Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
Megölték vagy öngyilkos lett?
80 ÉVE SZÜLETETT A TRAGIKUS SORSÚ JUHOS LÁSZLÓ.
Már csak az idősebb szurkolók emlékeznek a szőke, vékony, ám erős fiatalemberre. Rá is érvényes a sokat emlegetett megállapítás, ha ma játszana, válogatott lenne. Balhátvéd volt de szerepelt fedezetként is. Csak a B- és olimpiai válogatottságig vitte ami akkoriban nagy dolognak számított. Remekül bánt a labdával csakhogy olyan hatalmas konkurenciaharc folyt az ő posztján, hogy a nagyválogatott címeres meze örök álom maradt a számára. A tatabányai labdarúgás legendás alakjai közé tartozott.
1939. augusztus 18-án született Kispesten. A Láng Vasasban kezdett futballozni, onnan került Tatabányára 1962 nyarán. Egy pesti srác volt aki itt lett ismert és elismert labdarúgó. Szerették őt a városban és ő is a Bányászt. Hívta a Honvéd és a Dózsa, ő mégis maradt. Az élvonalban 1962. augusztus 26-án mutatkozott be a Komló elleni 3:0-ra megnyert mérkőzésen. Kétszer volt tagja a "Vidék legjobb csapatának" (1964, 1966) Beutazta a világot. Járt Indiában és a Közel-Keleten, a magyar B-válogatott tagjaként Dél-Amerikába is eljutott. Az NB I-ben 171 mérkőzésen lépett pályára, ezenkívül számtalan barátságos és nemzetközi találkozón szerepelt. Utolsó élvonalbeli meccsét 1969. december 7-én, a Szombathely ellen játszotta (2:0) Harminc évesen a KOMÉP SC-be igazolt. Lahos László edzősége alatt megnyerték az 1970-71-évi bajnokságot az NB III-ban. A régi játszótársak közül itt játszott már Törőcsik II., Szekeres, Rácz Jenő. Hamarosan Budapestre költözött és kisebb csapatokban még megpróbálkozott a játékkal. A civil életben helyezkedett el majd egy idő után teljesen eltűnt a futball közeléből.
Az egykori labdarúgó az ital rabja lett. Rengeteget ivott, a szervezete pedig rohamosan leépült. A Nyírő Gyula Kórház alkoholelvonó-kúrájára rendszerint önmaga jelentkezett. Az egyes kezelések után nagy életkedvvel, tele reményekkel hagyta el az intézményt de néhány hónap elteltével mindig visszatért. Kisiklott az élete. Egyszerű ezt leírni és egyszerű ezzel magyarázni mindent.
Az angyalföldi Szent László utca 143. sz. épület lépcsőházában talált rá az egyik lakó a már élettelen férfira. Az egyik variáció szerint levetette magát a harmadikról. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a bal oldalán amelyen feküdt, súlyos sérülések voltak. Óriási ütést kaphatott. Csakhogy ott a lépcsőházban nem volt vér. Márpedig egy ilyen zuhanás után (ha lezuhant egyáltalán) ez szinte hihetetlen. Akkor viszont maradt a gyilkosság. De kinek vagy kiknek állt útjába az alkohol rabjaként, már-már igénytelenül szegényen élő Juhos László? A rablás ténye kizárható volt.
Sérüléseiből ítélve elüthette egy autó de akár agyon is verhették. De mit keresett abban a házban ahol senki nem ismerte őt? Talán holtan behúzták oda? Kérdések, választ viszont a rendőrség sem adott. Szerintük az öngyilkosság a legvalószínűbb. Ezt azonban a hozzátartozók és az ismerősök nem fogadták el. Kezelőorvosa is megdöbbent és kétkedve fogadta a halálhírt. Tudta, hogy a betege élni akart és soha nem említette neki, hogy kilátástalan az élete.
Megölték vagy öngyilkos lett?
Halálának körülményeiről a rendőrség nem adott semmiféle hivatalos tájékoztatást a családtagok többszöri kérésére sem.
Maradt a találgatás és az emlékek.
Juhos László 1996. szeptember 28-án hunyt el, 57 évet élt.
A tatabányai futballrajongók örökké megőrzik emlékét.
(Sinkovics Gábor 1996-ban megjelent írásának felhasználásával lejegyezte: R.L.) Forrás: Regős László - Tatabányai futballtörténelem Facebook
† Juhos László (Budapest 1939.08.18 - Budapest 1996.09.28) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Szerepelt az NSZK és Algéria elleni mérkőzéseken 1966 és 1967-ben.
Megölték vagy öngyilkos lett?
80 ÉVE SZÜLETETT A TRAGIKUS SORSÚ JUHOS LÁSZLÓ.
Már csak az idősebb szurkolók emlékeznek a szőke, vékony, ám erős fiatalemberre. Rá is érvényes a sokat emlegetett megállapítás, ha ma játszana, válogatott lenne. Balhátvéd volt de szerepelt fedezetként is. Csak a B- és olimpiai válogatottságig vitte ami akkoriban nagy dolognak számított. Remekül bánt a labdával csakhogy olyan hatalmas konkurenciaharc folyt az ő posztján, hogy a nagyválogatott címeres meze örök álom maradt a számára. A tatabányai labdarúgás legendás alakjai közé tartozott.
1939. augusztus 18-án született Kispesten. A Láng Vasasban kezdett futballozni, onnan került Tatabányára 1962 nyarán. Egy pesti srác volt aki itt lett ismert és elismert labdarúgó. Szerették őt a városban és ő is a Bányászt. Hívta a Honvéd és a Dózsa, ő mégis maradt. Az élvonalban 1962. augusztus 26-án mutatkozott be a Komló elleni 3:0-ra megnyert mérkőzésen. Kétszer volt tagja a "Vidék legjobb csapatának" (1964, 1966) Beutazta a világot. Járt Indiában és a Közel-Keleten, a magyar B-válogatott tagjaként Dél-Amerikába is eljutott. Az NB I-ben 171 mérkőzésen lépett pályára, ezenkívül számtalan barátságos és nemzetközi találkozón szerepelt. Utolsó élvonalbeli meccsét 1969. december 7-én, a Szombathely ellen játszotta (2:0) Harminc évesen a KOMÉP SC-be igazolt. Lahos László edzősége alatt megnyerték az 1970-71-évi bajnokságot az NB III-ban. A régi játszótársak közül itt játszott már Törőcsik II., Szekeres, Rácz Jenő. Hamarosan Budapestre költözött és kisebb csapatokban még megpróbálkozott a játékkal. A civil életben helyezkedett el majd egy idő után teljesen eltűnt a futball közeléből.
Az egykori labdarúgó az ital rabja lett. Rengeteget ivott, a szervezete pedig rohamosan leépült. A Nyírő Gyula Kórház alkoholelvonó-kúrájára rendszerint önmaga jelentkezett. Az egyes kezelések után nagy életkedvvel, tele reményekkel hagyta el az intézményt de néhány hónap elteltével mindig visszatért. Kisiklott az élete. Egyszerű ezt leírni és egyszerű ezzel magyarázni mindent.
Az angyalföldi Szent László utca 143. sz. épület lépcsőházában talált rá az egyik lakó a már élettelen férfira. Az egyik variáció szerint levetette magát a harmadikról. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a bal oldalán amelyen feküdt, súlyos sérülések voltak. Óriási ütést kaphatott. Csakhogy ott a lépcsőházban nem volt vér. Márpedig egy ilyen zuhanás után (ha lezuhant egyáltalán) ez szinte hihetetlen. Akkor viszont maradt a gyilkosság. De kinek vagy kiknek állt útjába az alkohol rabjaként, már-már igénytelenül szegényen élő Juhos László? A rablás ténye kizárható volt.
Sérüléseiből ítélve elüthette egy autó de akár agyon is verhették. De mit keresett abban a házban ahol senki nem ismerte őt? Talán holtan behúzták oda? Kérdések, választ viszont a rendőrség sem adott. Szerintük az öngyilkosság a legvalószínűbb. Ezt azonban a hozzátartozók és az ismerősök nem fogadták el. Kezelőorvosa is megdöbbent és kétkedve fogadta a halálhírt. Tudta, hogy a betege élni akart és soha nem említette neki, hogy kilátástalan az élete.
Megölték vagy öngyilkos lett?
Halálának körülményeiről a rendőrség nem adott semmiféle hivatalos tájékoztatást a családtagok többszöri kérésére sem.
Maradt a találgatás és az emlékek.
Juhos László 1996. szeptember 28-án hunyt el, 57 évet élt.
A tatabányai futballrajongók örökké megőrzik emlékét.
(Sinkovics Gábor 1996-ban megjelent írásának felhasználásával lejegyezte: R.L.) Forrás: Regős László - Tatabányai futballtörténelem Facebook