Akkor már érett a bemutatkozás, mert már jó ideje a felnőtt csapattal készültem. Felemás bajnokság volt, hiszen minket, juniorokat hozzácsaptak a felnőtt kerethez, és kiegészítő emberként néhányan már bajnoki mérkőzésen is bemutatkozhattunk. Kovács Feri bácsi többször nevezett minket a keretbe, így az ember beleízlelhetett az első osztály légkörébe. Először szokatlan és furcsa volt, de mivel már egy éve a felnőtt csapat keretével edzettem, így számomra nem jelentett megoldhatatlan feladatot a pályára lépés az NBI-ben.
Már az előtte levő bajnokságban is egy jó kis csapata volt a Videotonnak, abból a keretből maradtak néhányan, és velünk, fiatalokkal kiegészülve vágtunk neki a szezonnak. Ebből alakult ki egy olyan optimális csapat, amely bajnokságot nyert volna a 2:1 pontos, illetve a 3:1 pontos rendszerben is, de a 11-es rúgásos rendszerben sajnos még a dobogóra sem léptünk fel. Nekem könnyű dolgom volt, mert a támadó játék gyakorlatilag rám épült annak ellenére, hogy 20 éves voltam. Minden feltétel adott volt ahhoz, hogy az ember ennyi gólt érjen el, hiszen rengeteg gólhelyzetet alakítottunk ki. A keret nagy részét fiatalok alkották, viszont volt néhány stabil, rutinos játékosunk, ennek a kettőnek az egyvelege hozta azt a lendületes, közönségszórakoztató futballt, amit játszottunk.
1989 őszén meggyengült a csapat, két-három ember elment, az új igazolások nem igazán váltak be, már nem ugyanaz volt a csapatunk, mint előtte. Nekem is gyengébben ment a játék, nem jöttek az eredmények és ezért nagy részben engem okoltak. Természetesen én is benne voltam a gyenge szereplésben, hisz az ősz folyamán csak két gólt rúgtam. Tehát bűnbaknak kiáltottak ki, amit én nem viseltem el – lehet, hogy mai fejjel benyelném – így megromlott a viszony köztem és a Videoton között.¹

Veszprémben csak pár mérkőzést játszottam a tavasszal, mivel az MLSZ felfüggesztette a játékjogomat. Egy olyan jogvita volt, amilyennel korábban még nem találkoztak, és sem az MLSZ, sem pedig a munkaügyi bíróság nem tudott mit kezdeni az esettel. Tehát ennek én voltam az áldozata, ez miatt fél évet kihagytam, és hiába igazoltam külföldre nem voltam olyan állapotban, hogy maradandót alkossak, és ugye az utolsó pillanatban sikerült eligazolnom, így hát a csapat kiválasztása sem volt optimális.¹

Egy visszatérő izomsérülés volt az oka a kétéves kihagyásnak, amivel az orvosok nem igazán tudtak mit kezdeni, így kénytelen voltam teljesen leállni, majd amatőr szintről újra kezdeni. Tehát szinte a nulláról sikerült eljutni addig, hogy a Tatabánya játékosaként párszor még pályára léptem az NBI-ben, de akkor már elmúltam 30 éves.¹

Akkorra már teljesen tönkrement az Achillesem, 5-6 évet játszottam úgy, hogy problémám volt vele. Meg kellett volna műteni, de 33 évesen már nem vállaltam a műtétet, így hát a befejezés mellett döntöttem.¹