† Szőke István (Budapest 1947.02.13 - Budapest 2022.06.01)
játékos
edző
Ferencvárosi TC, 1965-1975
1959-ben volt egy toborzó az Üllői úti pályán. Borsos Miki, a Fradi csatárának invitálására mentem el, ő látott engem játszani a Haller téri grundon. Levitt a toborzóra, és Agárdi Feri bácsi az edző úgy találta, maradhatok. Az első bajnokin a kölyökben rögtön három gólt lőttem jobbszélsőként. Azt hiszem, erre a posztra születtem…1
Szőke István 12 évesen, a Ferencvárosban kezdte pályafutását, a klub felnőtt csapatában, Albert Flórián ajánlására, 1965. október 17-én, a Szeged elleni bajnokin mutatkozott be.
Flóri, aki szinte minden sportág meccsére kijárt, már az ifiben is rendszeresen látott játszani, ahol már 15 évesen bemutatkoztam és jól és gólerősen játszottam. Gondolom, ezen tapasztalatok alapján ajánlott be Vilezsál Oszkárnál. Nem volt könnyű bekerülni olyan nagyságok közé, mint Albert, Varga, de valamit tudhattam, hogy befogadtak.2
Gyorsan beilleszkedett a zöld-fehérek nagyszerű támadósorába, Varga Zoltánnal, Albert Flóriánnal, Rákosi Gyulával és Fenyvesi Mátéval félelmetes csatársort alkotott.
Már a felnőtt csapatban töltött első évében kirajzolódott kivételes tehetsége, első szezonjában 15 gólt szerzett, ezzel a bajnokság legeredményesebb jobbszélsője lett. Első két szezonjában bajnoki ezüstérmes lett a Ferencvárossal, 1967-ben és 1968-ban azonban már senki sem tudta megállítani a csapatot, mindkétszer a zöld-fehéreké lett az arany. A triplázás már nem jött össze, de éremből jutott még néhány: összesen hatszor lett bajnoki második, egyszer pedig harmadik a Ferencvárossal, így NB I-es pályafutása alatt csak az 1971/72-es szezonban nem szerzett bajnoki érmet, emellett kétszer (1972, 1974) Magyar Népköztársaság Kupát is nyert az együttessel.
A Szőke, Varga, Albert, Rákosi, dr. Fenyvesi ötösfogat nemzetközi szinten is kiemelkedő volt, nagy élmény volt ebben a csatársorban játszani. Először Varga Zoli távozott, majd Albert Flóri sérült meg, később Rákosi Gyuszi és Fenyvesi Máté is befejezte pályafutását. Hirtelen ott találtam magam egy Szőke, Branikovits, Máté, Kű, Mucha csatársorban, amely szintén nem volt rossz, de nem volt összemérhető a korábbival.2
A Fradi a nemzetközi porondon is jól szerepelt ebben az időszakban, 1966-ban BEK-negyeddöntős, 1968-ban Vásárvárosok Kupája-döntős, 1972-ben UEFA-kupa-elődöntős volt a Szőke Istvánnal felálló együttes. Egyik legemlékezetesebb nemzetközi kupamérkőzése 1969. október 1-jén volt a BEK-ben, a CSZKA Szófia ellen, amikor az 1:2-es szófiai mérkőzés után a visszavágó 4:1-es győzelemből két góllal vette ki a részét.
Klubjában 1965 és 1974 között 191 bajnoki mérkőzésen 71 gólt szerzett, a hazai mezőny egyik legeredményesebb szabadrúgáslövője volt. 1974-ben az FTC örökös bajnokává választották.
A gyermekkorom óta kifejlődő szemölcsök műtétek, majd egy végzetes sugárkezelés után annyira elsebesedtek, hogy gyakorlatilag 1974 után sohasem volt egészséges a lábam, Ma már biztosan állítom, hogy orvosi műhiba, a helytelen sugárkezelés akadályozta meg gyógyulásomat. Ez vezetett oda, hogy a Fradiban a pályaavató meccs jelentette az utolsó mérkőzésemet, 27 évesen.2
Volán SC, 1975-1976
Az MTK is szerződtetni akarta, de ezt az akkori szabályok nem engedték, így levezetésképpen a másodosztályú Volánban szerepelt egy évet....
A Volánnak is nagyon sokat köszönhetek, mert az aktív pályafutásom befejezése után edzőként alkalmaztak az utánpótlás korosztályoknál, s emellett lehetőséget kaptam a Volán Klub vezetésére, ahol ma is – már tulajdonosként – dolgozom a feleségemmel.2
forrás
Készült az
1 - http://www.mlsz.hu/blog/2012/02/13/ma-unnepli-65-szuletesnapjat-szoke-istvan/
2 - http://www.ftcbaratikor.hu/2012/03/04/szuletesnap-utani-beszelgetes-szoke-istvannal/
interjúinak felhasználásával.
1 - http://www.mlsz.hu/blog/2012/02/13/ma-unnepli-65-szuletesnapjat-szoke-istvan/
2 - http://www.ftcbaratikor.hu/2012/03/04/szuletesnap-utani-beszelgetes-szoke-istvannal/
interjúinak felhasználásával.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Néhány órával később aztán otthon lett rosszul. Ezt már Jutkától, a feleségétől tudom, aki kétségbeesve hívott. A rohammentő valamelyik kórházba vitte Szöszit, majd onnan egyenesen tovább az Amerikai úti idegsebészetre. A diagnózis megdöbbentő volt: agytörzsi infarktus. Az orvosok megmondták Jutkának, hogy a férje menthetetlen. Szerda délután állt be a halál, és mi azóta nem térünk magunkhoz…
https://www.blikk.hu/sport/magyar-foci/labdarugas-szoke-istvan-fradi/cg4lfbp
Vokt, hogy az általa mindig megtréfált Dózsa kapus Szentmihályi felesége felhívta Albertet, valahogy érje már el, hogy Pista ne játszon, mert a férje nem tud aludni napok óta, a dózsások nyugodtan alhatnak a rémük már az égi kapusokat riogatja.
Isten fogadja magához!
:(
Nem csak fantasztikus játékos volt,hanem hatalmas forma is.Őszinte részvétem a családnak.
Újabb legenda ment el. Valszeg az Égi Ferencvárosban sem a padot fogja koptatni.
Nyugodjon békében!
https://ulloi129.hu/2022/06/02/elhunyt-szoke-istvan/
Még én is beszélgettem vele többször anno az éttermében . Akkor is közvetlen , kedves volt . És mindenkivel . Pedig ugye ő nem akàrki volt. Egy ikon ! De ezt kicsit se éreztette . Velem szemben se . Hàt nehéz elhinni . Most ünnepeltük tényleg . Àh , kegyetlen a vilàg . Nagyon szomorú lettem . Isten nyugosztalja kedves Pista bà ! Nekem örökké az ikonkènt èl majd .
Volt amikor Ő vitte vállán a Fradit
a bajnoki címig.
Mert azt sem felejtjük,hogy a Fradiban
sok volt mindig a kissé alibi játékos.
De Szőke István mindig szivét-lelkét adta.
https://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2895379
Szőke István 1965-től tartozott a Ferencváros kötelékébe, rá egy évre ifiként az olaszországi Caligaris-kupán az elődöntőt és a döntőt is az ő tizenegyeseivel nyerte meg a csapat, s nem egyet lőtt be, hanem hatot-hatot, mi több, az előző évben is belőtt egy sorozatot, úgyhogy összesen 18 tizenegyest értékesített.
Vilezsál Oszkár edzősége idején Albert Flórián protezsálta be a nagycsapatba, a későbbi aranylabdás kijárt az ifik meccseire is, elsősorban a jobbszélső beadásai tetszettek meg neki. Balról Fenyvesi Máté vagy Rákosi Gyula varázsolta elé a labdát, de neki olyan csapattárs is kellett, aki jobbról teszi a fejére a „zsugát”. Szőke csibészes füttyel kérte a labdát, mert rájött, a közönség morajlása elnyomja a hangját. Az idősebbek vették a lapot, a füttyszóra tették a labdát. Az NB I-ben a Szegedi EAC ellen mutatkozott be, ebben az évben még két élvonalbeli meccsen játszott. Majd egy évet kellett várnia, hogy állandó kezdő lehessen, 1966 októberében az MTK ellen 7:1-re megnyert mérkőzésen egy gólt lőtt, aztán az Újpest Dózsa elleni MNK-találkozón a 6:3-as győzelem során négyet (!), kettőt büntetőből. A Népsport azt írta: „Szőke nagyszerűen játszott.” Innentől kezdve szinte nem is volt olyan Fradi–Dózsa találkozó, amelyen ne zörgette volna meg a válogatott kapus, Szentmihályi Antal hálóját. Az újpestiek az edzésen még a sorfalállítást is gyakorolták, de Szőke rendre belőtte a szabadrúgásokat, a lila-fehérek ki is fakadtak: „Mi a fenének gyakoroltuk, úgyis belövi!” Ismét „Miskának” lőtt gólt a 88. percben, amellyel 1971 májusában az FTC 1–0-ra legyőzte az Újpestet a Megyeri úton. Az 1972. április 15-én 2–0-ra megnyert mérkőzésen ő vágta be az első gólt – talán mondani sem kell, szabadrúgásból (ez volt az a meccs, amely után Páncsics Miklós 10-es osztályzatot kapott a Népsporttól).
Az örök játékos – nekrológ Szőke Istvánról
Nagy szívfájdalma volt, hogy nem jutott ki az 1968-as mexikóvárosi olimpiára. Az edző, Lakat Károly egy banketten a céklára azt mondta, ő még savanyúságban sem szereti a vöröset, mire a rettegett sportvezető, Kutas István behívatta, leszúrta, majd közölte vele, az olimpiai keretben sok a zöld-fehér futballista (Novák Dezső, Páncsics Miklós, Juhász István, Szűcs Lajos, Varga Zoltán és Szőke). Lakatnak értenie kellett a szóból, a legfiatalabbat hagyta itthon…
(Fotó: MTI/Kovács Gyula)
Tizenháromszor lépett pályára a válogatottban, Sós Károly kapitánysága idején mutatkozott be 1969 májusában Csehszlovákia ellen a Népstadionban. Jobb szélen játszott a nála fél évvel fiatalabb Fazekas László is, Szőke elismerte, az újpesti labdarúgó több poszton is kiváló teljesítményre volt képes, ráadásul abban az időben a Fazekas, Bene Ferenc, Dunai II Antal, Zámbó Sándor csatársor remekelt, ő sem biztos, hogy megbontotta volna az egységes újpesti négyest. Sósnál többször nem kapott lehetőséget, mint ahogyan Hoffer Józsefnél sem, s csak egy hajszál választotta el, hogy Illovszky Rudolf is mellőzze, mert mindig is félt a repüléstől, ezért nem utazott ki a brazilok elleni riói meccsre (1971, 0–0).
A románok elleni 1972-es Eb-negyeddöntőben a 2–2-es bukaresti találkozón ő lőtte az első gólt, Bene lécről levágódó labdáját bevágta. Nemzeti hőssé a románok elleni harmadik találkozón vált, a 87. percben belőtte a csapatot a belgiumi négyes döntőbe (2–1). Szétvetette az öröm, a félpályánál közvetítő Szepesi Györgynek odakiáltotta: „Így kell ezt csinálni!” Az 1973-as magyar–svéd vb-selejtezőre csereként szállt be, lécre lőtt egy szabadrúgást. Pista erre így emlékezett: „Ha bemegy, Edström nem egyenlít ki.” Egy barátja azt mondta, ha belövi, neki szobrot állítanak, mert Eb-re és vb-re is kilőtte a válogatottat. Óriási balszerencséjére az UEFA-kupa 1972-es elődöntőjében a Wolverhampton Wanderers elleni mindkét mérkőzésen (2–2, 1–2) kihagyott egy tizenegyest.
Dalnoki Jenő edzősége idején maradt ki a Ferencvárosból. A tréner régi sérelme volt, hogy ifistaként többször „befűzte” balhátvédként, többször felrúgta, s amikor a közönség párfogásába vette a fiatal jobbszélsőt, a megszégyenült Dalnoki ezt nem felejtette el. Edzőként kijelentette, Szőke hiába Európa egyik legjobb jobbszélsője, nála nem játszik.
Kevesen tudják, huszonévesen az NSZK-beli Rot-Weiss Essennél folytathatta volna pályafutását. Ehhez disszidálnia kellett volna, de ahogyan ő fogalmazott: „Egy hónap nyűglődést követően hazajöttünk a feleségemmel.” Az aktív játékot a Volánnál fejezte be, de egy kellemetlen sérülés miatt búcsút intett a játéknak.
https://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/gyasz-elhunyt-szoke-istvan-a-ferencvaros-legendaja-2895379
"Szabadrúgás, Szőke rúgja,
Kiszakítja a hálót,
Így segíti győzelemre,
A zöld-fehér csapatot!"
Én már csak idősebb drukkerektől hallottam, lehet hogy nem pontos a szöveg.
https://ulloi129.hu/2019/03/09/szoke-grundgyerek-voltam-a-kilencben-nottem-fel-ott-tanultam-a-csibeszseget/
https://www.ebay.com/itm/ISTVAN-SZOKE-1960s-HUNGARY-MTK-RARE-HUNGARIAN-ISSUE-SOCCER-CARD/391977369394
http://www.tempofradi.hu/1972-iv-23-ferencvaros-egyetertes-31
Februárban szülinapja lesz hátha nincs meg neki ez a kép.
Talán még az ellenfelek szurkolói is fújják ma is a hetvenes évek ferencvárosi csatársorának összetételét: Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi. Ma a budapesti József utcában van egy klub, amelynek ajtaja, talán nem véletlenül, zöldre van mázolva, és a portálon a felirat: Volán Klub. A klubot a Fradi legendás jobbszélsője, Szőke István üzemelteti.
– Meglehetősen nehéz volt kinyomozni, hogy hol lehet önnel találkozni. Még a Fradinál sem tudták. Hogy él, mi van önnel?
– Pedig akik akarnak, azok tudják, hogy több évtizede a feleségemmel, Jutkával ezt a kis klubot üzemeltetjük. A feleségem a főnök, én olykor besegítek neki. Élem a nyugdíjasok életét, hetente eljárok a Rudas gőzfürdőbe. De úgy egyébként sohasem szerettem, ha nagyon pezseg körülöttem az élet. Bár az is igaz, jólesik, ha néha valakinek az eszébe jutok.
– Család, gyerekek?
– Sajnos gyerekem nincs. Van három szép kutyám. Jól elvagyunk, szeretek velük sétálni, labdázni.
– És a Fradi?
– Messze kerültünk egymástól. Csodálatos éveket töltöttem az Üllői úton, de elég korán befejeződött az ottani pályafutásom. Isten nyugosztalja, nem akarom bántani Dalnoki Jenőt, de neki nagy szerepe volt abban, hogy elkerültem az Üllői útról. Persze, a régi játszótársak közül sokakkal vasárnaponként lejárok még kispályázni, és akkor azért felidézzük a régi szép időket.
– Ha már a játszótársakat említi, mit szólt, amikor megtudta, hogy a korábbi csapattárs, Novák Dezső, hát hogy is mondjam finoman, jelentett önökről?
– Hát, nem örültem neki. Nem szándékom felmenteni Dezsőt, de úgy emlékszem, valami vámügye volt, és az akkori hatalom megzsarolta: vagy jelent, vagy vége a pályafutásának. Ismétlem, borzasztó dolog, de valahol azért megértem, nyilván nagyon megijedt, hogy mi lesz vele és a családjával.
– Visszatérve az Üllői útra. A mostani vezetők nem is szokták keresni?
– Karácsonykor Berki Krisztián vezérigazgatótól kaptam egy üdvözlőkártyát, de azon kívül semmi. Angol a tulajdonos, ilyen világban élünk.
– Bérletet sem kapott a csapat meccseire?
– Nem. Én pedig nem vagyok kilincselő alkat, így aztán inkább megnézem a tévében a meccseket.
– Annak idején hogyan került a Fradiba?
– A Haller piac közelségében van egy kis grund, ott lakott a családunk, és persze ott futballoztam napestig. Néha a tanulás rovására is ment a foci. Aztán a Fradi toborzót hirdetett, én meg jelentkeztem. Más világ volt az, kérem. És már az ifjúsági csapatban olyan Fradi-legendákkal játszhattam együtt, mint Páncsics Miki, Varga Zoli, Rátkai Laci, Németh Miki.
– Igaz a szóbeszéd, hogy Albert Flórián ajánlotta önt be a felnőttcsapathoz?
– Igen. Flóri rendszeresen járta a serdülő- és ifimérkőzéseket, figyelte a tehetségeket. Valahogy így akadhatott meg rajtam a szeme, és aztán 1965 őszén a Szeged ellen bemutatkozhattam. Háromszázötven mérkőzést játszottam az NB I-ben, és talán nem rossz mutató, százötven gólt lőttem. Sokfélét, kicsit is, nagyot is.
– Volt egy ominózus szemölcsügye, s úgy emlékszem, azt mondták, semmi baja nem volt, egyszerűen nem akart játszani. Aztán mégis játszott, de rosszul.
– Ma is bárkinek meg tudom mutatni, hogy még mindig ott van az a szemölcs a talpamon. Kenegetem, kenegetem, de már senki sem biztat azzal, hogy valaha is el fog múlni. Az új Fradi-stadion pályaavatóján, 1974 tavaszán, a Vasastól elszenvedett vereség után talált meg szegény Dalnoki, és onnantól kezdve aztán már nem volt maradásom. Úton-útfélen hirdette, hogy nem akartam cipőt húzni, nem akartam játszani. De mondom, Isten ments, hogy Jenőt bántsam.
– Honnan eredt Dalnokival a konfliktusa?
– Ifistaként két-háromezer ember előtt játszottunk a nagyokkal, Jenő volt a balbekk, én meg szemben vele a jobbszélső. Kicseleztem, ő meg felrúgott. És odaállt fölém, és azt mondta: ha még egyszer ennyi ember előtt hülyét csinálok belőle, akkor szétrúg. Talán innen. Megint ismétlem magamat, nem szeretnék halott emberről csúnyákat beszélni. Ráadásul egy igazi fradistáról.
– Mi az, ami kimaradt az életéből, pályafutásából?
– Az olimpiai szereplés. Úgy gondolom, hogy 1968-ban Mexikóban tudtam volna segíteni, ám az MLSZ vezetői, élükön Kutas Istvánnal, nem nagyon szorgalmazták a beválogatásomat. Viszonylag kárpótolt a tizenhárom válogatott szereplés, amikor ugyan csak három gólt lőttem, de azokra, amíg élek, büszke leszek. Mind a három győzelmet jelentő gól volt.
– Legendás párharcokat vívott a Fradi–Dózsa rangadókon az újpesti kapussal, Szentmihályival a kapu közeli szabadrúgásoknál. Ezekre hogy emlékszik?
– Anti a kor egyik legjobb, legmegbízhatóbb kapusa volt, de szerettem ellene játszani. Egy Magyar Népköztársasági Kupa-mérkőzésen kezdődött kettőnk párharca, amikor a Megyeri úton 6-3-ra nyertünk a sokkal esélyesebb újpestiek ellen, és a hatból négy gólt én rúgtam. De egyébként is nagyon szerettem nemcsak a Dózsa, hanem a Vasas, az MTK és a Honvéd elleni kettős rangadókat a zsúfolt Népstadionban.
– Miután a Fraditól eljött, játszott még valahol?
– Edzettem a Honvédnál, majd Sándor Csikar szorgalmazta az MTK-nál a leigazolásomat. Ott várakoztam az előszobában a Hungária körúton, kihallatszott, amikor a vezetők azt mondták, jó, jó lenne ez a Szőke gyerek, de vajon jó-e a lába. Nem bíztak bennem. Én pedig nem akartam ajánlgatni magamat. És aztán még a disszidálással is próbálkoztam.
– Érdekes, erről nem lehetett hallani. Sikerült?
– Megbeszéltem mindent a családommal, a feleségemmel, össze is pakoltunk, és el is indultunk 1974-ben Nyugat-Németországba, Essenbe. Ott edzettem is a csapattal, és szerződést is kínáltak nekem. Ám mindössze hat hetet voltunk kint, mert a feleségem ezalatt tizenöt kilót fogyott, annyira gyötörte a honvágy. Így aztán ennyi volt a mi kis lelépésünk.
– És hazaérve megbüntették?
– Szerencsére megúsztuk, mert arra hivatkoztunk, hogy a lábam miatti gyógykezelés elhúzódott, és ezért jöttünk csak késve haza. Aztán a Volánban még fél évet futballoztam, később meg már csak a büfével foglalkoztam.
– Van kedvenc futballistája a maiak közül?
– Igen. Az argentin Messi, aztán a szintén Barcelonában játszó Iniesta és Xavi. Zseniális játékosok. El tudtam volna képzelni, hogy ilyen játékosokkal is futballozhatok egy csapatban. Bár a Fradi legendás csatársorára sem lehetett panaszom, ott is volt zseni. Nem is egy.
– Megnézi a válogatott mérkőzéseit?
– Persze, a televízióban. És nem is értem a külföldön játszókat, mert ahogy hazajönnek, itthon csak magyarosan tudnak futballozni. Valahogy nem teszik úgy oda magukat, mint klubcsapatukban.
– És itt, a klubjában a vendégekkel szokott még szóban futballozni?
– Nagyon sok szurkoló lejár, és természetesen megvitatjuk a labdarúgás ügyes-bajos dolgait, eseményeit. De a világot még mi sem váltottuk meg. Sőt, ahogy már mondtam, hetente kétszer a Rudasban is ott vagyok. Ott is szívesen elfocizgatok, nagyban folyik az értékelés az ismerősökkel.
– A közelmúltban ünnepelte hatvanharmadik születésnapját. Mi volt a legkedvesebb ajándék, amellyel meglepték?
– Egy MTK-szurkolótól a keretbe foglalt képemet kaptam, az volt az aláírása: Annak a fradistának, akit az MTK-drukkerek is szeretnek.
Pályakép
Szőke István 1947. február 13-án született Budapesten. Azt FTC örökös bajnoka a Fradi színeiben 310 mérkőzést játszott, 102 gólt szertett. Bajnoki mérkőzésen 191 meccsen játszott, 71 gólt rúgott. Hazai kupamérkőzésen 23 alkalommal kilencszer talált az ellenfelek kapujába.Nemzetközi tétmérkőzést 32 alkalommal vívott, hat gólt szerzett. Barátságos és díjmérkőzésen 64 alkalommal lépett pályára, tizenhatszor volt eredményes.Kétszeres magyar bajnok. 1967 és 1968 kétszeres magyarkupa-győztes.A válogatottban tizenháromszor szerepelt, és három gólt szerzett.
http://archivum.magyarhirlap.hu
hmgy
https://www.facebook.com/fradi.hu/posts/677798578924828?stream_ref=1
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=656837757688381&set=a.395657453806414.87293.390635520975274&type=1
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig