Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
Szegedi TK
1929 - 1929 Szegedi AK
1929 - 1933 Salgótarjáni SE
1933 - 1937 Szeged FC/Szegedi AK
1937 - 1942. július 14. Gamma FC
1942. július 14. - 1945 Újpesti TE
1945 - 1948 MTK
1948 - 1949 Dózsa SE
1949 - 1950 Diósgyőri Vasas
1952
eredmények / elismerések
3-szoros magyar bajnok (Újpesti TE 1945 tavasz, 1945-1946, 1946-1947)
Az édesapa, Tóth György, a Salgótarjáni SE, a Szeged FC, a Gamma FC, az Újpest és az MTK csapataiban védett az első osztályban. A Szegeddel bronzérmes, az MTK-val ezüstérmes, az Újpesttel háromszoros bajnok lett. 15-ször állhatott a magyar labdarúgó-válogatott kapujában. Fia, Tóth Zoltán (és itt most kicsit elcsuklik a szerző klaviatúrája...), a ma negyven közelében lévő szurkolóknak egy fogalom, akiről csak hallhattak, de sosem láthatták, az ötven felé közelítőknek, urambocsá', a kissé idősebbeknek átmenet a hús-vér kapus és a talán "sohasemvolt" álom között. Ma már én sem tudom eldönteni, valóság volt-e, amire visszaemlékezni vélek, avagy csak az idő szépítette meg "A Tóthzoli" Magyarországon töltött rövid időszakát. Álljon itt Millerdraft szerkesztőtársammal történt egykori beszélgetésem, akivel jól összefoglaltuk a lényeget, alig pár év van köztünk az én javamra. Az apró korkülönbség pont arra volt jó, én még gyermekként lássam A Tóthzolit, ő meg még épp ne...
-Aki, mint jómagam, eltöltött a 80-as évek közepétől több mint két évtizedet az újpesti lelátón, sokszor hallhatta azt a mondatot: "Az utolsó klasszis kapusok itt a Csámpi meg a Tóth Zoli voltak." Szendrei világos, őt évekig láthattuk Újpesten, és valóban nagy karriert futott be, még Spanyolországban is játszott. De ki a másik titokzatos név, a Tóthzoli? Annyit tudhattunk meg mi, a későbbi generáció, hogy lepattant Amerikába, ott még kispályázott kicsit, aztán eltűnt a térképről.
-Nem is kicsit, címeit, eredményeit nehéz lenne felsorolni, de az már nem tartozik szervesen cikkünkhöz. Legyen annyi elég, évekkel pályafutásának befejezése után visszavonultatták a mezét a „goalie”-nak, magyarán a San Diegoban azóta sem véd senki sem 1-es számú mezben.
-Tóth 32 meccsen védte a Lilák hálóját '77 szeptemberétől '79 augusztusáig. Az edzői nem lehettek vele maradéktalanul elégedettek, hiszen ezen idő alatt osztozkodnia kellett a poszton jobbára Rothermellel vagy néha Bodnár Lacival.
-Ebben az is benne lehetett, hogy Rothermel az NB1 egyik legjobb kapusa volt, Bodnár pedig rendkívül tehetséges (a PMSC-ből később válogatott is lett), Várhidinek nagyon kellemes gondjai voltak, kit is állítson a kapuba. Ugyanakkor ne felejtsük, 1978-ban a Megyeri úton egy Dózsa-Rába mérkőzésen Szabó Ottóval ütközött és combszalagszakadást szenvedett, de tovább játszott és edzett, ami nem segítette az állapotát, sőt! Hosszú időre harcképtelen lett, combja állandóan bevérzett, utána kalcium rakódott le a csontra és nem gyógyult. És ami a történetben érthetetlen: a Dózsa erre behívatta katonának.
-Ami ma, a statisztikáját böngészve elképesztő: a 32 meccsből 13-at hozott nullára, ami nagyon jó arány. Mindezzel együtt legendája kialakulásában nagy szerepe van a disszidálásnak is, ami akkoriban minden valamirevaló fiatal álma volt. Tóth legenda lett Újpesten, ezáltal teljesítette küldetését, bajnok is lett, védett az UEFA kupában, két meccset itt is nullára hozott, kettőt Újpesten (2:0 a Bilbao, 7:0 a Linzer ASK ellen), nevét többet emlegetik Újpesten, mint más, kortárs kapusokét... csak így egyben: "A Tóthzoli".
Az ifjabbik Tóth ifiválogatott volt, nyert tartalékbajnokságot, kétszeres magyar bajnok, a felnőttek címeres mezét egyszer húzhatta magára. Mindössze 25 bajnoki meccs után lehetett válogatott. Talán a második szovjet gólt sosem felejtjük el: Tóth már megkaparintotta a labdát, mikor szovjet sportbarátaink, élén Ramaz Sengelijával, egész egyszerűen labdával együtt átrugdosták őt a gólvonalon. (хотя вратарь лежал с мячом в руках...: "habár a kapus feküdt a földön, labdával a kezében...", írta szó szerint az akkori Szovjetszkij Szport című napilap.)
Ott, akkor sokan gondoltuk azt, a magyar labdarúgó válogatott kapuskérdése legalább tíz évre megoldódott.
Nem így történt. Az unoka, Chris Toth, már amerikai állampolgárként látta meg a napvilágot. A San Diego profi teremfutballcsapatában játszik, s legnagyobb álma, hogy szerződést kapjon egy nagypályás együttesnél. És volt már ő is válogatott, az Egyesült Államok strandfoci válogatottjának állandó kapusa. És talán egyszer ő is bemutatkozhat majd az NB1-ben, hiszen volt már próbajátéka Újpesten, ahol a nagyapja, majd az édesapja védett, aztán Egerben és Győrben is...
TÓTH György (1915), a Szeged FC, a Gamma FC, az UTE, majd az MTK kapusa, 1939 és 1948 között 15 mérkőzésen őrizte a válogatott csapat hálóját (Tóth György mérkőzései a magyar válogatottban).
– Tóth Györgyöt kiváló képességű, rendkívül ügyes kapusnak ismerte meg a labdarúgás népes tábora. Elsősorban nagy ruganyosságával és kivételes reflexeivel tűnt ki. Ezek jóvoltából ritkán látható bravúros megoldásokat is végre tudott hajtani.
Reménytelennek tűnő lövések és fejesek sokaságát hárította ösztönös, reflexszerű mozdulatokkal, villámgyors, párducszerű vetődésekkel. Helyezkedése és labdafogása szintén mintaszerű volt. Korszerű felfogásban játszott: bátran vállalkozott kifutásokra. „Popeye" nevét méltán emlegetik legjelesebb kapusaink között.
Legkiválóbb teljesítményét első válogatottsága alkalmával, 1939. szeptember 24-én, a Németország elleni mérkőzésen (5:1) nyújtotta. Újonc létére a mezőny legjobbjai közé tartozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
† Tóth György (Sándorfalva 1915.04.24 - Budapest 1994.09.24) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
http://www.ebay.com/itm/GIORGIO-TOTH-1947-HUNGARY-RARE-ITALIAN-ISSUE-NANNINA-TECNICOLOR-FOOTBALL-/141865386647
-Aki, mint jómagam, eltöltött a 80-as évek közepétől több mint két évtizedet az újpesti lelátón, sokszor hallhatta azt a mondatot: "Az utolsó klasszis kapusok itt a Csámpi meg a Tóth Zoli voltak." Szendrei világos, őt évekig láthattuk Újpesten, és valóban nagy karriert futott be, még Spanyolországban is játszott. De ki a másik titokzatos név, a Tóthzoli? Annyit tudhattunk meg mi, a későbbi generáció, hogy lepattant Amerikába, ott még kispályázott kicsit, aztán eltűnt a térképről.
-Nem is kicsit, címeit, eredményeit nehéz lenne felsorolni, de az már nem tartozik szervesen cikkünkhöz. Legyen annyi elég, évekkel pályafutásának befejezése után visszavonultatták a mezét a „goalie”-nak, magyarán a San Diegoban azóta sem véd senki sem 1-es számú mezben.
-Tóth 32 meccsen védte a Lilák hálóját '77 szeptemberétől '79 augusztusáig. Az edzői nem lehettek vele maradéktalanul elégedettek, hiszen ezen idő alatt osztozkodnia kellett a poszton jobbára Rothermellel vagy néha Bodnár Lacival.
-Ebben az is benne lehetett, hogy Rothermel az NB1 egyik legjobb kapusa volt, Bodnár pedig rendkívül tehetséges (a PMSC-ből később válogatott is lett), Várhidinek nagyon kellemes gondjai voltak, kit is állítson a kapuba. Ugyanakkor ne felejtsük, 1978-ban a Megyeri úton egy Dózsa-Rába mérkőzésen Szabó Ottóval ütközött és combszalagszakadást szenvedett, de tovább játszott és edzett, ami nem segítette az állapotát, sőt! Hosszú időre harcképtelen lett, combja állandóan bevérzett, utána kalcium rakódott le a csontra és nem gyógyult. És ami a történetben érthetetlen: a Dózsa erre behívatta katonának.
-Ami ma, a statisztikáját böngészve elképesztő: a 32 meccsből 13-at hozott nullára, ami nagyon jó arány. Mindezzel együtt legendája kialakulásában nagy szerepe van a disszidálásnak is, ami akkoriban minden valamirevaló fiatal álma volt. Tóth legenda lett Újpesten, ezáltal teljesítette küldetését, bajnok is lett, védett az UEFA kupában, két meccset itt is nullára hozott, kettőt Újpesten (2:0 a Bilbao, 7:0 a Linzer ASK ellen), nevét többet emlegetik Újpesten, mint más, kortárs kapusokét... csak így egyben: "A Tóthzoli".
Az ifjabbik Tóth ifiválogatott volt, nyert tartalékbajnokságot, kétszeres magyar bajnok, a felnőttek címeres mezét egyszer húzhatta magára. Mindössze 25 bajnoki meccs után lehetett válogatott. Talán a második szovjet gólt sosem felejtjük el: Tóth már megkaparintotta a labdát, mikor szovjet sportbarátaink, élén Ramaz Sengelijával, egész egyszerűen labdával együtt átrugdosták őt a gólvonalon. (хотя вратарь лежал с мячом в руках...: "habár a kapus feküdt a földön, labdával a kezében...", írta szó szerint az akkori Szovjetszkij Szport című napilap.)
Ott, akkor sokan gondoltuk azt, a magyar labdarúgó válogatott kapuskérdése legalább tíz évre megoldódott.
Nem így történt. Az unoka, Chris Toth, már amerikai állampolgárként látta meg a napvilágot. A San Diego profi teremfutballcsapatában játszik, s legnagyobb álma, hogy szerződést kapjon egy nagypályás együttesnél. És volt már ő is válogatott, az Egyesült Államok strandfoci válogatottjának állandó kapusa. És talán egyszer ő is bemutatkozhat majd az NB1-ben, hiszen volt már próbajátéka Újpesten, ahol a nagyapja, majd az édesapja védett, aztán Egerben és Győrben is...
http://valogatott.blog.hu/2013/12/29/aparol_fiura_futballdinasztiak_4_resz
– Tóth Györgyöt kiváló képességű, rendkívül ügyes kapusnak ismerte meg a labdarúgás népes tábora. Elsősorban nagy ruganyosságával és kivételes reflexeivel tűnt ki. Ezek jóvoltából ritkán látható bravúros megoldásokat is végre tudott hajtani.
Reménytelennek tűnő lövések és fejesek sokaságát hárította ösztönös, reflexszerű mozdulatokkal, villámgyors, párducszerű vetődésekkel. Helyezkedése és labdafogása szintén mintaszerű volt. Korszerű felfogásban játszott: bátran vállalkozott kifutásokra. „Popeye" nevét méltán emlegetik legjelesebb kapusaink között.
Legkiválóbb teljesítményét első válogatottsága alkalmával, 1939. szeptember 24-én, a Németország elleni mérkőzésen (5:1) nyújtotta. Újonc létére a mezőny legjobbjai közé tartozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig