Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
1945-ben a debreceniek nyurga középcsatára, Szilágyi Gyula Budapestre jött és a Vasasba lépett. Szereplése nyomán új színnel gazdagodott a piros-kékek játéka. Olyan gyorssá vált a csatársoruk, amilyen még soha nem volt. A hosszú lábú fiatalember nemcsak gyorsabbá tette a Vasas, sőt, hamarosan a magyar válogatott (A és B) játékát, hanem eredményesebbé is.
Remekül lőtt és kiválóan fejelt. Érthető, hiszen atlétaként, magasugróként kezdte sportpályafutását. Hamar a közönség kedvencévé vált, mert a lendületet, a gyorsaságot, a minden igyekezettel kapura törést képviselte - s mindent kifogástalanul korrekt játékkal. Akár középen, akár bal szélen szökellt (egy kicsit ugrálós léptekkel futott, sőt, így cselezett is), egyszerre izgalmassá vált a játék, mert a robbanása, kapura lövése bármely pillanatban várható volt. Olykor a legváratlanabb pillanatokban tört ki, néha azonban egy kicsit túlzásba menő "ugrabugrálások" közbeiktatásával késlekedett.
Játéka, futása, cselezése nem volt olyan "olajozott", ahogyan Hidegkuti fénykorában divattá és "követelménnyé" vált, nem is olyan rafinált, mint egykor Zsengellér játéka, mégis vérpezsdítő, izgalmas látványt nyújtott. Ezzel aratott mindig közönségsikert. Technikájának némi egyoldalúsága és egyéni játékos volta ellenéer be tudott illeszkedni a csapatmunkába a csatársorban. Mert jellegzetesen csatárerényei máshol nem kamatozhattak.
A pályafutása során mindig jó, olykor kimagasló formában játszó, 1923-as születésű "Sziszi" tizenöt esztendőn át futballozott, mint egyszeres bajnok (1957) és kétszeres KK-győztes (1956, 1957) vonult vissza. Ezután már túl a 37. esztendején visszahívták a csapatba és még végigjátszott egy sikeres idényt. Az 1957. év gólkirályának tizenöt éves pesti szereplése korszakot jelent a Vasas életében. Sikeres, emlékezetes, szép korszakot! Az ő korszakát!
Forrás:
Hoppe Pál-Szabó Ferenc: Labdarúgó bajnokságaink 1945-1986
– A piros-kékek nyurga, hosszúra nőtt ,Sziszi"-je kitűnő képességű, korszerűen játszó középcsatár volt. A labdát mindkét lábbal jól kezelte. Fejjátékban kevesen vehették fel vele a versenyt. Sokat mozgott a mezőnyben és ügyesen osztogatott. Kapu előtti helyzetfelismerése és gólképessége egyenesen „félelmetesnek" bizonyult. Lábbal és fejjel állandóan veszélyeztette az ellenfél hálóját. Mindig sportszerű eszközökkel és példás lelkesedéssel harcolt. Talán egyetlen hiányossága akadt: elég nagy helyre volt szüksége a labda lekezeléséhez és a lövéshez. Legjobb játékát 1950. június 4-én, a Lengyelország elleni mérkőzésen (5:2) nyújtotta. Ekkor három pompás góllal járult hozzá az idegenben kivívott biztos győzelemhez.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
† Szilágyi Gyula (Debrecen 1923.01.18 - ? 2001.10.17) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
1945-ben a debreceniek nyurga középcsatára, Szilágyi Gyula Budapestre jött és a Vasasba lépett. Szereplése nyomán új színnel gazdagodott a piros-kékek játéka. Olyan gyorssá vált a csatársoruk, amilyen még soha nem volt. A hosszú lábú fiatalember nemcsak gyorsabbá tette a Vasas, sőt, hamarosan a magyar válogatott (A és B) játékát, hanem eredményesebbé is.
Remekül lőtt és kiválóan fejelt. Érthető, hiszen atlétaként, magasugróként kezdte sportpályafutását. Hamar a közönség kedvencévé vált, mert a lendületet, a gyorsaságot, a minden igyekezettel kapura törést képviselte - s mindent kifogástalanul korrekt játékkal. Akár középen, akár bal szélen szökellt (egy kicsit ugrálós léptekkel futott, sőt, így cselezett is), egyszerre izgalmassá vált a játék, mert a robbanása, kapura lövése bármely pillanatban várható volt. Olykor a legváratlanabb pillanatokban tört ki, néha azonban egy kicsit túlzásba menő "ugrabugrálások" közbeiktatásával késlekedett.
Játéka, futása, cselezése nem volt olyan "olajozott", ahogyan Hidegkuti fénykorában divattá és "követelménnyé" vált, nem is olyan rafinált, mint egykor Zsengellér játéka, mégis vérpezsdítő, izgalmas látványt nyújtott. Ezzel aratott mindig közönségsikert. Technikájának némi egyoldalúsága és egyéni játékos volta ellenéer be tudott illeszkedni a csapatmunkába a csatársorban. Mert jellegzetesen csatárerényei máshol nem kamatozhattak.
A pályafutása során mindig jó, olykor kimagasló formában játszó, 1923-as születésű "Sziszi" tizenöt esztendőn át futballozott, mint egyszeres bajnok (1957) és kétszeres KK-győztes (1956, 1957) vonult vissza. Ezután már túl a 37. esztendején visszahívták a csapatba és még végigjátszott egy sikeres idényt. Az 1957. év gólkirályának tizenöt éves pesti szereplése korszakot jelent a Vasas életében. Sikeres, emlékezetes, szép korszakot! Az ő korszakát!
Forrás:
Hoppe Pál-Szabó Ferenc: Labdarúgó bajnokságaink 1945-1986
Szilágyi I. Gyula.
Forrás: labdarugo.be
– A piros-kékek nyurga, hosszúra nőtt ,Sziszi"-je kitűnő képességű, korszerűen játszó középcsatár volt. A labdát mindkét lábbal jól kezelte. Fejjátékban kevesen vehették fel vele a versenyt. Sokat mozgott a mezőnyben és ügyesen osztogatott. Kapu előtti helyzetfelismerése és gólképessége egyenesen „félelmetesnek" bizonyult. Lábbal és fejjel állandóan veszélyeztette az ellenfél hálóját. Mindig sportszerű eszközökkel és példás lelkesedéssel harcolt. Talán egyetlen hiányossága akadt: elég nagy helyre volt szüksége a labda lekezeléséhez és a lövéshez. Legjobb játékát 1950. június 4-én, a Lengyelország elleni mérkőzésen (5:2) nyújtotta. Ekkor három pompás góllal járult hozzá az idegenben kivívott biztos győzelemhez.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig