Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
Magyar bajnok (MTK 1957-1958)
Magyar kupagyőztes (Budapesti Honvéd 1964)
VVK-elődöntős (MTK 1961-1962)
EB bronzérmes (Magyarország 1964)
Az év labdarúgója (1958)
Az edzői munkát Sátoraljaújhelyen kezdte, folytatta az Égszöv Medoszban, majd Kairó következett, utána Kuvait. Négy év külföldön, aztán Pesterzsébet, a Téglaégető utca. Most a Honvéd-palántákat neveli.
Népsport, 1988. március 19.
Ma... Kuvaitban edzősködik. Korábban járt Egyiptomban is, de most már harmadik éve, az olajország, Sulaibikhat csapatának trénere.
Képes Sport, 1986. március 11.
Az SZTK-nál július 15-én kezdődött el a felkészülés heti öt gyakorlással Sipos Ferenc vezető edző irányításával. Nemcsak az edzőposzton történt változás, hanem a játékosállományban is.
Pest Megyei Hírlap, 1982. július 28.
Csütörtöktől új edző készíti fel a területi bajnokságban küzdő Szigetszentmiklós labdarúgóit. Sipos Ferenc valószínűleg Kuvaitban folytatja munkáját. Helyébe a Vasas volt válogatott balszélsője, Raduly József lépett.
Az MTK diadalából sok kiváló játékos vette ki részét. Csodálatos volt, hogy Kovács Imre túl a 36. életévén, még milyen kiváló vezérnek bizonyult, remekelt Sándor, Hidegkuti, Palotás, még Lantos is. A csapat tartópillére, oszlopa, véges-végig legmegbízhatóbb tagja, az egész bajnoki év legállandóbb formájú éljátékosa Sipos Feri volt. A válogatottban is kolosszális teljesítményt nyújtott. 1957. szeptember 17-én került be először a válogatottba, és amikor az "év játékosa" lett, még csak tízszeres válogatott volt. 1962-ben pedig már elsőként mondhatta magáról, hogy ötvenszer egymás után jutott be a válogatottba, majd 77 meccsen alul nem adta.
A klubban mutatott játékával érdemelte ki az "év játékosa" címet. 1932-es születésű lévén (decemberi), még nem töltötte be 26. évét, amikor már úgy néztek rá, mint egy régi, jó, elnyűhetetlen "bútorra". Futballistacsaládból jött, négy fivére mind focista volt, Pista bátyja még a válogatottságig is eljutott 1953-ban. De Feri vitte a legtöbbre. A Ferencvárosban kezdte (mint vágóhídi gyerek), játszott azután a Kistexttől a Szolnoki Légierőkön át sokfelé, míg az MTK-ban kötött ki - balfedezetként. Börzsei visszavonulása után vált középfedezetté, helyesebben mondva a nyugodt, megbízható, gyors, ragyogó labdakezelésű, erőteljes és mégis korrekt középhátvédek mintaképévé.
Bukovi keze alatt teljesedett ki a tehetsége. El is ment az MTK-ból, amikor a kék-fehérek sehogy sem találtak Bukovihoz fogható edzőt (1964-ben). Addig azonban szótlanul, a reá jellemző csendes magába vonulással játszott, edzett, küzdött, élt a futballért, élt a pályán - és nem hagyta élni az ellenefelet.
Megbízhatóság, komolyság és szerénység... no meg tudás, amelyet nem csillogtat, nem mutogat céltalanul, tudás, amelyet mindig csak a csapat érdekeinek rendel alá. ez volt ő, a "Tüdő".
Forrás:
Hoppe Pál-Szabó Ferenc: Labdarúgó bajnokságaink 1945-1986
SIPOS (SIPSZKY) Ferenc (1932), az MTK, majd a Bp. Honvéd hátvédje és fedezete, 1957 és 1966 között 77 mérkőzésen volt válogatott és 1 gólt ért el. (Sipos Ferenc mérküzései a Magyar Válogatottban)
– A „non-stop", a megszakítás nélküli válogatottság „világrekordere". Sorrendben 57 alkalommal kapott helyet a magyar válogatottban! Erényei közismertek. A középhátvéd és a balfedezet helyén ért el kimagasló sikereket. Higgadt, körültekintő játékos volt. Kitűnő helyezkedésével, nagyszerű ütemérzékével és szerelési készségével általában már csírájában igyekezett elfojtani az ellenfél támadását. Rúgótechnikája és fejjátéka kifogástalan volt. A támadások szervezésében szintén értékes munkát végzett. Jól vezette fel a labdát. A pontos továbbítás azonban nem mindig sikerült. A kapura is veszélyt jelentett erőteljes lövéseivel. Megbízhatósága hosszú időn át mintaszerű volt. Teljesítménye évekig válogatott színvonalon mozgott – jelentős ingadozások nélkül. Képességei és magas színvonalú játéka révén felzárkózott legkiválóbb hátvédjeink sorába. Szerény magatartása, sportszerű küzdőszelleme példaként állítható az ifjabb nemzedék elé.
Sok kitűnő alakítása közül nehéz egyet kiválasztani. Talán 1964. május 23-án, a Franciaország elleni mérkőzésen (2:1) mutatott különösen emlékezetes játékot a balfedezet, pontosabban: a „beállós" szerepkörében. Bátyja, István, szintén válogatott labdarúgó volt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
† Sipos Ferenc (Budapest 1932.12.13 - Budapest 1997.03.17) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Népsport, 1988. március 19.
Képes Sport, 1986. március 11.
Pest Megyei Hírlap, 1982. július 28.
Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember 2.
1966, Press Association Photos
via: https://www.ebay.com/itm/254966791256
Az MTK diadalából sok kiváló játékos vette ki részét. Csodálatos volt, hogy Kovács Imre túl a 36. életévén, még milyen kiváló vezérnek bizonyult, remekelt Sándor, Hidegkuti, Palotás, még Lantos is. A csapat tartópillére, oszlopa, véges-végig legmegbízhatóbb tagja, az egész bajnoki év legállandóbb formájú éljátékosa Sipos Feri volt. A válogatottban is kolosszális teljesítményt nyújtott. 1957. szeptember 17-én került be először a válogatottba, és amikor az "év játékosa" lett, még csak tízszeres válogatott volt. 1962-ben pedig már elsőként mondhatta magáról, hogy ötvenszer egymás után jutott be a válogatottba, majd 77 meccsen alul nem adta.
A klubban mutatott játékával érdemelte ki az "év játékosa" címet. 1932-es születésű lévén (decemberi), még nem töltötte be 26. évét, amikor már úgy néztek rá, mint egy régi, jó, elnyűhetetlen "bútorra". Futballistacsaládból jött, négy fivére mind focista volt, Pista bátyja még a válogatottságig is eljutott 1953-ban. De Feri vitte a legtöbbre. A Ferencvárosban kezdte (mint vágóhídi gyerek), játszott azután a Kistexttől a Szolnoki Légierőkön át sokfelé, míg az MTK-ban kötött ki - balfedezetként. Börzsei visszavonulása után vált középfedezetté, helyesebben mondva a nyugodt, megbízható, gyors, ragyogó labdakezelésű, erőteljes és mégis korrekt középhátvédek mintaképévé.
Bukovi keze alatt teljesedett ki a tehetsége. El is ment az MTK-ból, amikor a kék-fehérek sehogy sem találtak Bukovihoz fogható edzőt (1964-ben). Addig azonban szótlanul, a reá jellemző csendes magába vonulással játszott, edzett, küzdött, élt a futballért, élt a pályán - és nem hagyta élni az ellenefelet.
Megbízhatóság, komolyság és szerénység... no meg tudás, amelyet nem csillogtat, nem mutogat céltalanul, tudás, amelyet mindig csak a csapat érdekeinek rendel alá. ez volt ő, a "Tüdő".
Forrás:
Hoppe Pál-Szabó Ferenc: Labdarúgó bajnokságaink 1945-1986
http://www.ebay.co.uk/itm/FERENC-SIPOS-1966-HUNGARY-MEGA-RARE-DUTCH-MONTY-GUM-WORLD-CUP-1966-MUNDIAL-/141826562643
via:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=449018578537321&set=a.449018291870683.1073741905.408711915901321&type=3&theater
Tagja volt az 1958., 1962. és 1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A „non-stop", a megszakítás nélküli válogatottság „világrekordere". Sorrendben 57 alkalommal kapott helyet a magyar válogatottban! Erényei közismertek. A középhátvéd és a balfedezet helyén ért el kimagasló sikereket. Higgadt, körültekintő játékos volt. Kitűnő helyezkedésével, nagyszerű ütemérzékével és szerelési készségével általában már csírájában igyekezett elfojtani az ellenfél támadását. Rúgótechnikája és fejjátéka kifogástalan volt. A támadások szervezésében szintén értékes munkát végzett. Jól vezette fel a labdát. A pontos továbbítás azonban nem mindig sikerült. A kapura is veszélyt jelentett erőteljes lövéseivel. Megbízhatósága hosszú időn át mintaszerű volt. Teljesítménye évekig válogatott színvonalon mozgott – jelentős ingadozások nélkül. Képességei és magas színvonalú játéka révén felzárkózott legkiválóbb hátvédjeink sorába. Szerény magatartása, sportszerű küzdőszelleme példaként állítható az ifjabb nemzedék elé.
Sok kitűnő alakítása közül nehéz egyet kiválasztani. Talán 1964. május 23-án, a Franciaország elleni mérkőzésen (2:1) mutatott különösen emlékezetes játékot a balfedezet, pontosabban: a „beállós" szerepkörében. Bátyja, István, szintén válogatott labdarúgó volt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig