Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
4-szeres magyar bajnok (Újpesti TE 1945 tavasz, 1945-1946, 1946-1947; Újpesti Dózsa 1959-1960)
edző
pályafutás
Újpesti Dózsa - segédedző
1961 - 1962 Győri Vasas ETO
1962 - 1963 Újpesti Dózsa
1963 - 1965 Győri Vasas ETO
1966 - 1968 Egri Dózsa
1969 - 1969 Górnik Zabrze
1970 - 1971 Real Betis
1972 - 1977 Atlético Madrid
1978 - 1979 Újpesti Dózsa
1980 - 1981
eredmények / elismerések
Lengyel bajnok (Górnik Zabrze 1970-1971)
2-szeres Lengyel kupagyőztes (Górnik Zabrze 1970, 1971)
Spanyol kupagyőztes (Real Betis 1977)
2-szeres magyar kupagyőztes (Győri ETO 1966, 1967)
Az ekkor 23 éves csatár immár évek óta ostromolta az "első számú játékos" címet, de valahogy mindig közbejött valami. Elég sérülékenynek bizonyult (bár nagy "csinn"-ekbe talán egyszer sem bocsátkozott). Kiváló fizikai adottságai, remek alakja, ereje, áttekintőképessége, félelmetes lövőereje, abszolút önzetlensége, tökéletes kétlábassága, lendülete mellett okosan játszott, remekül helyezkedett - és mégis. Akik harcképtelenné akarták tenni - megtalálták a módját. Egész pályafutása alatt talán egyetlenegyszer futotta el a méreg, amikor az FTC Szabó László nevű játékosa tűzte ki célul, hogy "semlegesíti" Szuszát...
Mindig tetszetős játéka kerülte a fölösleges csillogást, szédületes technikája ellenére alapjában véve egyszerűen, de roppant hatásosan játszott. Csatárt! Más poszton nemigen boldogult, s talán ez az oka annak, hogy elismert kiválósága ellenére nem tekintették az akkori szakemberek Orthtal, Kalmárral, Sárosival egyenértékűnek. De Schafferral, Schlosserrel már kiállta az összehasonlítást (Zsengellérről nem beszélünk. Ő valami egészen más volt: unikum, különleges furcsaság, olyan csodás drágakő, amelynek értékmeghatározásában nem tudtak megegyezni a becsüsök).
Szuszával szemben az érzékenysége, túl finom játékmodora mellett még egy kifogást emeltek az évek során: azt, hogy partnerével, Egresivel kicsit "régimódi" szárnyjátékot produkál. Futtatja a szélsőjét, Egresi Csöpi visszajátszik neki és Szusza bombáz. Mint egykor a Borbás-Schlosser kettős. No, de mit számít ez, ha tudjuk, hogy visszavonulásáig, 1960-ig 393 bajnoki gólt szerzett és ezer nem bajnokit! Tartva ezzel minden hazai csúcsot...
Forrás:
Hoppe Pál-Szabó Ferenc: Labdarúgó bajnokságaink 1945-1986
Forgács Gyula: Talán a Szusza Feri. Játszottam ellene háromszor vagy négyszer, például a Kistextben ott voltam, amikor 9:1-re legázoltak minket és Feri egy mesterhármast rúgott nekünk, és Kínában is együtt voltunk. Kevesen tudják róla, hogy ő tulajdonképpen kegyvesztett lett abban a rendszerben, felsőbb utasításra nem lehetett válogatott, mert nem bocsájtották meg neki, hogy feljárt filmeket nézni az amerikai követségre. Minden történet sérülésről stb. csak mese. Nem mondák meg neki szemtől szembe, hanem úgy értesült a mellőzéséről, hogy elment a szabóhoz a válogatott öltönyéért és ott mondták neki, hogy Szusza elvtárs, magának nem rendeltek ruhát. Így tudta meg, hogy többé nem lehet válogatott.
SZUSZA Ferenc (1923), az Újpest FC, az UTE és a Bp. Dózsa belsőcsatára, 1942 és 1956 között 24 válogatott mérkőzésen játszott és 18 gólt szerzett. (Szusza Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Szusza Ferencet nagy játékintelligenciája, technikai és taktikai képzettsége, óriási lövőereje – mindkét lábbal – és gólképessége a legjobb magyar csatárok közé emelte. A fizikailag is kitűnő felépítésű újpesti labdarúgónak csupán a gyorsasága és fejjátéka ellen lehetett némi kifogást emelni. A kombinatív játékhoz kitűnő érzékkel rendelkezett. Társait tervszerűen foglalkoztatta. Pályafutásának második felében, amikor már elegendő tapasztalatra tett szert, az egész támadósor játékát mesterien irányította. A belsőhármas mindegyik helyén magas színvonalú teljesítményt nyújtott. Legtöbbször jobbösszekötőben szerepelt.
1949 júliusában, a lengyelek elleni mérkőzés előtt, Debrecenben, súlyos sérülést szenvedett, amely évekre visszavetette. Nagyon nehezen talált ismét magára. Sérülését követően a válogatott csapatban még további négy alkalommal kapott helyet. Nagy népszerűségét sportszerű magatartása és szerénysége is növelte. Legkiemelkedőbb játékát 1947. szeptember 14-én, az Ausztria elleni találkozón (3:4) mutatta. Arról igazán nem tehetett, hogy három pompás gólja sem bizonyult elegendőnek a vereség elkerüléséhez. Edzőként is eredményesen működik. A Győri Vasas ETO csapata az előző években az ő szakmai irányításával érte el feltűnést keltő hazai és nemzetközi sikereit. 1969-bon az Egri Dózsa szakvezetője lett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
† Szusza Ferenc (Budapest 1923.12.01 - Budapest 2006.08.01) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Született: 1923. december 1., Budapest VI.
Anyja neve: Somogyi Julianna
Elhunyt: 2006. augusztus 1., Budapest XII.
www.magyarfutball.hu/hu/csapat/6/merkozesek/bajnoki/1963
www.magyarfutball.hu/hu/csapat/9/merkozesek/bajnoki/1963
www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/330/hidegkuti_nandor
Az ekkor 23 éves csatár immár évek óta ostromolta az "első számú játékos" címet, de valahogy mindig közbejött valami. Elég sérülékenynek bizonyult (bár nagy "csinn"-ekbe talán egyszer sem bocsátkozott). Kiváló fizikai adottságai, remek alakja, ereje, áttekintőképessége, félelmetes lövőereje, abszolút önzetlensége, tökéletes kétlábassága, lendülete mellett okosan játszott, remekül helyezkedett - és mégis. Akik harcképtelenné akarták tenni - megtalálták a módját. Egész pályafutása alatt talán egyetlenegyszer futotta el a méreg, amikor az FTC Szabó László nevű játékosa tűzte ki célul, hogy "semlegesíti" Szuszát...
Mindig tetszetős játéka kerülte a fölösleges csillogást, szédületes technikája ellenére alapjában véve egyszerűen, de roppant hatásosan játszott. Csatárt! Más poszton nemigen boldogult, s talán ez az oka annak, hogy elismert kiválósága ellenére nem tekintették az akkori szakemberek Orthtal, Kalmárral, Sárosival egyenértékűnek. De Schafferral, Schlosserrel már kiállta az összehasonlítást (Zsengellérről nem beszélünk. Ő valami egészen más volt: unikum, különleges furcsaság, olyan csodás drágakő, amelynek értékmeghatározásában nem tudtak megegyezni a becsüsök).
Szuszával szemben az érzékenysége, túl finom játékmodora mellett még egy kifogást emeltek az évek során: azt, hogy partnerével, Egresivel kicsit "régimódi" szárnyjátékot produkál. Futtatja a szélsőjét, Egresi Csöpi visszajátszik neki és Szusza bombáz. Mint egykor a Borbás-Schlosser kettős. No, de mit számít ez, ha tudjuk, hogy visszavonulásáig, 1960-ig 393 bajnoki gólt szerzett és ezer nem bajnokit! Tartva ezzel minden hazai csúcsot...
Forrás:
Hoppe Pál-Szabó Ferenc: Labdarúgó bajnokságaink 1945-1986
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szusza_Ferenc#mediaviewer/File:Szusza_Ferenc.jpg
Forgács Gyula: Talán a Szusza Feri. Játszottam ellene háromszor vagy négyszer, például a Kistextben ott voltam, amikor 9:1-re legázoltak minket és Feri egy mesterhármast rúgott nekünk, és Kínában is együtt voltunk. Kevesen tudják róla, hogy ő tulajdonképpen kegyvesztett lett abban a rendszerben, felsőbb utasításra nem lehetett válogatott, mert nem bocsájtották meg neki, hogy feljárt filmeket nézni az amerikai követségre. Minden történet sérülésről stb. csak mese. Nem mondák meg neki szemtől szembe, hanem úgy értesült a mellőzéséről, hogy elment a szabóhoz a válogatott öltönyéért és ott mondták neki, hogy Szusza elvtárs, magának nem rendeltek ruhát. Így tudta meg, hogy többé nem lehet válogatott.
forrás:
http://valogatott.blog.hu/2014/10/29/az_ausztral_foci_fenegyereke_a_garay_terrol
– Szusza Ferencet nagy játékintelligenciája, technikai és taktikai képzettsége, óriási lövőereje – mindkét lábbal – és gólképessége a legjobb magyar csatárok közé emelte. A fizikailag is kitűnő felépítésű újpesti labdarúgónak csupán a gyorsasága és fejjátéka ellen lehetett némi kifogást emelni. A kombinatív játékhoz kitűnő érzékkel rendelkezett. Társait tervszerűen foglalkoztatta. Pályafutásának második felében, amikor már elegendő tapasztalatra tett szert, az egész támadósor játékát mesterien irányította. A belsőhármas mindegyik helyén magas színvonalú teljesítményt nyújtott. Legtöbbször jobbösszekötőben szerepelt.
1949 júliusában, a lengyelek elleni mérkőzés előtt, Debrecenben, súlyos sérülést szenvedett, amely évekre visszavetette. Nagyon nehezen talált ismét magára. Sérülését követően a válogatott csapatban még további négy alkalommal kapott helyet. Nagy népszerűségét sportszerű magatartása és szerénysége is növelte. Legkiemelkedőbb játékát 1947. szeptember 14-én, az Ausztria elleni találkozón (3:4) mutatta. Arról igazán nem tehetett, hogy három pompás gólja sem bizonyult elegendőnek a vereség elkerüléséhez. Edzőként is eredményesen működik. A Győri Vasas ETO csapata az előző években az ő szakmai irányításával érte el feltűnést keltő hazai és nemzetközi sikereit. 1969-bon az Egri Dózsa szakvezetője lett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig