Eleven gyerek voltam, és a labdát is szerettem, ezért a szüleim úgy döntöttek, hogy beíratnak fociedzésre. Édesanyám vitt el a Haladás előkészítő edzésére 6 éves koromban, ahol akkor Szarka Zoli bácsi volt az edző. Kb. 2 év múlva egy termi edzésen úgy alakult, hogy bent ragadtam a kapuban, és Zoli bácsi, aki nagyszerű kapus volt javasolta, hogy maradjak is ott. Tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy kapus lettem.

A szamárlétrát már kapusként jártam végig, emlékszem az első hivatalos meccsemen 13 gólt kaptam. Serdülő A, B, majd az IFI B és A következett. Szarka Zoli bácsi után, Bánhegyi Attila, Artner Tamás, Farkas Péter, majd megint Artner Tamás volt az edzőm, közben végig Szarka Zoli bácsi volt a kapusedzőm két évet kivéve, amikor Derdák Attila. A jelenlegi csapatból Schimmer Szabolcs és Rajos Gábor volt az én korosztályom. Legnagyobb sikerem egy negyedik hely az IFI A bajnokságban, illetve egyszer védhettem az utánpótlás válogatottban.¹

Első felnőtt bajnokimat 2004. október 23.-án játszottam, egy Haladás – Orosháza (5-2) NBI/B-s mérkőzésen léphettem csereként pályára. Mihalecz Istvánnál mutatkoztam be a felnőttek között, abban a bajnokságban még 2-szer léphettem pályára.¹

Nem tudok különbséget tenni az őszi és a tavaszi szezonom között, mindkettőt nagy hiba nélkül tudtam le. Mondom ezt úgy, hogy magammal szemben roppant kritikus vagyok. Kisebb-nagyobb hibák mindig vannak, ha gól lesz belőle, nagyobb, ha nem, kisebb a baki. Meccset befolyásoló hibám viszont nem volt az elmúlt idényben. Arra is büszke vagyok, hogy a második legkevesebb gólt kaptuk. Ehhez persze nagyban hozzájárult az előttem futballozó védelem, no és a csapat együttes védekezése – egy-két meccs kivételével – is rendben volt.²