Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
Pluhárból nem lett Pápai Érdekes eset történt velem fiatal BEAC-ista koromban. Egyetemi tanulmányaim folytatása Budapestre szólított. Szüleim áldozatos munkájából fakadó pénzt meg kellett becsülnöm. Tiszta, olcsóbérű ágyat béreltem Ivanits néninél a Váci úton. A jó “hazai” csomagok pontosan érkeztek Tatáról. Tanulmányaim folytatása alatt a labdarúgás igazi megszállottja lettem, bár más sportot is űztem. Úsztam, teniszeztem és atlétizáltam. Futásban elég sok érmet is szereztem. Sportolni ugyan lehetett, csak a kétkrajcáros hídpénz megszerzése jelentett gondot. Felvételemet kértem a Budapesti Egyetemi Atlétikai Clubba. Kérésemet elfogadták . . . BEAC-ista lettem, az is maradtam életem végéig. Az E betűvel díszített trikót el nem hagytam soha. Keveset játszottam a tartalék csapatban, hamar felkerültem az elsőbe. Edzésre siettem a BEAC lágymányosi pályájára. Az öltözőben mindenkinek saját nevével ellátott öltözőszekrénye volt. A szokott szekrényem ajtaján Pápai név volt kiragasztva. Megijedve néztem a szekrényemre ragasztott idegen nevet. A padokon már vetkőző játékostársaim a földet nézve kuncogtak. Várták a “becsapódást”. Lélegzetet is alig kaptam. Szinte mozdulni sem tudtam. Azt hittem, kikerültem a csapatból, más játékos került be helyettem. Rémületemből Sághy és Pesovnik ébresztett fel, így kiáltottak reám: Mire vársz Pista, az a Pápai szekrény a tied?. — Kulcsom pontosan illett a zárba. — Földessy magyarosította meg a neved. Mint újdonsült “Pápai” kezdtem átöltözni. Az edzés alatt nem tudtam megszabadulni a névcsere gondolatától. A vasárnapi mérkőzésen már mint Pápai szerepeltem, úgy a sporthírekben, mint a mérkőzést jelentő meccskönyvben.
Gyors levél érkezett Tatáról szüleimtől: Mi van fiam, csak nem vagy beteg? Talán kikerültél a csapatból? A legközelebbi döcögő vonattal hazautaztam Tatára, hogy otthon tisztázzam a névcserét. Hárman ültünk az asztalnál: Anyám, Apám és én. — Meg kell cserélnem a nevem édesapám — mondottam. Gyorsan hivatkoztam nagy költőnkre, Petőfire, aki Petrovicsnak született. — Jó . . .jó, Pista fiam, te még nem vagy olyan nagy ember, mint Petőfi volt, nekem nagyon fájna, ha a fociért felcserélnéd családi nevünket. Hófehér, azsúrozott zsebkendőjével szemét törülgette. Anyám szótlansága bizonyította apám igazát. A csendet én törtem meg: — Jól van édesapám, nem cserélem meg nevünket, maradok tovább, mint testvéreim, Pluhár. A BEAC klubházban megkértem “keresztelőmet” Földessyt, hogy szekrényemre és a meccskönyvembe írják újra régi nevemet. Kérésem teljesítették és továbbra is Pluhár néven szerepeltem. A Pluhár név felső-magyarországi eredetű (talán szlovák) név, ami átfordítva magyarra annyit jelent, hogy Ekés. Ekés ide, Ekés oda, én maradtam Pluhár.
Pluhar, Stefan (szerk.): Pluhár István: Játszottam, oktattam, tudósítottam (New York, 1977)
Komárom megyében, Tóvárosban születtem 1893 december 10-éig. Alig múltam még tíz éves, amikor a futball-labdát megismertem s a tóvárosi katonamezőn rúgni kezdtem. A füleslabda, korcsolya, úszás, kerékpár, hosszú méta ekkor még éppen úgy hozzátartozott a tatai diák életéhez, mint a Vértes erdeinek, barlangjainak, a környék várromjainak ismerete, vagy a szép szüretek kedélyes élvezete. Mindebből bőven kivettem a részem, mégis a futball szerelmese lettem. Diákkoromban kapust, később jobbösszekötőt, majd balbekket játszottam a Tatatóvárosi AC-ban, mely a vakációzok alkalmi alakulata volt. Skrabák István és Schöffer Imre oldalán jártam itt ki a futball igazi iskoláját. A Győri TE igazolt MLSz-játékossá 1913-ban, majd egy év múlva mint pesti jogász — a BEAC-ba kerültem s azóta büszkén viselem az E-betűs trikód 1915-ben s azután sokszor voltam tartalékja az országos válogatottnak, de a címeres trikóban csak 1921-ben játszottam, amikor a svédek elleni meccsen a tribünről hívtak a pályára a sérült Braun helyére. Játszottam a lengyelek ellen, kapitánya voltam a Brüsszelben járt II. osztályú válogatottnak, melyben nagyon gyakran szerepeltem. A háború utáni években rendszeresen atletizáltam. Télen korcsolyázom, nyáron az úszásnak s főleg a tennisznek hódolok. A futballt azonban sohasem hagytam abba, sőt évek óta vezetem a BEAC tréningjeit. A játékos és tréningvezető, szóval a gyakorlati sportember tapasztalatait, megfigyeléseit és gondolatait veti papírra toltam a Nemzeti Sport hasábjain, melynek 1920 óta munkatársa, 1924 óta belső munkatársa és helyettes rovatvezetője vagyok.
Vadas Gyula (szerk.): 100-ak könyve. Száz magyar versenyző írásban és képben
Pápai (Pluhár) István, a BEAC nagytehetségű jobbszélsöje, aki három ízben volt első aspiránsa a válogatott csapat megfelelő helyének s ugyanannyiszor tartalékja, huszonöt hónapi orosz fogság után megszökött s haza érkezett. Mindjárt az első héten részt vett a BEAC temesvári kirándulásán s játékából — melynek nagy része volt a BEAC győzelmében — kitűnt, hogy mit sem vesztett régi tudásából s csakhamar a régi lesz. Pluhár ki harmadéves jogász, sok kalandon ment keresztül Oroszországban s favágótól — szakácsig minden volt fogsága alatt, de nem mulasztotta el az alkalmat kedves sportjának gyakorlására sem.
Pluhár István egy spanyol képeslapon. A BEAC 1926-os Kanári-szigeteken tett portyája alkalmával készült sorozat darabja. Kép: Magyar focitörténet Facebook
– A zömök termetű szélső gyors, technikás és veszélyesen lövő játékos volt. Futtából is kitűnően adott be és pontosan célozta meg a kaput. Később sporthírlapíró és a Magyar Rádió első sportriportere lett. Az 1934. évi labdarúgó világbajnokságról, valamint az 1936-os olimpiai játékokról adott helyszíni közvetítéseivel sok hívet szerzett a magyar sport számára.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
† Pluhár István (Tatatóváros 1893.12.10 - Budapest 1970.12.01) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Gyors levél érkezett Tatáról szüleimtől: Mi van fiam, csak nem vagy beteg? Talán kikerültél a csapatból? A legközelebbi döcögő vonattal hazautaztam Tatára, hogy otthon tisztázzam a névcserét. Hárman ültünk az asztalnál: Anyám, Apám és én. — Meg kell cserélnem a nevem édesapám — mondottam. Gyorsan hivatkoztam nagy költőnkre, Petőfire, aki Petrovicsnak született. — Jó . . .jó, Pista fiam, te még nem vagy olyan nagy ember, mint Petőfi volt, nekem nagyon fájna, ha a fociért felcserélnéd családi nevünket. Hófehér, azsúrozott zsebkendőjével szemét törülgette. Anyám szótlansága bizonyította apám igazát. A csendet én törtem meg: — Jól van édesapám, nem cserélem meg nevünket, maradok tovább, mint testvéreim, Pluhár. A BEAC klubházban megkértem “keresztelőmet” Földessyt, hogy szekrényemre és a meccskönyvembe írják újra régi nevemet. Kérésem teljesítették és továbbra is Pluhár néven szerepeltem. A Pluhár név felső-magyarországi eredetű (talán szlovák) név, ami átfordítva magyarra annyit jelent, hogy Ekés. Ekés ide, Ekés oda, én maradtam Pluhár.
Pluhar, Stefan (szerk.): Pluhár István: Játszottam, oktattam, tudósítottam (New York, 1977)
Vadas Gyula (szerk.): 100-ak könyve. Száz magyar versenyző írásban és képben
Sporthirlap, 1918 szeptember 9.
Forrás:
https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-L94V-C3YF?mode=g&i=219&wc=92QZ-BZ3%3A40678301%2C65374601%2C48046301%3Fcc%3D1452460&cc=1452460
Forrás: ftcbk
– A zömök termetű szélső gyors, technikás és veszélyesen lövő játékos volt. Futtából is kitűnően adott be és pontosan célozta meg a kaput. Később sporthírlapíró és a Magyar Rádió első sportriportere lett. Az 1934. évi labdarúgó világbajnokságról, valamint az 1936-os olimpiai játékokról adott helyszíni közvetítéseivel sok hívet szerzett a magyar sport számára.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig