hozzászólások

1. 
   seamandarin

   # 9

   2021.06.25, 17:13

   Schlosser Imre, a legnépszerűbb játékos, a FTC kitűnő görbelábu balösszekötője. Nemcsak já­téktudásával, hanem szimpatikus, fair játékmodorá­val és önzetlen agilitásával lett a közönség kedven­cévé. Jelenleg 22 éves, 6 éve játszik a FTC-ban, más nyilvános egyletben nem volt, ezt megelőzőleg azonban a zöld réti Remény Football Clubnak volt a goallövöje. A főváros hivatalnoka. Mindig csatárt játszott. A válogatottban jobb szélsőt kivéve, min­den helyen.
   
   Sportvilág 1912 március 31.
    
2. 
   admin magyarfutball.hu

   # 8

   2018.01.27, 19:46

   Schlosser Imre és Karel Kozeluh 1932-ben
   
   https://www.ebay.co.uk/itm/IMRE-SCHLOSSER-KAREL-KOZELUH-1932-ROOKIE-GERMAN-ISSUE-MONOPOL-SPORTPHOTOS/391968728808
    
3. 
   Skyblue

   # 7

   2017.08.31, 14:20 (szerk.: 2017.09.13, 18:15)

   
   Nemzeti Sport 1921.07.18.
    
4. 
   admin magyarfutball.hu

   # 6

   2016.05.10, 23:18 (szerk.: 2017.05.31, 12:05)

   Schlosser legutolsó mérközése illetve búcsúmeccse a Kaposvári Rákóczi AC-ban - igaz Kaposvár válogatott néven - a magyar katonaválogatott ellen volt, 1944 július 9-én. Gólt nem rúgott, 4:2-re nyert a válogatott (Sárosi dr-al, Tánczossal, Deákkal, stb). A KRAC kapuját Solymosi, Schlosser fia védte.

   
   
   

   Avar katona volt,amikor behivták,schlosser lett az edző.Pont egy NB1-be jutásért küzdő Rákóczinál,akik két ponttal vezették a bajnokságot,1943-ban.Győrbe utaztak,ahol 2:2 félidő után,5:2-re nyert az ETO.Elég nagy botrány volt,mert a győri 3 gólt a kapusunk,solymosi gyakorlatilag beengedte.Hazafelé meg a csapat lebuktatta a két Slózit,mert gyanusan átzsirosodott egy pakkjuk,amiböl 16 kiló szalonna került elö...A fennmaradz memoárok szerint a magyarul törve beszélő öreg Slózi érezhette a baklövését,mert az öt vérig sértő és rátámadó KRAC játékosok ellen nem kért fegyelmit a klubtól.a poén az,hogy a KRAC akkori főtámogatója egy hatalmas húsgyár igazgatója volt..neki nyilván 16 tonna szalonnát is megért volna az NB1)
   Késöbb volt még egy olyan eset,hogy az mlsz nem adott engedélyt Schlossernek tovább edzösködnie Kaposváron,mert nem volt semmilyen edzöi képesitése,és lejárt a neki szánt türelmi idö.Ekkor igazolt el Solymosi kapus is egy fövárosi klubba,mert az örege sem maradt...

   
   
   

   Erröl a bizonyos Győr elleni meccsröl maradt fenn irott formában megemlékezés,egy akkor játszó kaposvári játékostól,töle idézve:
   "..Azzal kezdödött,hogyGyőrben a mérközés elött Schlosser edzönk tört magyarsággal adta meg a taktikát ugy,hogy az ellenfélröl vajmi keveset tudott.a fián kivül senkit nem ismert a csapatunkbol sem.
   (..) a három gól után az öreg Slózi szidja a gyerek(Solymosi kapus)anyját,vagyis saját feleségét,immár tökéletes magyarsággal"

   
   
   

   Ez a búcsú meccse volt,vagyis nyilván nem számol bele a statisztikáiba.Ugy maradt fenn a történet,hogy a Schlosser búcsúját az Mlsz évek óta húzta,halasztotta,valamiért,erre Slózi bácsi a KRAC hozzájárulását kéri búcsújátékának kaposvári megrendezéséhez.

   
   
   

   Jutasi 1983-as Rákóczi Krónikájában megvan irásban is.Még az is,hogy az öregre hazafelé Györből Légrády,az egyik bekk "támad" a legbecsületsértöbb módon..

   
   
   

   Van egy kis problémám az ETO-Rákóczi sztorival. Az 1942/43-as idényben a másodosztályú bajnokságot öt csoportban rendezték, majd a csoportgyőztesek körmérkőzésen döntötték el, hogy melyik három csapat került fel az NB-be.
   A problémám az, hogy a Győr és a Kaposvár két csoportban játszott. A két érintett csoport első három helyezettje:
   
   Széchenyi-csoport
   1. Győri ETO
   2. Szombathelyi FC
   3. Érsekújvári SE
   
   
   Zrínyi-csoport
   1. Szegedi Vasutas SE
   2. Kaposvári RAC
   3. Kábelgyári SC (KÁSC)
   
   Szóval nem értem, hogy a két csapat hogyan játszott egymás ellen tétmeccset?

   
   
   

   Amiröl irsz az valoszinü egy évvel korábbi,mert igy ir a Krónika:
   "Az együttest a déliböl a nyugati csoportba sorolják át.A bajnoki cimért meg kell küzdeni a Szombathelyi Haladás,Győri ETO,Szombathely FC,Érsekujvár,ARAK,Mávag Bp.,Tokodi USC,Pápai SC,Soproni VSE,DVAC,Magyar Pamut,Tatabányai SC,Komáromi AC,URAK,FSC csapataival."
   A bizonyos györi meccs idöpontja pedig 1943 november.A pontos napot nem tudom,de Schlosser november 6-án érkezik Kaposvárra.

   
   http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=8080&na_step=30&t=9065992&na_order=
    
5. 
   Zsorzsinju

   # 5

   2016.02.18, 01:55 (szerk.: 2017.05.31, 12:00)

   Az 1930-as évek végén családnevét Solymosira változtatta. Kisebbik fia, Solymosi Norbert (1920–1980) labdarúgókapus és válogatott kosárlabdázó volt.

   
   https://hu.wikipedia.org/wiki/Schlosser_Imre
    
6. 
   Zsorzsinju

   # 4

   2016.02.18, 01:53

   Solymosi Imre néven szerepel az anyakönyvben.
   
   https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-D197-33X?mode=g&i=197&wc=92QY-VZ7%3A40678301%2C65066501%2C1077271603%3Fcc%3D1452460&cc=1452460
    
7. 
   HSV

   # 3

   2015.09.25, 07:18

   Július 18-án hunyt el.
   
   Forrás:
   https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-267-11671-137804-69?cc=1452460&wc=92QY-VZ7:40678301,65066501,1077271603
    
8. 
   admin Sanyi-Hungaria

   # 2

   2013.04.03, 17:31 (szerk.: 2017.05.31, 12:01)

   
   via: Margitay Richárd-Margitay Zsolt: Az idegenlégió (Magyar játékosok és edzők a futballvilágában)
    
9. 
   admin fgymat

   # 1

   2012.11.29, 14:32 (szerk.: 2017.05.31, 12:10)

   SCHLOSSER (LAKATOS) Imre (1889), az FTC, az MTK, a Wiener AC, majd a Ferencváros FC balösszekötője, 1906 és 1927 között 68 mérkőzésen játszott a válogatott csapatban és 58 gólt ért el.
   
   Tagja volt az 1912. évi olimpiai tornán vigaszdíj nyertes magyar együttesnek.
   
   – A „karikalábú", nyúlánk, jellegzetes mozgású „Slózi" labdarúgósportunk kiemelkedő egyénisége, nagyszerű képességű képviselője. A magyar játékosok közül az ő hírneve kelt először szárnyra Európa-szerte. Nemcsak kiváló képességeivel, hanem szerény, rokonszenves magatartásával és sportszerű játékmodorával is számtalan hívet szerzett a labdarúgásnak. Szereplésének legnagyobb jelentősége talán éppen játékának óriási népszerűsítő hatásában kereshető. Fénykorában, legalább egy évtizeden át, sok ezer érdeklődő – a fővárosban és vidéken egyaránt – az ő kedvéért zarándokolt ki hétről hétre a pályákra. (Ezek a nézők azután fokozatosan a labdarúgósport hűséges híveivé váltak.) „Slózi" ugyanis nagyon tudott – futballozni! Bár erősen ballábas volt, a labdát kifogástalanul kezelte, ördöngösen cselezett, fáradhatatlanul dolgozott, önzetlenül osztogatott a mezőnyben. Gólképesség terén – Schaffer feltűnéséig – vetélytárs nélkül állt a magyar labdarúgásban. Minden helyzetből, közelről és távolról, lábbal és fejjel egyaránt nagy biztonsággal vette célba a kaput. Sikereinek csúcsán, a népszerűség sugárözönében is egyszerű, mindig becsületesen, odaadóan küzdő tagja maradt klubcsapatának és a válogatott tizenegynek. Ennek köszönhette azóta is példátlan népszerűségét.
   
   Több mint két évtizeden át játszott az élvonalban. A válogatottban is 21 évig szerepelt. A 38. életévében járt, amikor utoljára lépett pályára címeres mezben. Ennek alapján „Slózi" a válogatott játékosok több mint félezres seregének „korelnöke".
   
   Legnagyobb sikerét 1911. október 29-én, a Svájc elleni mérkőzésen (9:0) aratta. Ekkor hat góllal „örvendeztette meg" a vendégeket. 1912-ben a cári Oroszország csapata ellen (12:0) öt gólt ért el. További három mérkőzésen (1909. Ausztria 4:3, 1911. Franciaország 3:0 és 1912. Németország 3:1), három-három góllal gyarapította gazdag „termését".
   
   Visszavonulása után néhány évig síppal is szolgálta a hazai labdarúgást. Még megérte a nagy vetélytárs, az Ausztria elleni 100. találkozót. Az 1955. október 16-án lezajlott mérkőzésen, Kocsis és Puskás között állva, a meghatottságtól remegő lábbal, százezres tömeg elismerő ünneplése közben a feledhetetlen „Slózi" végezte el a kezdőrúgást. Ez volt a búcsúfellépte. 1959 júliusában távozott el végleg körünkből.

   
   forrás:
   Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig