† Tóth Mihály (Bezdán 1926.09.14 - Budapest 1990.03.07)
játékos
edző
Az UTE (Bp. Dózsa, Újpesti Dózsa) balszélsője, 1949 és 1957 között 6 válogatott találkozón játszott és 1 gólt szerzett. Tagja volt az 1954. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek.
– A lila-fehérek zömök, bátor, gyors, ügyesen cselező szélsője a mezőnyben is hasznos munkát végzett. Körültekintően, pontosan adott be, de a kapura ritkán jelentett közvetlen veszélyt. Sportszerű játékmodora és szerénysége – szintén dicséretet érdemlő vonások.1
– A lila-fehérek zömök, bátor, gyors, ügyesen cselező szélsője a mezőnyben is hasznos munkát végzett. Körültekintően, pontosan adott be, de a kapura ritkán jelentett közvetlen veszélyt. Sportszerű játékmodora és szerénysége – szintén dicséretet érdemlő vonások.1
Édesapám uszálykormányos volt, s mivel Komáromban jutott álláshoz, a város vasutascsapatában játszottam a három Czibor-testvérrel együtt. Zoli akkor jobbszélső volt. Egyszer Jávor Pál, a Csepel edzője lejött megnézni Lovászt, akiről sok jót meséltek. Helyette engem szemelt ki, s ennek gyorsan híre ment, máris érkezett távirat a vasúthoz, hogy áthelyeznek Szombathelyre. Valószínűleg Sós Károly keze volt a dologban, hiszen a Haladás szakvezetője volt. Mindkettőjüket megelőzte azonban az Újpest, így kerültem a lila-fehérekhez.2
Újpesti TE, 1949-1963
Szeptemberben igazoltak le és októberben a bolgárok ellen már a válogatottban játszottam balszélsőt. Büszkeséggel töltött el, hogy a debütálás után Sebes Gusztáv úgy nyilatkozott a játékomról: "végre megtaláltunk egy igazi balszélsőt."
(A világbajnokságon) jó volt a hangulat, itthon is, kint is, bár már ekkor a társaság kisebb csoportokra szakadt. Mi Machossal és Csordással meghúzódtunk, szerényen viselkedtünk. Puskás sérülése után a szakvezetés úgy döntött, hogy a brazilok ellen a Czibor-Tóth balszárny játszik. Látva az izgalmamat, Gellér Sanyi, a tartalék kapus buzdított: "Miska, ha nyertek, a vállamon hozlak le a pályáról". Betartotta a szavát, így a nyakában ülve kimagaslottam a többiek közül, s az öltözőfolyosón az emlékezetes verekedés közben hirtelen egy üveggel leütöttek és emiatt a következő mérkőzésen, az uruguayi válogatott ellen nem játszhattam.
(A döntőben) sok minden közrejátszott a vereségben. Kezdeném azzal, hogy a nyugatnémetek mindig egy nappal előttünk játszottak, így több idejük maradt a pihenésre. Ráadásul a másik csoportban közel sem kellett kiadni teljes erejüket. Mi viszont a brazilokkal, s az uruguayiakkal szinte döntőnek beillő összecsapásokat vívtunk. Ehhez jöttek még sérülések, Puskás, Budai II, Tóth József harcképtelenné vált, úgy hogy a döntőre alig maradt egy csapatra való játékos.
Nem fogadom el, hogy túlzottan nagy volt az önbizalom a játékosok között, bár akadtak, akik a kelleténél optimistábbnak mutatkoztak, a többség azonban nehéz csatára számított, éppen a korábban említett események miatt. Az viszont igaz, hogy Grosics indiszponáltan védett, a védelem a korábbi nagy fizikai és idegi igénybevétel miatt megingott. Sok mendemonda megszűnne, ha mindenki önkritikusan elmondaná, hogy értékeli a saját teljesítményét, és nem másban keresné a hibát.
A döntőt követően ki gyorsabban, ki lassabban túltette magát a vereségen. Még egy vb-selejtezőn játszottam a bolgárok ellen, és ezzel számomra befejeződött a válogatott szereplés.
(Újpesten) akkor még harmadik csapat is létezett, s a tartalék és az utánpótlás együttes edzője lettem. Büszke vagyok, hogy olyan fiatalokat oktathattam, mint Fazekas, Dunai III, Tóth András és Nagy László. Azok közé tartoztam, akik pályafutásuk csúcsán is bejártak a munkahelyükre, sportolás közben végeztem a szakedzőit a Testnevelési Főiskolán és a BM Akadémián 15 évig testnevelést oktattam. Nagyobb megbecsülést érdemeltem volna.2
(A világbajnokságon) jó volt a hangulat, itthon is, kint is, bár már ekkor a társaság kisebb csoportokra szakadt. Mi Machossal és Csordással meghúzódtunk, szerényen viselkedtünk. Puskás sérülése után a szakvezetés úgy döntött, hogy a brazilok ellen a Czibor-Tóth balszárny játszik. Látva az izgalmamat, Gellér Sanyi, a tartalék kapus buzdított: "Miska, ha nyertek, a vállamon hozlak le a pályáról". Betartotta a szavát, így a nyakában ülve kimagaslottam a többiek közül, s az öltözőfolyosón az emlékezetes verekedés közben hirtelen egy üveggel leütöttek és emiatt a következő mérkőzésen, az uruguayi válogatott ellen nem játszhattam.
(A döntőben) sok minden közrejátszott a vereségben. Kezdeném azzal, hogy a nyugatnémetek mindig egy nappal előttünk játszottak, így több idejük maradt a pihenésre. Ráadásul a másik csoportban közel sem kellett kiadni teljes erejüket. Mi viszont a brazilokkal, s az uruguayiakkal szinte döntőnek beillő összecsapásokat vívtunk. Ehhez jöttek még sérülések, Puskás, Budai II, Tóth József harcképtelenné vált, úgy hogy a döntőre alig maradt egy csapatra való játékos.
Nem fogadom el, hogy túlzottan nagy volt az önbizalom a játékosok között, bár akadtak, akik a kelleténél optimistábbnak mutatkoztak, a többség azonban nehéz csatára számított, éppen a korábban említett események miatt. Az viszont igaz, hogy Grosics indiszponáltan védett, a védelem a korábbi nagy fizikai és idegi igénybevétel miatt megingott. Sok mendemonda megszűnne, ha mindenki önkritikusan elmondaná, hogy értékeli a saját teljesítményét, és nem másban keresné a hibát.
A döntőt követően ki gyorsabban, ki lassabban túltette magát a vereségen. Még egy vb-selejtezőn játszottam a bolgárok ellen, és ezzel számomra befejeződött a válogatott szereplés.
(Újpesten) akkor még harmadik csapat is létezett, s a tartalék és az utánpótlás együttes edzője lettem. Büszke vagyok, hogy olyan fiatalokat oktathattam, mint Fazekas, Dunai III, Tóth András és Nagy László. Azok közé tartoztam, akik pályafutásuk csúcsán is bejártak a munkahelyükre, sportolás közben végeztem a szakedzőit a Testnevelési Főiskolán és a BM Akadémián 15 évig testnevelést oktattam. Nagyobb megbecsülést érdemeltem volna.2
forrás
Készült az
1 - Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
2 - Muha József: Bajnokokkal szemtől szembe
írása alapján.
1 - Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
2 - Muha József: Bajnokokkal szemtől szembe
írása alapján.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
forrás:
Magyar Focitörténet Facebook csoport