaz, mezőnyjátékost csak egyet lehetett cserélni, azt is csak az első félidőben. Sebes Gusztáv nyilván csak akkor szólt volna nekünk, ha súlyosan megsérül valaki a kezdőből. Kint lehettem az 1954-es világbajnokságon, aztán bronzérmem van a római olimpiáról, szóval részese lehettem a magyar futball dicsőséges éveinek.1
forrás
Készült a
1 - Magyar Hírlap, ?.?.?
írásainak, interjúinak felhasználásával.
1 - Magyar Hírlap, ?.?.?
írásainak, interjúinak felhasználásával.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
R.I.P. Várhidi Pál!
Nyugodjon békében Pali bácsi, köszönünk mindent!
http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2449591
Nyolcvannégy éves korában elhunyt Várhidi Pál, aki 10-szeres válogatott labdarúgóként 1960-ban bajnok volt az Újpesttel, aztán edzőként négy alkalommal vitte NB I-es diadalra, 1974-ben pedig a BEK elődöntőjébe vezette a lila-fehér együttest.
Ha nem kellett ellene játszani, a legkellemesebb emberek egyike volt. Kiegyensúlyozott, szolid, derűs. Hátvédként sem szedte szét vetélytársait, csak rendre leszerelte őket. Kvalitásairól sokat elmond két összeállítás: a kezdő tizenegyben a Henni – Fábián, Várhidi, Farsang – Nagymarosi, Fürjes – Egresi, Szusza, Deák, Várnai, Tóth Mihály összetételű együttesben szerepelt először 1950 őszén, majd a Lung – Káposzta, Várhidi, Sóvári – Solymosi, Noskó – Lenkei, Göröcs, Bene, Borsányi, Zámbó összeállítású társaság tagjaként játszott utoljára 1965 nyarán.
Közben 285 meccset „lenyomott" a Megyeri úti garnitúrában, amellyel 1960-ban bajnoki címet nyert, 1962-ben pedig a KEK elődöntőjébe jutott. A kontinentális dobások idején a Népstadionban az is bekövetkezett, hogy előbb az Újpest nyert 10-2-re a Floriana La Valletta ellen, majd az MTK verte 10-2-re a Strasbourgot. Nem egy héttel, nem is egy hónappal később: ugyanabban a műsorban... S a legjobb négy között a lilákat kiejtő Fiorentina edzője az a Hidegkuti Nándor volt, akivel Várhidi együtt futballozott a válogatottban (ha nem ült a kispadon, mint a londoni 6-3-on vagy az 1954-es vb-n). Akadt a tárban BEK-elődöntő is.
Várhidi, aki ugyanúgy hozzátartozott a negyedik kerülethez, mint a hajdani Csáki utca másik kedves negyedéhez, a tizenharmadikhoz, edzőként Európa legjobb négy csapata közé juttatta az Újpestet. (Korábban ilyen messzire csak két magyar klubcsapat jutott a kontinens első számú klubtornáján: 1958-ban a Vasas és 1965-ben a Győri ETO.) Abban az 1973/74-es évadban a lilák hat vereséget szenvedtek el az első osztályban. A további három alkalommal, amikor Várhidi avatott dirigálásával aranyat nyertek, összesen nyolcszor kaptak ki. Volt, hogy kilencvenöt, megtörtént, hogy nyolcvanhat, de az is előfordult, hogy csak nyolcvannégy gólt szereztek...
A hűséges és emberséges Várhidi odafönn sem jön majd elő ezzel, mert a halk szavúak sehol nem dicsekszenek. Még az évtizedekig látogatott nyilvános helyeken, az egyaránt Pozsonyi úti Ipoly presszóban és Móri borozóban is csak hallgatta a többieket (az újpestieken kívül a szintén odajáró Sándor „Csikart"
nol.hu
hmgy
http://valogatott.blog.hu/2013/12/29/aparol_fiura_futballdinasztiak_4_resz
– Magas, kitűnő fizikumú védőjátékos volt. Jól helyezkedett, határozottan szerelt. Kifogástalanul rúgott és fejelt, gyorsasága szintén megfelelt. A közelharcokban rendre felülmaradt, de néha átlépte a szabályok kereteit. A legjobbak között sem okozott csalódást.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig