† Tóth Potya István (Budapest 1891.07.28 - Budapest 1945.02.06)
© tempofradi.hu
játékos
edző
© tempofradi.hu
1904. június 29-én játszottam először komoly meccset a BTC ifjúsági csapatában. Akkor még nem voltam egészen tizenhárom éves. Jobbösszekötőként kezdtem. Az I/B-csapatig jutottam. Mire továbbjutottam volna, megtörtént — 1906 júniusában -— a nagy kiválás a BTC-ből. Több társmmal együtt megalapítottuk az NSC-t, amelynek hat esztendőn át voltam tagja. 1912. június 5-én léptem át az FTC-be" amelynek színeihez fűződnek legszebb sikereim és legfelejthetetlenebb emlékeim.1
Nemzeti SC, 1906-1912
...Ferencvárosi TC, 1912-1924
...Libertas Firenze, 1924, játékos-edző
...Ferencvárosi TC, 1925-1926, játékos-edző
...
forrás
Készült az
1 - Nemzeti Sport, 1926. március 10.
írásainak, interjúinak felhasználásával.
1 - Nemzeti Sport, 1926. március 10.
írásainak, interjúinak felhasználásával.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
1945. február 6., Budapest I. (Országház u. 28.)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D489-KXQ?i=16
Honnan ered a Potya névkiegészítés?
Nagypapa olyan házban nőtt fel, ahol két Tóth család élt. A két István nevű fiú sok rossz fát tett a tűzre, ezért a szlovák származású Tóthék azt javasolták, Potykával különböztessék meg a nagypapát, akinek nevéből később kikopott a k betű.
...
Akár magyar szövetségi kapitány is lehetett volna?
Igen, csakhogy 53 éves korában kivégezték. A Dallam ellenállási csoport tagjaként, tartalékos főhadnagyként menleveleket állított ki üldözött embereknek a honvédelmi minisztériumban, továbbá megpróbálták megakadályozni, hogy a németek és a nyilasok felrobbantsák a budapesti hidakat. A Telepes utcai házában a zsidók időleges menedéket leltek, a vészkorszakban például a színész Gobbi Hildát és Latabárékat is bújtatta.
Netán elárulták?
Nem. Amikor újfent a Fradinál edzősködött, a Dallam amerikás magyar szervezője, Kovács Pál főhadnagy az 1944 karácsonya előtti vacsorán kicsit sokat ivott, és a hölgyeknek akart imponálni, ezért mesélt a Dallamról.
Következmény?
Nagyapát is letartóztatták. A Gestapo Fő utcai épületében, majd a Várban lévő belügyminisztérium pincéjében őrizték. A Lánchídon kísérték oda, az egyik nyilas fegyveres szólt neki, meneküljön, nem figyel rá. Ám a nagyapám a barátja nélkül nem akarta otthagyni a menetet.
Példátlan tett.
Amiért az életével fizetett. A BM-pincében őrzött százötven fogoly első harmadát 1945 februárjában kivégezték – köztük őt is. Nagymamám a zsebében talált törött szemüvegéről azonosította a holttestét.
Bors
via:
https://ulloi129.hu/2018/10/03/azt-javasoltak-potykaval-kulonboztessek-meg-kesobb-kikopott-a-k-betu/
A Tatterzál és Millenáris szomszédságában levő „nyolcház” a magyar labdarúgás hőskorának egyik legnagyobb termőtalaja volt. A hatalmas udvaron szinte egész nap alkalmi csapatok kergették a rongy- vagy gumilabdát. Itt született 1891. július 28-án Tóth Potya István, vasutas családból.
Itt, ezen a grundon szerezte meg azokat a készségeket, amelyek legnagyobb játékosaink közé emelték. Tizenhárom évesen kezd játszani a BTC-ben. Amikor 1906-ban – zömmel a nyolcházi fiatalokból – megalakul az NSC, már egyik fő erőssége az új egyesületnek. 1909. május 31.: még tizennyolc éves sincs, amikor először ölti magára a címeres mezt. A tribünön ott szorít érte iskolájának, a Tavaszmező utcai reálgimnáziumnak szinte minden tanára, köztük fő pártfogója: Kacsóh Pongrác matematikatanár, a János vitéz dalszerzője. 1912-ben műegyetemistaként – a válogatott csapat tagjaként – részt vesz a stockholmi olimpián. Hazatérve az FTC-be lép át.
Itt teljesedik ki labdarúgó tudása. Abszolút kétlábas, aki a csatársor minden posztján szerepelt a válogatottban. Zömök, tömzsi alakjához képest feltűnően gyors volt, ezért kedvelte inkább a szélső posztot. Biztos labdakezelés és átlagon felüli rugótechnika jellemezte. Sziporkázó, ötletes, olykor derűs játéka ellenére ízig-vérig csapatjátékos volt.
Mindezekhez feltétlen sportszerűség és kedves egyéniség járult. Nem csoda, hogy a közönség bálványozta. Ő volt a „Potya”. Közel húsz évig játszott az élvonalban, s ezalatt tizenkilencszer öltötte magára a címeres mezt, utoljára harmincöt évesen. 1926-ban fejezi be játékosi pályafutását, a Ferencváros első hivatásos edzője lett.
A tréner
Ferencvárosi működésének időszaka (1925–1930) a klub labdarúgás-történetének aranykorszaka: egymásután három bajnokság, a Magyar Kupa, a Közép-európai Kupa megnyerése, és a világbajnok Uruguay legyőzése saját otthonában.
A klubjában támadt nézeteltérések miatt Olaszországba távozik. Előbb a Triestina, majd 1931/32-ben a legnépszerűbb olasz csapatnak, a mai Internek az edzője lesz. Újabb sikerek: az állandó kieső Triestina gyökeret ver az első ligában, az Internél pedig egy új fiatal csapat alapjait rakja le.
1932-ben Aschner Lipót hazahívja, és az Újpest csapatát veszi át (1932/34). Az eredmény: bajnokság, a csapat átszervezése, megfiatalítása. Majd ismét Trieszt következik.
1936-ban végleg hazatér és az újonc Elektromos szaktanácsadója lesz. Az eredmény meglepő. Az amatőr Tromosból lelkes, jó szellemű, egységes csapatot formál, amely nemcsak megkapaszkodik az NB I-ben, hanem több válogatottat is adva, annak egyik erősségévé válik.
A korabeli magyar, de az olasz labdarúgó közvélemény is legendát sző alakja körül. Nyitva áll előtte a világ. A dél-amerikai, nyugat-európai klubok állandóan ostromolják. Ő azonban a magyar labdarúgást akarta szolgálni.
Hitvallása: csak az lehet jó tréner, aki széleskörű ismeretekkel rendelkezik, és arra épít. Ő maga általában éjjel két óráig olvasott, tanult, vagy készült a következő napi edzésre.
A játékosokról nyilvántartást és edzésnaplót vezetett: Kora tudományaiból különösen az élettan, az anatómia, a pedagógia és a lélektan eredményeire támaszkodott. A külföldi szakirodalmat is állandóan figyelemmel kísérte: jó1 beszélt németül, olaszul, angolul.
Módszereiben is úttörő. Az időre futott sorozatvágták és hosszútávok, az iramváltások, a segédeszközök alkalmazása (fejelőállvány, rugófal, medicinlabda, súlyzó stb.) éppúgy megtalálható rendszerében, mint a téli felkészítés.
Taktikai repertoárja rendkívül széles. A harmincas évek elején már elemzi a WM elleni játékot (idehaza még nem is ismerik), sőt egyes mérkőzéseken már négy védőt alkalmaz. Minden csapatának megvolt a maga saját stílusa, ugyanakkor messzemenően figyelembe vette az egyéni képességeket. Ezért csapata, mint jól olajozott szerkezet működött, állandóan mozgásban volt, és bírta erővel. Játékosok sorát ő nevelte; többek között: Turai, Toldi, Háda, Lázár, Lyka, Berkessy, Táncos, Szűcs Gy., Balogh, Seres, Pázmándy, Colaussi, Pasenati, Rocco, Trevisan.
Az MLSZ felkérésére 1928-ban elkészített tréningutasításain szintén edzők és egyesületek százai nevelődtek. Ő kezdeményezte az Edző Testületnek a megalapítását (1926), amelynek ügyvezető elnöke volt. Az első trénertanfolyamon (1928) ő egyeztette a tananyagot a TF-fel.
1942 nyarán a válsággal küszködő Ferencváros futballigazgatója. Szakmai viták, és már mély társadalmi ellentétek miatt megválik szeretett klubjától. Az Elektromos pálya igazgatását látja el.
