Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
Nehadoma József 1911. szeptember 24-én született Erzsébetfalván, születési anyakönyvi bejegyzése alapján ő biztosan Nehadoma János testvére. Az EMTK csapatának összeállításában az 1927/28-as szezonban találkozhatunk először a nevével, (ekkor még) Nehadoma III-ként szerepelt.
1929-ben profi szerződést kapott: a Hungária szerződtette, és a döntés beigazolódni látszott, a III. kerület elleni első nyári edzőmérkőzésen ugyanis Nehadoma mindjárt négy gólt vállalt csapata öt találatából.
Ezzel együtt a szezon első mérkőzésein Nehadoma „csak” a Hungária tartalékcsapatában kapott szerepet – többek közt Senkey I, Sebes, Nádler, Urbancsik társaságában. Bajnoki meccsen az első csapatban 1929. november 17-én a Budai Harihárom ellen lépett pályára, és mindjárt góllal mutatkozott be: Titkos átadását lőtte a budaiak hálójába. A következő mérkőzésen, a III. kerület ellen is helyet kapott az első csapatban, ezt követően azonban visszakerült a tartalékok közé, és az őszi szezon végén a Szövetségi serlegért vívott sorozat (a tartalékcsapatok „bajnoksága”) legeredményesebb góllövője lett.
A bajnokság téi szünetében a miskolci Attila, júniusban pedig a Kispest jelentkezett be a fiatal csatárért (akit ekkor érdekes módon már Nehadoma II-ként is említenek), a tárgyalások azonban nem egyik esetben sem vezettek eredményre, így Nehadoma a Hungáriánál maradt. 1930/31 őszi szezonját a Hungária B csapatában töltötte; a téli szünetben ismét az Attilával, majd a Kispesttel hozták hírbe. Ezúttal nem Brüll Hungária-elnökön, hanem a játékos követelésein bukott meg a klubváltás. Végül 1931 májusában jött a hír: Nehadomát a másodosztályban szereplő Attila szerződtette. Az Attila vezetői „híven a miskolci szokáshoz” – írta a sportlap – a játékosnak magyaros nevet adtak, a továbbiakban Nemes néven szerepelt. (A vele egyidőben leigazolt III. kerületi Schiller Ödönt Sipos Ödön néven játszatták tovább.)
Az Attila a Profi II. liga élcsapataként a feljutást célozta meg, Nemes a Turul elleni mérkőzésen mutatkozott be, szokásához híven mindjárt góllal. A szezon hátralévő két meccsén is szerepelt – a zárást követően pedig egy rövid ideig a II. liga bajnokának is tarthatta magát.
A PLASZ azonban helyt adva a Turul feljelentésének – a vád szerint Miskolci-Maszlonka József, az Attila játékosa vesztegetni próbálta Fischer Jánost és Vaczek Józsefet a Turulból – megsemmisítette az Attila – Turul mérkőzés eredményét. Bár sokan az Attila kizárását vagy pontlevonást is vártak, a Szövetség megelégedett a Turul elleni pontok és gólok törlésével (valamint a három játékos eltiltásával), így az Attila végül, ha a Somogy mögött második helyen is, de feljuthatott a Profi I. liga csapatai közé.
Nemes-Nehadoma tehát ismét a Profi I. liga játékosa lett. Az 1931/32-es szezonban 15 mérkőzésen lépett pályára, mígnem az Attila vezetése a Bocskai elleni mérkőzést követően szerződést bontott vele. Az indoklás szerint „Debrecenben a Bocskai ellen nem játszott teljes erővel s ezt visszafelé a vonaton több tanú előtt be is ismerte.”
Miskolci szerződésbontását követően sok játékostársához hasonlóan Nemes is külföldön próbált szerencsét. 1932 őszén a svájci Young Fellows Zürich játékosa lett – Híres-Hirzer Ferenc, Gyurkovics Károly és Winkler IV Károly társaságában. 1933 augusztusában Svájcból igazolta le a Kispest együttese, és ezzel az addig már meglehetősen kanyargós pályát befutott Nemes-Nehadoma egy új szakaszba lépett, a következő 13 évet ugyanis egy kisebb kitérővel már itt játszotta végig.
Egyes források említik Nemes-Nehadoma 1933-as olaszországi, konkrétan livornói szereplését is. 1933-ban a Livorno csapatában bátyja, Nehadoma János szerepelt, Nemes-Nehadoma livornói játékát az olasz források nem erősítik meg. Az viszont valószínű, hogy Nemes 1932-ben vagy 1933-ban eltöltött némi időt Olaszországban (akár bajnoki mérkőzésen nem szereplő játékosként), a Kispest 1935-ös olaszországi túráján ugyanis a sportlap tudósítása szerint ő a csapat egyetlen olaszul tudó játékosa.
Korábbi csapataiban Nemes a jobbösszekötő posztján szerepelt, Gallowich Tibor, a kispestiek edzője azonban a középcsatár pozíciójába állította. Első kispesti bajnokiját 1933. augusztus 27-én játszotta a Nemzeti ellen, talán már nem is kell mondani, hogy itt is góllal mutatkozott be. Kifejezetten jó formában kezdett, első nyolc kispesti bajnokiján hétszer volt eredményes, Gallowich tehát elégedett lehetett új középcsatárával. S bár akárcsak a csapaté, Nemes formája is visszaesett kissé a kiváló kezdést követően, a bajnokság végén 22 mérkőzésen szerzett 13 gólja nem volt rossz teljesítmény.
Gallowichot közben Stallmach Béla váltotta a Kispest kispadján, majd Stallmachot ismét Gallowich. 1937 őszén érkezett id. Puskás Ferenc, Nemes viszont kirobbanthatatlannak bizonyult a csapatból. Bár a harmincas években az együttesek összeállításai még lényegesen stabilabbak voltak, mint az újabb időkben, az azért mindenképpen figyelemre méltó adat, hogy Nemes első hat kispesti szezonja során összesen 5 bajnokin hiányzott a csatársor közepéről; 1933/34-ben, 1934/35-ben, 1935/36-ban, 1937/38-ban és 1938/39-ben valamennyi bajnoki meccsen pályára lépett.
Legsikeresebb meccse középcsatárként talán a Haladás ellen 1936 augusztus végén 9-4-re megnyert találkozó, amelyen 5 alkalommal talált a szombathelyiek hálójába. „Doma” gyorsan a Kispest vezéralakjává vált; 1935-ben már a Kispest csapatkapitányaként szerepelt a neve.
1936/37 telén rövid kitérőt tett – a francia első osztályban a kiesés elkerüléséért küzdő Mulhouse csapata hosszas próbálkozások után 1936 decemberében sikerrel vette rá Nemest és a Kispest vezetését a klubváltásra. A franciák 16 ezer pengőt fizettek a középcsatárért, de végül keveset profitáltak csak játékából. Nemes nem érezte jól magát Franciaországban – hiányzott neki a Kispest, kint töltött időszaka alatt sem a Mulhouse, hanem a Kispest bennmaradásának kérdése foglalkoztatta. Ettől persze talán még maradt volna, de – mint mondta – februárban nem kapta meg a fizetését, a pénze elfogyott, ennivalót sem tudott venni magának.
A Sochaux és a Roubaix elleni mérkőzéseken biztosan pályára lépett a Mulhouse színeiben, mindkét meccsen gólt is szerzett, 1937 március közepén azonban váratlanul hazaérkezett Kispestre. (Pontos mérkőzésszámát nem ismerjük, amennyiben a Rennes elleni meccs előtt tért haza, akkor elvileg összesen nyolc meccsen állhatott a csapat rendelkezésére.) Bár engedély nélkül hagyta el Franciaországot, a kispesti vezetők végül megegyeztek a Mulhouse-zal, és Nemes március végén ismét pályára léphetett – a magyar I. ligában, a Ferencváros ellen.
1938. március 25-én játszotta élete egyetlen válogatott mérkőzését. A Görögország ellen 11-1 arányban megnyert találkozón 3 gólt lőtt, a válogatott folytatás azonban elmaradt. Ezzel egyidejűleg hagyta jóvá a belügyminiszter névmagyarosítási kérelmét, 1938 márciustól tehát már hivatalosan is a Nemes nevet viselhette.
A negyvenes évek elején már a kispesti csatársor veteránjaként tekintettek Nemes Józsefre. Kiváló játékosok sora cserélődött ki körülötte – Mikes, Újváry, Serényi, Szepes, Déri, Rátkai, Somlai, Olajkár II, a tragikus sorsú Kürthy; a csapatba kerülő fiatalok, mint Bozsik vagy Puskás számára legendának számított, utóbbi egyenesen példaképeként tisztelte őt.
Egészen az 1945/46-os hosszú bajnokság végéig játszott a Kispestben. 14 szezonja során 320 mérkőzésen 214 gólt szerzett. 1933/34-ben, 1934/35-ben, 1935/36-ban, 1936/37-ben, 1937/38-ban, 1938/39-ben és 1939/40-ben a Kispest házi gólkirálya volt.
Visszavonulását követő életéről kevés az információnk. 1947 nyarán a Hofherr edzője lett, majd a Kispest ificsapatának edzőjeként dolgozott, de ezután eltűnt a nyilvánosság elől. Kő András 1979-ben megjelent Bozsik című könyve alapján annyit tudunk, hogy Kispesten élt, húgát Olajkár II Sándor vette feleségül, és hogy egészsége megromlott, átesett egy infarktuson.
1989. december 9-én halt meg, a kispesti Újtemetőben nyugszik.
NEMES (NEHADOMA) József (1911), a Kispest FC középcsatára, 1938-ban 1 mérkőzésen kapott helyet a válogatott csapatban és 3 gólt szerzett. – „Doma" korszerű felfogásban játszó, lendületes, gólerős középcsatárt „alakított". Közepes termete ellenére nemcsak lábbal, hanem fejjel is gólveszélyesnek bizonyult. Újonc létére három gólt helyezett el a görögök hálójában. (ll:l-re nyert a magyar csapat!) Később korszerű összekötő vált belőle, okosan irányította ifjabb társait. Az ő „szárnyai alatt" nőtt fel Egresi „Csöpi", Mészáros „Dodó" és Puskás „öcsi".
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
† Nemes József (Erzsébetfalva 1911.09.24 - Budapest 1989.12.09) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Nehadoma József 1911. szeptember 24-én született Erzsébetfalván, születési anyakönyvi bejegyzése alapján ő biztosan Nehadoma János testvére. Az EMTK csapatának összeállításában az 1927/28-as szezonban találkozhatunk először a nevével, (ekkor még) Nehadoma III-ként szerepelt.
1929-ben profi szerződést kapott: a Hungária szerződtette, és a döntés beigazolódni látszott, a III. kerület elleni első nyári edzőmérkőzésen ugyanis Nehadoma mindjárt négy gólt vállalt csapata öt találatából.
Ezzel együtt a szezon első mérkőzésein Nehadoma „csak” a Hungária tartalékcsapatában kapott szerepet – többek közt Senkey I, Sebes, Nádler, Urbancsik társaságában. Bajnoki meccsen az első csapatban 1929. november 17-én a Budai Harihárom ellen lépett pályára, és mindjárt góllal mutatkozott be: Titkos átadását lőtte a budaiak hálójába. A következő mérkőzésen, a III. kerület ellen is helyet kapott az első csapatban, ezt követően azonban visszakerült a tartalékok közé, és az őszi szezon végén a Szövetségi serlegért vívott sorozat (a tartalékcsapatok „bajnoksága”) legeredményesebb góllövője lett.
A bajnokság téi szünetében a miskolci Attila, júniusban pedig a Kispest jelentkezett be a fiatal csatárért (akit ekkor érdekes módon már Nehadoma II-ként is említenek), a tárgyalások azonban nem egyik esetben sem vezettek eredményre, így Nehadoma a Hungáriánál maradt. 1930/31 őszi szezonját a Hungária B csapatában töltötte; a téli szünetben ismét az Attilával, majd a Kispesttel hozták hírbe. Ezúttal nem Brüll Hungária-elnökön, hanem a játékos követelésein bukott meg a klubváltás. Végül 1931 májusában jött a hír: Nehadomát a másodosztályban szereplő Attila szerződtette. Az Attila vezetői „híven a miskolci szokáshoz” – írta a sportlap – a játékosnak magyaros nevet adtak, a továbbiakban Nemes néven szerepelt. (A vele egyidőben leigazolt III. kerületi Schiller Ödönt Sipos Ödön néven játszatták tovább.)
Az Attila a Profi II. liga élcsapataként a feljutást célozta meg, Nemes a Turul elleni mérkőzésen mutatkozott be, szokásához híven mindjárt góllal. A szezon hátralévő két meccsén is szerepelt – a zárást követően pedig egy rövid ideig a II. liga bajnokának is tarthatta magát.
A PLASZ azonban helyt adva a Turul feljelentésének – a vád szerint Miskolci-Maszlonka József, az Attila játékosa vesztegetni próbálta Fischer Jánost és Vaczek Józsefet a Turulból – megsemmisítette az Attila – Turul mérkőzés eredményét. Bár sokan az Attila kizárását vagy pontlevonást is vártak, a Szövetség megelégedett a Turul elleni pontok és gólok törlésével (valamint a három játékos eltiltásával), így az Attila végül, ha a Somogy mögött második helyen is, de feljuthatott a Profi I. liga csapatai közé.
Nemes-Nehadoma tehát ismét a Profi I. liga játékosa lett. Az 1931/32-es szezonban 15 mérkőzésen lépett pályára, mígnem az Attila vezetése a Bocskai elleni mérkőzést követően szerződést bontott vele. Az indoklás szerint „Debrecenben a Bocskai ellen nem játszott teljes erővel s ezt visszafelé a vonaton több tanú előtt be is ismerte.”
Miskolci szerződésbontását követően sok játékostársához hasonlóan Nemes is külföldön próbált szerencsét. 1932 őszén a svájci Young Fellows Zürich játékosa lett – Híres-Hirzer Ferenc, Gyurkovics Károly és Winkler IV Károly társaságában. 1933 augusztusában Svájcból igazolta le a Kispest együttese, és ezzel az addig már meglehetősen kanyargós pályát befutott Nemes-Nehadoma egy új szakaszba lépett, a következő 13 évet ugyanis egy kisebb kitérővel már itt játszotta végig.
Egyes források említik Nemes-Nehadoma 1933-as olaszországi, konkrétan livornói szereplését is. 1933-ban a Livorno csapatában bátyja, Nehadoma János szerepelt, Nemes-Nehadoma livornói játékát az olasz források nem erősítik meg. Az viszont valószínű, hogy Nemes 1932-ben vagy 1933-ban eltöltött némi időt Olaszországban (akár bajnoki mérkőzésen nem szereplő játékosként), a Kispest 1935-ös olaszországi túráján ugyanis a sportlap tudósítása szerint ő a csapat egyetlen olaszul tudó játékosa.
Korábbi csapataiban Nemes a jobbösszekötő posztján szerepelt, Gallowich Tibor, a kispestiek edzője azonban a középcsatár pozíciójába állította. Első kispesti bajnokiját 1933. augusztus 27-én játszotta a Nemzeti ellen, talán már nem is kell mondani, hogy itt is góllal mutatkozott be. Kifejezetten jó formában kezdett, első nyolc kispesti bajnokiján hétszer volt eredményes, Gallowich tehát elégedett lehetett új középcsatárával. S bár akárcsak a csapaté, Nemes formája is visszaesett kissé a kiváló kezdést követően, a bajnokság végén 22 mérkőzésen szerzett 13 gólja nem volt rossz teljesítmény.
Gallowichot közben Stallmach Béla váltotta a Kispest kispadján, majd Stallmachot ismét Gallowich. 1937 őszén érkezett id. Puskás Ferenc, Nemes viszont kirobbanthatatlannak bizonyult a csapatból. Bár a harmincas években az együttesek összeállításai még lényegesen stabilabbak voltak, mint az újabb időkben, az azért mindenképpen figyelemre méltó adat, hogy Nemes első hat kispesti szezonja során összesen 5 bajnokin hiányzott a csatársor közepéről; 1933/34-ben, 1934/35-ben, 1935/36-ban, 1937/38-ban és 1938/39-ben valamennyi bajnoki meccsen pályára lépett.
Legsikeresebb meccse középcsatárként talán a Haladás ellen 1936 augusztus végén 9-4-re megnyert találkozó, amelyen 5 alkalommal talált a szombathelyiek hálójába. „Doma” gyorsan a Kispest vezéralakjává vált; 1935-ben már a Kispest csapatkapitányaként szerepelt a neve.
1936/37 telén rövid kitérőt tett – a francia első osztályban a kiesés elkerüléséért küzdő Mulhouse csapata hosszas próbálkozások után 1936 decemberében sikerrel vette rá Nemest és a Kispest vezetését a klubváltásra. A franciák 16 ezer pengőt fizettek a középcsatárért, de végül keveset profitáltak csak játékából. Nemes nem érezte jól magát Franciaországban – hiányzott neki a Kispest, kint töltött időszaka alatt sem a Mulhouse, hanem a Kispest bennmaradásának kérdése foglalkoztatta. Ettől persze talán még maradt volna, de – mint mondta – februárban nem kapta meg a fizetését, a pénze elfogyott, ennivalót sem tudott venni magának.
A Sochaux és a Roubaix elleni mérkőzéseken biztosan pályára lépett a Mulhouse színeiben, mindkét meccsen gólt is szerzett, 1937 március közepén azonban váratlanul hazaérkezett Kispestre. (Pontos mérkőzésszámát nem ismerjük, amennyiben a Rennes elleni meccs előtt tért haza, akkor elvileg összesen nyolc meccsen állhatott a csapat rendelkezésére.) Bár engedély nélkül hagyta el Franciaországot, a kispesti vezetők végül megegyeztek a Mulhouse-zal, és Nemes március végén ismét pályára léphetett – a magyar I. ligában, a Ferencváros ellen.
1938. március 25-én játszotta élete egyetlen válogatott mérkőzését. A Görögország ellen 11-1 arányban megnyert találkozón 3 gólt lőtt, a válogatott folytatás azonban elmaradt. Ezzel egyidejűleg hagyta jóvá a belügyminiszter névmagyarosítási kérelmét, 1938 márciustól tehát már hivatalosan is a Nemes nevet viselhette.
A negyvenes évek elején már a kispesti csatársor veteránjaként tekintettek Nemes Józsefre. Kiváló játékosok sora cserélődött ki körülötte – Mikes, Újváry, Serényi, Szepes, Déri, Rátkai, Somlai, Olajkár II, a tragikus sorsú Kürthy; a csapatba kerülő fiatalok, mint Bozsik vagy Puskás számára legendának számított, utóbbi egyenesen példaképeként tisztelte őt.
Egészen az 1945/46-os hosszú bajnokság végéig játszott a Kispestben. 14 szezonja során 320 mérkőzésen 214 gólt szerzett. 1933/34-ben, 1934/35-ben, 1935/36-ban, 1936/37-ben, 1937/38-ban, 1938/39-ben és 1939/40-ben a Kispest házi gólkirálya volt.
Visszavonulását követő életéről kevés az információnk. 1947 nyarán a Hofherr edzője lett, majd a Kispest ificsapatának edzőjeként dolgozott, de ezután eltűnt a nyilvánosság elől. Kő András 1979-ben megjelent Bozsik című könyve alapján annyit tudunk, hogy Kispesten élt, húgát Olajkár II Sándor vette feleségül, és hogy egészsége megromlott, átesett egy infarktuson.
1989. december 9-én halt meg, a kispesti Újtemetőben nyugszik.
Pályafutása játékosként:
1927/28 EMTK
1928/29 EMTK
1929/30 Hungária 2/1
1930/31 Hungária B
1930/31 Attila 3/3
1931/32 Attila 15/2
1932/33 Young Fellows Zürich
1933/34 Kispest 22/13
1934/35Kispest 22/16
1935/36 Kispest 26/20
1936/37 Kispest 21/23
1936/37 Mulhouse FC
1937/38 Kispest 26/25
1938/39 Kispest 26/19
1939/40 Kispest 21/22
1940/41 Kispest 17/9
1941/42 Kispest 23/10
1942/43 Kispest 29/10
1943/44 Kispest 26/12
1944/45 Kispest 11/10
1945/46 Kispest 28/11
Edzőként:
1947/48 Hofherr SC
https://futballtortenet.blog.hu/2018/04/10/jozsef_es_testverei_a_nehadoma-fiuk_palyafutasa
forrás:
Magyar Focitörténet Facebook csoport
Nemzeti Sport
1944.02.01.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig