comments

1. 
   admin pancso

   # 2

   2023.10.22, 20:12 (szerk.: 2023.10.22, 20:37)

   A jó szándékhoz, jó játékosokat
   Volt jobb éve is a Szolnoki MTE-nek
   Az 1974—75-5s bajnoki év aligha kerül be a Szolnoki MTE aranykönyvébe. Az NB 11-es labdarúgó-csapat szereplésének a kritikája az utolsó hazai mérkőzés nézőszáma volt. Mindössze hat- százan voltak kíváncsiak a szezonzárásra.
   A vágyálmok teteje
   
   Az egyesület vezetői minden bizonnyal nem így képzelték — legalábbis a bajnoki rajt előtt nem. A csapat a korábbi években a feljutást tűzte ki célul, és joggal. Az MTE-ben olyan játékosok szerepeltek, akik sokat tudtak a labdarúgás tudományából. A sors iróniája, hogy amikor Nagy Ferenc, Papp II. István, Mile Sándor, Szatmári János és a többiek pályájuk zenitjén voltak, a klub irányítói nagyon szerény mércét állítottak a szakosztály elé. A középcsoportban stabil hely, ez volt a szolnoki vágyálmok teteje. Aztán, amikor megértek a feltételei a bátrabb tervezésnek, a játékosok vagy vándorbotot vettek a kezükbe, vagy egymásután kezdték szögre akasztani a labdarúgócipőt.
   
   Maradtak tehát a nagyvonalú elképzelések, — ám a régiek nyomába egy szerényebb képességű gárda lépett. Az MTE gyengébb szereplését mindennel lehet magyarázni, csak a vezetők jó szándékának hiányával nem. A csapat mellé — Thoman Antal Utódjaként — dr. Czi- bulka Mihályt szerződtették vezető edzőnek. A nagytudású mester az első tréningek után reális képet festett a csapat játékerejéről. De akkor — á nagyszerű MNK szereplés és a feljebbjutás lehetőségének fényében — túlságosan pesszimistának ítélték az edzőt. Pedig az idő őt igazolta.
   
   Balszerencsés választás
   Kiss János tulajdonképpen azért került a csapathoz, hogy friss és merész elképzelésekkel lendítse előre az együttest. Sajnos ez a választás nem volt sikeres, még akkor sem, ha valóban a kétségtelen jó szándék ültette őt a kispadra. ősszel a piros-feketék a kiesés szélén álltak és Kiss János úgymond betegállományba vonult. Jött ismét a halkszavú Czibulka dr., akitől mindössze azt kérték az MTE vezetői, hogy tartsa benn az NB II-ben a csapatot. Ezt a mester teljesítette, — sőt túlteljesítette! — így akár az ő edzői sikerének jegyében is zárhatnánk az évet.
   
   Mégsem lehet maradéktalan elismerést hallani a munkájáról és ezt a hazai gyenge szereplésnek köszönheti az edző. Czibulka Mihály képlete pedig világos és magyarázható. Miután a mindenáron való pontszerzést tűzték ki célul, így a csapat hátsó formációit erősítette meg sikerrel, hiszen Fekete, Simon, Kovács, öze, Arany csak nagyritkán okozott csalódást. Az MTE a masszív védelme jóvoltából aztán képes volt rombolni — viszont középpályások és csatárok híján építeni, támadást szervezni már nem tudott. Elől Szatmári és Garics személyében gyors és jól képzett csatárok használták ki idegenben a kitámadó hazaiak fellazult védekezését, így egymásután születtek a meglepetések.
   
   Egy kis statisztika
   Az MTE tizenöt alkalommal nem kapott gólt és ezzel a rangsorban a negyedik helyen áll. Ugyanennyi alkalommal őrizte meg hálóját a góltól a listavezető Kaposvár is. A szolnokiak tizenkét alkalommal nem tudták bevenni ellenfelük hálóját — ez viszont rajtuk kívül alig egy féltucat együttesnek nem sikerült még. Az idegenbeli mérleg is kedvező, hiszen a vendégként megszerzett tizenöt pontjukkal a negyedik helyen állnak — ennél csak kettővel szerzett többet a feljebbjutott Kaposvár és ugyanennyit szerzett a másik feljebbjutó, a SZEOL.
   Középpályás sor és a csatárjáték gyengeségét bizonyítja tehát a hazai mérleghiány. Itthon nem sikerült csodát csinálni, mert amikor a vendégek választották a foggal-körömmel való védekezés taktikáját, a „betonbunkert” a piros-feketék csak a legritkábban tudták feltörni. Sokan emlegetik a kaposvári Rákóczi elleni tiszaligeti diadalt. Való igaz, szép győzelmet aratott az MTE a ma már élvonalbeli somogyi legénység ellen, csak épp azt felejtik el a szurkolók, hogy a Rákóczi győzni jött Szolnokra. Éppen olyan nyílt sisakkal rohamoztak, mintha a hazai pálya előnyét élvezték volna. És ennek a receptjét már jól ismerték Garicsék ...
   
   Csatárok és középpályások nélkül nem megy... És az MTE híján van ezeken a posztokon jól képzett, nagytudású játékmestereknek. Gálvölgyi technikája, Czirnák munkabírása, Porhanda töretlen küzdőszelleme, Árvái hatalmas szíve kevés a játék szervezéséhez. De az elkedvetlenedett és a távozás szándékával foglalkozó Garics, a tehetséges, ám képzetlen Fürtös, a beilleszkedés lehetőségét kereső Magos csatárjátéka sem elégített ki valameny- nyi meccsen. Siklósi, Újvári, Vitéz és a többi szóhoz jutott fiatal sem váltotta meg a világot.
   
   Bár a tizenkettedik hely nem átütő siker, egyben biztosak lehetünk: fog még szebb napokat is megérni az MTE. Az átigazolási időszak erősítést ígér: Sebők György, a Rába ETO nagyszerű középpályása hazafelé tart, Kol- láth Béla, a DVTK-ban szerzett rutinját ugyancsak az MTE-ben kívánja kamatoztatni, de Lódi és Kaba személyében is élvonalt járt játékosokat láthatunk majd a tiszaligeti pályán. A cukorgyári Márton és a mezőtúri Bertus szintén hasznára lehet a klubnak.
   
   Erősebb hátországot
   A kispadon Géléi József ül majd, aki a beteg — valóban beteg — Czibulka dr. helyét foglalja el. A volt tatabányai kapuvédő telve ambícióval minden bizonnyal a Tisza- parton kívánja bebizonyítani, hogy nem töltötte hiába a világ legjobb klubcsapatainál az időt. Az MTE tizenkettedik helye nem átütő siker, hiszen néhány évvel ezelőtt már jóval magasabb árfolyamon jegyezték a piros-feketéket. Ám ha a hátország — az ifjúságiak, serdülők és úttörők mezőnye — megerősödik, s végre néhány saját nevelésű játékos is csatasorba áll, bízhatunk benne, hogy ismét zsúfolt „B”-közép buzdítja majd vasárnaponként kedvenceit.
   
   Palágyi Béla

   
   https://www.magyarfutball.hu/data/upl/2023/10/1697998348_szolnokmegyeineplap_1975_07_pages4848.jpg
   forrás: Szolnok Megyei Néplap, 1975. július 6.
    
2. 
   admin pancso

   # 1

   2023.10.20, 22:49

   
   forrás: https://www.facebook.com/groups/763509777330637