Sport és humánum
Tóth István azonban nemcsak a sport területén, hanem az életben is példát mutatott. Egyénisége telítve volt mély humanizmussal. Megvetett mindenféle igazságtalanságot és erőszakot. Ezért nem tudta elviselni Olaszországot sem a hódító abesszin háború után (1936). A faji, vallási megkülönböztetést sem a sportban, sem az életben nem ismerte. A jobboldali sajtó már az 1920-as évek végén élesen támadja. Az 1940-es években pedig éppen az MLSZ fasiszta vezetésével felmerült konfliktusai miatt fordít hátat a labdarúgásnak.
Amikor a faji törvények életbe léptek, az emberi tisztesség parancsát követve sokakon segít. Számos sportolót, művészt lát el hamis igazolvánnyal. Már ekkor kialakul egy kör, amely segíti. Az igazolványok egy részét például Schlosser Imre szállítja, aki a VI kerületi anyakönyvi hivatalban dolgozik. De közéjük tartozik Blum Zoltán, Kertész Géza, Fogl Károly, Jánosi Béla és több hasonló beállítottságú sportember. A náci megszállás után pedig a bújtatásokat, a szökött katonák segítségét szervezi. Tóth István Telepes utcai háza valóságos menedékhely lesz.
A döntő lökést Potya és köre tevékenységében is a Szálasi-puccs és a féktelen nyilas terror adta meg. Mint tartalékos főhadnagyot a HM Légügyi Hivatalába osztják be. Elbújhatott, meghúzódhatott volna, hogy átvészelje a háborút. Emberi tisztessége, hazafisága azonban ezt nem engedte meg. Antifasizmusát tettekben is vállalja. A baráti kör is csoporttá szerveződik, és már nemcsak igazolványokat szerez, hanem fegyvereket, lőszereket tárol, röplapokat terjeszt.
Október végén Kertész Géza közvetítésével kapcsolatot teremt a polgári ellenállási mozgalom angolszász csoportjával. Az MNNFB katonai tervében a Ferenc József híd megmentését kapták feladatul. A tervezett feladat végrehajtására nem kerülhetett sor. Árulás következtében 1944. december 6-án a csoport többsége a Gestapo kezére került. A nyilas sajtó csak annyit közölt, hogy Tóth Potya Istvánt és társait hazaárulás miatt letartóztatták. A kegyetlen vallatás a Hadik laktanyában folyt, majd december közepén a Gestapo Fő utcai börtönébe kerültek át. Kiszabadítására több akció indult, különösen Berkessy Elemér és a szintén legendás labdarúgó, Sárosi doktor próbált meg mindent, de eredménytelenül. 1945. január elején a BM pincéjébe került át. Ebben az ún. „pokol-pincében” töltötte utolsó napjait embertelen szenvedések között. Február 6-án a reggeli órákban gyilkolták meg barátjával, Kertész Gézával együtt.
Az új Magyarország kormánya 1947-ben a Magyar Szabadság Érdemérem ezüst fokozatával tüntette ki és a Kerepesi temetőben díszsírhelyet adományozott részére. Egyesületei – az FTC és az Elektromos – klubházainak falán pedig márványtábla őrzi emlékét.
História 1980. 05.
hmgy
Hetven éve végezték ki korábbi labdarúgónkat és klubunk első hivatalos edzőjét, Tóth Potya Istvánt.
Tóth Potya István 1891-ben született Budapesten. A tehetséges labdarúgó a BTC-ben, majd a Nemzeti SC-ben futballozott, és tizenhét évesen már a válogatottba is meghívták. A magyar keret tagja volt az 1912-es stockholmi olimpián is, de ott végül nem lépett pályára. Pályafutása során 19 nemzeti fellépésen 8 gólt jegyzett.
Ugyanebben az évben igazolt a Fradihoz, 1926-ig játszott klubunkban. A kiváló csatár két bajnoki címet és két Magyar Kupát nyert egyesületünk színeiben. A kétlábas támadó kapáslövéseivel, remek erőnlétével és a védjegyévé vált, szögletből szerzett gólokkal a korszak egyik legjobb játékosának számított.
Utolsó szezonjában már edzőként is segítette a Ferencvárosi Torna Clubot, majd 1926-ban a csapat első hivatalos edzőjévé nevezték ki. A kispadról irányítva további két bajnokságot és egy Magyar Kupát nyert a Fradival, valamint elhódította a Közép-európai Kupát is. 1929-ben az előző két olimpián aranyérmet szerző, majdani világbajnok uruguayi válogatottat is legyőzte az FTC 3-2-re Montevidóban.
Tóth Potya István a Ferencváros után több olasz és magyar egyesület edzője is volt. Módszereivel egyértelműen megelőzte a korát, edzésnaplót vezetett és téli alapozást is vezetett aktuális csapatának. 1943-ban visszatért a Fradihoz, de eddigre már a labdarúgásnál fontosabb ügyek kötötték le életét.
A polgári ellenállási mozgalom fontos tagjaként sok politikai üldözött neki köszönhette, hogy életben maradt. Élelmet és hamis iratokat adott a rászorulóknak, sokakat pedig Telepes utcai házában rejtegetett. Részt vett az antifasiszta propagandában, és próbálta megmenteni a budapesti hidakat is.
1944 decemberében letartóztatták, de a Fő utcai börtönben is megtett mindent a többi fogoly érdekében. A Budapestet ért támadások miatt többször is új helyszínre szállították, de hiába közeledett a háború vége, Tóth Potya István életét ez már nem mentette meg. 1945. február 6-án a nyilasok tárgyalás nélkül kivégezték.
Őrizzük meg az Tóth Potya István emlékét, aki ember tudott maradni a legnagyobb embertelenségben is!
forrás: http://www.fradi.hu/hu/labdarugas/nb-i/hirek/martirunkra-emlekezunk/20150206/c/9427
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
Tóth (Potya) Istvánt és Kertész Gézát nagyon, nagyon sokan szerették, tisztelték és becsülték ebben az országban s ezt a szeretetet, tiszteletet és megbecsülést most, haláluk után talán jobban érzik, mint földi életükben. A halandó embert a földi életében körülvevő szeretet és megbecsülés nem mindig tiszta és őszinte, - az az igazi szeretet és tisztelet, amelyet halála után is éreznek iránta barátai és jó ismerősei.
Szerdán délután a kerepesúti temetőben Tóth István és Kertész Géza is ezt az őszinte szeretetet és vonzódást érezhette túlvilági életében, mert temetésükön a családtagokon kívül ott volt jóformán Budapest egész sporttársadalma.
Ott láttuk az MLSz, az NSE, az ET, a JT, a Sportorvosi Tanács és a budapesti labdarúgó egyesületek képviseletét. Az Újpesti teljes játékos gárdája és vezetősége megjelent Potyáék végtisztességének megadására s ott voltak a többi egyesület vezetői, játékosai is. Az amerikai haderő képviseletében négy, díszegyenruhába öltözött tiszt jött el, hogy utolsó Istenhozzádot mondjanak két hűséges fegyvertársuknak.
A nyilas banditák által meggyilkolt két kiváló, az ellenállási mozgalomban résztett hős sportember gyászszertartása kezdetét vette. A halottasházban lefolyt gyászszertartás után honvédek díszsorfala között indul meg a két gyászkocsi a székesfőváros által adományozott sírhelyek felé. A kocsikról lekerül a koporsó. Az egyiken: Tóth (Potya) István, élt 54 évet. A piros, fehér BTC-zászlóval letakart másikon: Kertész Géza, élt 50 évet.
Frankó Mihály az NSE és a sporttársadalom, Bocskó József az MLSz, Makláry Román a BTC, Mező Ferenc dr. a kultuszminisztérium testnevelésügyi osztálya nevében búcsúzott el a hősi halált szenvedett bajtársaktól. Negyedy Ferenc az edzők, Tóth Lajos dr. a Ferencváros, Jánosy Béla az életben maradt amerikai és magyar bajtársak, valamint Kertész Géza betegen fekvő hitvesének utolsó mondatait tolmácsolta, majd Füleky József az Elektromos nevében tett fogadalmat, hogy Potya szellemét egész életünkben őrizni fogják.
Az Elektromos-dalárda gyászindulójának első akkordjai közben Tóth Potya özvegye és fia, Kertész Géza leánya dobta az első rögöket a sírokba helyezett koporsókra. S azután pillanatok alatt eltemették a két sírt a koszorúk.
forrás:
http://www.huszadikszazad.hu/1946-aprilis/sport/eltemettek-toth-potya-istvant-es-kertesz-gezat