† Balogh Sándor (Gyón 1920.03.18 - Budapest 2000.02.06)
játékos
edző
1949-ben az Újpest játékosaként© fortepan.hu, Kovács Márton Ernő
– Az újpestiek nagy szerű képességű egykori kiválósága korszerű felfogásban játszó hátvéd volt. Technikailag kifogástalanul képzett, tökéletesen kétlábas, helyezkedési érzéke is magasan túlszárnyalta az átlagost. Pontosan időzített becsúszó szerelései, hanyattvetődéses felszabadító rúgásai és ún. „csukafejesei" látványosságszámba mentek. Nyugodt, mindenkor sportszerű játékába olykor némi könnyelműség is vegyült. Ennek ellenére hosszú időn át megbízható, biztos pontja volt a védelemnek mind klubcsapatában, mind a válogatott együttesben. Itt egy ideig a csapatkapitányi tisztséget is ő töltötte be. (Puskás Ferenc vette át tőle a „jogart".) Nemcsak hátvédként, hanem szükség esetén a kapuban is helytállt. Számos kitűnő játéka közül talán az 1949. június 19-én, a svédek ellen (2:2) nyújtott teljesítménye a legértékesebb.
Pesterzsébeti MTK, 1936-1940
...Újpesti TE, 1940-1953
...
forrás
Készült az
1 - Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
írásainak, interjúinak felhasználásával.
1 - Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
írásainak, interjúinak felhasználásával.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Az 1945. évi gyorsbajnokságot olyan biztosan, sőt fölényesen nyerte az Újpest, hogy szinte valamennyi játékosa emlékezetes teljesítményt nyújtott. Közülük is kitűnt Zsengellér, Szűcs Sándor, Szusza, Balogh I, Tóth György. Mindig jól és megbízhatóan Balogh II Sándor szerepelt. Pedig amikor Pesterzsébetről már mint ismert játékos átkerült Újpestre, elsősorban - sőt majdnem kizárólag - a könnyelműséget vetették szemére.
Az 1920-as születésű Balogh Sándor 1940-ben szerződött az Újpesthez, itt tovább csiszolódott amúgy is mindig finom játéka. Szinte minden jó tulajdonság egyesült benne, amit klasszis hátvédtől megköveteltek. Roppant gyors - nem sokkal maradt el Rudastól - és abszolút kétlábas volt. Így aztán hetenként váltakozva játszott jobb- vagy balhátvédet. Kitűnő labdatechnikája révén a hátrahúzásos, hanyattvetődéses rúgásnak is mestere volt. Igaz, hogy eleinte még a saját kapuja előtt is alkalmazta közönségének pillanatnyi rémületére, majd ujjongö örömére! Könnyedsége, hátvédektől egészen szokatlan, szinte légies megoldásai, fejelőtudománya, kiváló helyezkedése mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy hőse lett ennek a bajnokságnak!
Forrás:
Hoppe Pál-Szabó Ferenc: Labdarúgó bajnokságaink 1945-1986