Tamás Gyula (Diósgyőr 1941.11.12 - )
játékos
edző
2019-ben a Magyar Öregfiúk válogatottban
© magyarfutball.hu
Diósgyőrben, a vár alatt születtem, és az általános iskola válogatottjában kézilabdáztam, majd kosárlabdáztam. Tizenkét évesen középcsatárt játszottam az iskolacsapatban, és számolatlanul lőttem a gólokat, azonban mindig kikaptunk, rúghattam én bármennyi gólt is ott elöl. Aztán egyszer beálltam a kapuba, vetődtem a betonon, és nyertünk. Ezzel pedig az én focikarrierem is elindult.1
Diósgyőri VTK, 1963-1970
Amikor nagykorú lettem, Bodola Gyula volt a DVTK edzője, és ő hívott a klubhoz. Nem mást, mint Hódi Zoltánt szorítottam ki a csapatból. Kiestünk az élvonalból, és Bukovi Márton lett az edzőnk. A másodosztályban minden meccsen én védtem, Marci bácsi pedig mindig ott állt a kapum mögött, onnan irányított. Feljutottunk, és Dorogon már NB I-es mérkőzésen védhettem. Annyira jól ment, hogy aztán többszörös B válogatott lettem. Illovszky Rudi bácsi volt a B válogatott edzője, és Franciaországban túráztunk. Az egyik meccsre eljött Puskás Öcsi is, s tetszhetett neki a produkcióm, mert a meccs után az öltözőben a fülem hallatára megkérdezte Rudi bácsit, hogy ki ez a gyerek. Rudi bácsit pedig mondta neki, hogy egy diósgyőri srác, Tamás Gyulának hívják. Csak később derült ki, hogy igazából így kerültem Rudi bácsi látókörébe.1
Vasas SC, 1970-1981
Minden nagy fővárosi klub, az Újpest, a Fradi, a Honvéd, az MTK és a Vasas is, megkeresett. Én pedig nem sokat hezitáltam, Rudi bácsi miatt döntöttem a Vasas mellet.
Lehettem volna többször is válogatott, de sérülések miatt több meccset is ki kellett hagynom. Ám így is büszke vagyok, hogy tizenegyszer védhettem a válogatott kapuját.
A legkonkrétabban a német 1860 München hívott, s csak alá kellett volna írnom a szerződésemet. A nagybátyám, aki akkor már negyven éve Németországban élt, és azt mondta, annyit kereshettem volna egy év alatt, mint ő a negyven éve során. De nős voltam, akkor született a lányom, és nélkülük nem tudtam elképzelni az életemet.1
Lehettem volna többször is válogatott, de sérülések miatt több meccset is ki kellett hagynom. Ám így is büszke vagyok, hogy tizenegyszer védhettem a válogatott kapuját.
A legkonkrétabban a német 1860 München hívott, s csak alá kellett volna írnom a szerződésemet. A nagybátyám, aki akkor már negyven éve Németországban élt, és azt mondta, annyit kereshettem volna egy év alatt, mint ő a negyven éve során. De nős voltam, akkor született a lányom, és nélkülük nem tudtam elképzelni az életemet.1
forrás
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
– A diósgyőriek rokonszenves kapuvédője kitűnő képességű, bravúros megoldásokra képes, megbízható játékos. A magas és lapos labdákat egyaránt biztosan hárítja. Pompásan öklöz, kifutásai is megfelelőek. Ruganyossága és reflexei ellen sem emelhető kifogás. 1967 októberében az Ausztria elleni mérkőzésen (3:1) egy büntetőt kivédett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig