Stark Péter
2016.02.19 Stark Péter visszatért az ETO-hoz!
"Ennek a városnak szüksége van egy NB I-es ETO-ra, ez látszik a harmadosztály nézőszámain is. Az a város, amelyik annyit tett azért, hogy ne szűnjön meg végleg a klub, megérdemli, hogy bajnoki címért harcoló csapata legyen idővel. A magyar futball egyik legnagyobb veresége az, hogy az ETO nélkül létezik jelenleg az élvonal."
Ha jó tíz éve is szakállt visel, talán nem is közelítenek felé a csatárok. Azóta csak a külső változott, a szigorú tekintet és az azt felváltó „starkos" mosoly nem. Visszatért szeretett klubjához.
Jó volt látni, ahogy a stadionban köszönti egymást Korsós György klubmenedzser és Stark Péter. Talán tizenhét-tizennyolc éve játszottak együtt itt utoljára, amikor hétről hétre tömegek szurkoltak az ETO-nak.
Előbbi neve akkor tűnt fel újra a csapatnál, amikor eldőlt, az NB III-ban próbálhat meg talpra állni a négyszeres bajnok, utóbbi pedig néhány hete az edzőpályák környékén gyakori vendég.
Mindenki örömére, nem a védelmet akarja velem megerősíteni a vezetőség – válaszolja Stark arra a kérdésre, hogy milyen feladatot tölt be a jövőben az ETO-nál, aztán folytatja.
Tanulgatom az utánpótlásedzői fortélyokat. Granát Balázs mellett vagyok segédedző az U13-as csapatnál. Úgy fogtam bele, hogy ha azt érzem, hogy nem tudok segíteni, felállok és távozom, de minden jól alakul, van motiváció, hiszen ez egy rendkívül tehetséges korosztály.
A kőkemény védő még ma is aktív játékos, igaz nem az első osztályban. Ausztriában, ahogy mondja, „a talajvíz szintje felett kicsivel" futballozik. Miután el kellett mennie Győrből, kalandos út következett, pécsi kezdéssel, a végén egy osztrák kisvárossal. Amikor a hét évvel ezelőtti távozására terelődik a szó, látszik, hogy nem indulatból beszél, inkább higgadtan, mint akinek akkori viselkedését az idő igazolta.
Szembe mentem az árral. Sok minden történt a háttérben már akkor is, amit nem lehetett szó nélkül hagyni. Én nem hagytam, mert ilyen vagyok, vállalom a konfliktust, ha úgy érzem, igazságtalanul bánnak valakivel. Ha tíz ilyen eset történik, én tízszer odaállok, és azt mondom: álljon meg a menet! Azóta kiderült, hogy mit is műveltek ezzel a klubbal. Mindenki ismeri a sztori végét. A legjobb válasz volt ez az égiek részéről.
A jelenről és a jövőről talán meglepő a nem is olyan régi közönségkedvenc véleménye. Stark Péter ugyanis úgy látja, a szomorú dolgok is kellettek ahhoz, hogy élete klubja, az ETO megtisztuljon.
Örülök, hogy elindult valami, sajnos ehhez a bukás is kellett. Ennek a városnak szüksége van egy NB I-es ETO-ra, ez látszik a harmadosztály nézőszámain is. Az a város, amelyik annyit tett azért, hogy ne szűnjön meg végleg a klub, megérdemli, hogy bajnoki címért harcoló csapata legyen idővel. A magyar futball egyik legnagyobb veresége az, hogy az ETO nélkül létezik jelenleg az élvonal. Nekem ez örök szerelem, gyerekkorom óta, hiszek benne, hogy pár éven belül a legjobbak között leszünk újra.
Arról, hogy az alaposan átalakult klubban mi az, ami a legszimpatikusabb neki, azt mondja, nagy öröm azokkal az ismert arcokkal találkozni, akikkel még együtt játszott, vagy éppen olyanokkal, akik a bajban is kitartottak az ETO mellett, látszik, hogy mindannyiuknak szívügye a zöld-fehér egyesület. Persze nem hagyhatjuk ki, hogy valamiféle párhuzamot vonjunk a mélyből felfelé kapaszkodó ETO és Stark kedvenc külföldi csapata, a Bayern München között, persze nem játéktudásban.
Valóban, a Münchennél is megbíznak azokban az egykori játékosokban, akik bizonyították, hogy fontos nekik a klub, és tudnak is segíteni, hogy valami jobb legyen. Arrafelé ez hagyomány, elég csak Beckenbauert vagy Rumeniggét említeni, de a közelmúlt legjobbjai közül Scholl is a Bayernnél van most is. Persze hozzájuk nem lehet minket hasonlítani, de kicsiben a mai ETO-nál is látni hajlandóságot a bajor példára. Korsós Gyuri például az én szememben a klub egyik legendája. Az utolsó nagy korszak egyik meghatározó alakja. Talán rövid időn belül újra átélhetik Győrben azt, amit mi anno a pályán. Telt ház, közönségszórakoztató meccsek, és mindez az NB I-ben.
A közeljövőbeli tervek persze túlnyúlnak azon, hogy az ETO egykori kapitánya segédedzőként tevékenykedjen, de Stark Péter úgy látja, mindent meg kell tanulni, és akkor kell továbblépni, ha eljön az ideje.
A lehető legjobb helyen vagyok, ha tapasztalatokat akarok szerezni egy korosztályos csapat mellett. Granát Balázsnak nagyobb gyakorlata van ebben, mint nekem. Hosszú távon persze más a cél. Később a saját elképzeléseim szerint szeretnék foglalkozni a fiatalokkal. Jól érzem magam ebben a közegben.
Ha jó tíz éve is szakállt visel, talán nem is közelítenek felé a csatárok. Azóta csak a külső változott, a szigorú tekintet és az azt felváltó „starkos" mosoly nem. Visszatért szeretett klubjához.
Jó volt látni, ahogy a stadionban köszönti egymást Korsós György klubmenedzser és Stark Péter. Talán tizenhét-tizennyolc éve játszottak együtt itt utoljára, amikor hétről hétre tömegek szurkoltak az ETO-nak.
Előbbi neve akkor tűnt fel újra a csapatnál, amikor eldőlt, az NB III-ban próbálhat meg talpra állni a négyszeres bajnok, utóbbi pedig néhány hete az edzőpályák környékén gyakori vendég.
Mindenki örömére, nem a védelmet akarja velem megerősíteni a vezetőség – válaszolja Stark arra a kérdésre, hogy milyen feladatot tölt be a jövőben az ETO-nál, aztán folytatja.
Tanulgatom az utánpótlásedzői fortélyokat. Granát Balázs mellett vagyok segédedző az U13-as csapatnál. Úgy fogtam bele, hogy ha azt érzem, hogy nem tudok segíteni, felállok és távozom, de minden jól alakul, van motiváció, hiszen ez egy rendkívül tehetséges korosztály.
A kőkemény védő még ma is aktív játékos, igaz nem az első osztályban. Ausztriában, ahogy mondja, „a talajvíz szintje felett kicsivel" futballozik. Miután el kellett mennie Győrből, kalandos út következett, pécsi kezdéssel, a végén egy osztrák kisvárossal. Amikor a hét évvel ezelőtti távozására terelődik a szó, látszik, hogy nem indulatból beszél, inkább higgadtan, mint akinek akkori viselkedését az idő igazolta.
Szembe mentem az árral. Sok minden történt a háttérben már akkor is, amit nem lehetett szó nélkül hagyni. Én nem hagytam, mert ilyen vagyok, vállalom a konfliktust, ha úgy érzem, igazságtalanul bánnak valakivel. Ha tíz ilyen eset történik, én tízszer odaállok, és azt mondom: álljon meg a menet! Azóta kiderült, hogy mit is műveltek ezzel a klubbal. Mindenki ismeri a sztori végét. A legjobb válasz volt ez az égiek részéről.
A jelenről és a jövőről talán meglepő a nem is olyan régi közönségkedvenc véleménye. Stark Péter ugyanis úgy látja, a szomorú dolgok is kellettek ahhoz, hogy élete klubja, az ETO megtisztuljon.
Örülök, hogy elindult valami, sajnos ehhez a bukás is kellett. Ennek a városnak szüksége van egy NB I-es ETO-ra, ez látszik a harmadosztály nézőszámain is. Az a város, amelyik annyit tett azért, hogy ne szűnjön meg végleg a klub, megérdemli, hogy bajnoki címért harcoló csapata legyen idővel. A magyar futball egyik legnagyobb veresége az, hogy az ETO nélkül létezik jelenleg az élvonal. Nekem ez örök szerelem, gyerekkorom óta, hiszek benne, hogy pár éven belül a legjobbak között leszünk újra.
Arról, hogy az alaposan átalakult klubban mi az, ami a legszimpatikusabb neki, azt mondja, nagy öröm azokkal az ismert arcokkal találkozni, akikkel még együtt játszott, vagy éppen olyanokkal, akik a bajban is kitartottak az ETO mellett, látszik, hogy mindannyiuknak szívügye a zöld-fehér egyesület. Persze nem hagyhatjuk ki, hogy valamiféle párhuzamot vonjunk a mélyből felfelé kapaszkodó ETO és Stark kedvenc külföldi csapata, a Bayern München között, persze nem játéktudásban.
Valóban, a Münchennél is megbíznak azokban az egykori játékosokban, akik bizonyították, hogy fontos nekik a klub, és tudnak is segíteni, hogy valami jobb legyen. Arrafelé ez hagyomány, elég csak Beckenbauert vagy Rumeniggét említeni, de a közelmúlt legjobbjai közül Scholl is a Bayernnél van most is. Persze hozzájuk nem lehet minket hasonlítani, de kicsiben a mai ETO-nál is látni hajlandóságot a bajor példára. Korsós Gyuri például az én szememben a klub egyik legendája. Az utolsó nagy korszak egyik meghatározó alakja. Talán rövid időn belül újra átélhetik Győrben azt, amit mi anno a pályán. Telt ház, közönségszórakoztató meccsek, és mindez az NB I-ben.
A közeljövőbeli tervek persze túlnyúlnak azon, hogy az ETO egykori kapitánya segédedzőként tevékenykedjen, de Stark Péter úgy látja, mindent meg kell tanulni, és akkor kell továbblépni, ha eljön az ideje.
A lehető legjobb helyen vagyok, ha tapasztalatokat akarok szerezni egy korosztályos csapat mellett. Granát Balázsnak nagyobb gyakorlata van ebben, mint nekem. Hosszú távon persze más a cél. Később a saját elképzeléseim szerint szeretnék foglalkozni a fiatalokkal. Jól érzem magam ebben a közegben.