Nemzeti Bajnokság I 1969
| # | club | m | w | t | l | goals | points |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | Újpesti Dózsa SC | 30 | 20 | 8 | 2 | 83 : 27 | 48 |
| 2 | Budapesti Honvéd SE | 30 | 18 | 8 | 4 | 66 : 28 | 44 |
| 3 | Ferencvárosi TC | 30 | 15 | 9 | 6 | 56 : 33 | 39 |
| 4 | Vasas SC | 30 | 18 | 3 | 9 | 72 : 43 | 39 |
| 5 | Rába ETO | 30 | 12 | 10 | 8 | 53 : 36 | 34 |
| 6 | Pécsi Dózsa SC | 30 | 13 | 6 | 11 | 41 : 38 | 32 |
| 7 | Csepel SC | 30 | 11 | 10 | 9 | 37 : 36 | 32 |
| 8 | Tatabányai Bányász SC | 30 | 10 | 8 | 12 | 33 : 41 | 28 |
| 9 | MTK | 30 | 9 | 8 | 13 | 43 : 53 | 26 |
| 10 | Salgótarjáni Bányász TC | 30 | 10 | 5 | 15 | 29 : 39 | 25 |
| 11 | Szombathelyi Haladás VSE | 30 | 7 | 11 | 12 | 26 : 44 | 25 |
| 12 | Komlói Bányász SK | 30 | 5 | 14 | 11 | 21 : 37 | 24 |
| 13 | Diósgyőri Vasgyárak TK | 30 | 7 | 9 | 14 | 31 : 51 | 23 |
| 14 | Dunaújvárosi Kohász SE | 30 | 9 | 5 | 16 | 26 : 48 | 23 |
| 15 | Egyetértés SC | 30 | 6 | 9 | 15 | 30 : 52 | 21 |
| 16 | Egri Dózsa SE | 30 | 5 | 7 | 18 | 23 : 64 | 17 |
Zöld adatsor : Feljutott vagy egyéb okból (például MLSZ döntés, klubegyesülés), a klub a következő bajnoki szezonban magasabb osztályban folytatja.
Piros adatsor : Kiesett vagy egyéb okból (például kizárás, klubegyesülés, megszűnés), a klub a következő bajnoki szezonban nem indul ebben a bajnoki osztályban.
sources
forrás:
Sportfogadás hetilap évfolyama
Chudák László
forrás:
Sportfogadás hetilap évfolyama
Chudák László
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
A bajnokcsapat évadzáró vacsorájára – a saját szereplés kiváltotta érzelmeket fegyelmezetten legyűrve – mosolygós arccal, szemre vidáman érkeztek meg a társegyesületek képviselői. Gratuláltak mindenkinek, elbeszélgettek a vendéglátókkal erről-arról, s aztán egymás közt maradva, kicsit „szigorúbban” mérve értékelték a lila-fehérek első helyét. Itt sem hangzott el azonban olyasmi, amit a dózsások ne hallhattak volna, a helyzetre pedig feltétlenül jellemző, hogy a szerencse szerepe még csak fel sem merült!
Ezt általános véleménynek is elfogadhatjuk: aligha akad egyetlen szakember, vagy a mérkőzéseket rendszeresen látogató hozzáértő szurkoló, aki ne ismerné el: hogy az Újpesti Dózsa idén elhúzott a mezőnytől. Ők voltak a legjobbak, sőt, végső győzelmük már az év elején sejthető volt!
Az erény mindig elnyeri jutalmát!
Jóleső érzés ezt most konstatálni, és nagyon is fontos, hogy az élmezőny valamit akaró, feljebb jutásra váró labdarúgóit figyelmeztessük: a mindenki által elismert siker alapja csak és kizárólag a kemény munka! A sok-sok fáradozás, a célhoz vezető, előre kijelölt út makacs követése.
1969 ugyanis szokatlanul nagy nehézségeket állított a lila-fehér gárda elé. Ők adták a Dél-Amerikát tavasszal kétszer is megjárt A-válogatottnak a zömét, a többiek pedig – szinte kivétel nélkül – az alacsonyabb szintű nemzeti csapatokban harcoltak. Egymás után jöttek a kupamérkőzések., közben folyt a bajnokság. A figyelmet megosztva kellett koncentrálniuk, formát időzíteni, ezer kilométereket utazni, más-más edző igényeinek, elképzeléseinek eleget tenni. Nem kiengedni, nem élni vissza azzal, hogy olykor-olykor elkerülhetetlenül kikerültek a vigyázó szemek kereszttüzéből, csak rajtuk múlt „betévednek-e” valahová, ahová pedig nem szabad.
Idén ők játszották a legtöbb mérkőzést, s rácáfoltak azokra, akik elfáradástól, sérülésektől féltették őket, hiszen a vártnál is biztosabban értek célhoz. A múlthoz viszonyítva, legnagyobb erényük a jó csapatszellem, amely táplálja a klub szeretetét, tekintélyének féltését. Az öltözőben nemegyszer olyanokat is mond egy labdarúgó, amit, ha alaposan átgondolná a dolgot, gyorsan visszavonna. A lila-fehéreket nemigen lehetett hallani év közben panaszkodni, sőt, a lapok hasábjain megjelent nyilatkozatokkal is bizonyíthatóan – jókedvűen néztek szembe az újabb feladatokkal.
A gárdának ez a – úgy is nevezhetjük – jellembeli átformálódása mindennél jobban bizonyítja a vezetés hatékonyságát! Az Újpesti Dózsa azok közé a ritka egyesületeink közé tartozik, ahol a jobb kéz tudja, mit csinál a bal. A klub elnöksége kijelöli a célt, s ennek eléréséhez biztosítja a feltételeket. Az edző, Baróti Lajos pedig kiérdemelte a szabad kezet, döntéseit nem bírálgatják. Minden erejét, figyelmét a csapat felé fordíthatja!
„Szellemek” lelepleződése
Ha külön választjuk a tavasszal és ősszel nyújtott teljesítményüket, a táblázat élén itt is, ott is az Újpesti Dózsa szerepel az első helyen (25, illetve 23 pont). Kiegyensúlyozottságuk nem utolsó sorban annak köszönhető, hogy hosszas meggyőzés, vagy vita eredményeként sikerült elhitetni a játékosokkal, hogy nem csak a Megyeri úton tudnak jól futballozni! Néhány évvel ezelőtt, ha kitették a lábukat a megszokott pályáról, hamar eltűnt Göröcsék játékkedve. A csatárok nem vállalkoztak, a középpályások pedig az edzői utasítás ellenére is visszahúzódtak a védelem támogatására. Idén – egy kicsit át is billentek az idegenben játszott mérkőzéseik javára. Itt is, ott is egyformán 24 pontot gyűjtöttek össze, de a 27 kapott gól közül 19 odahaza, Újpesten terhelte Szentmihályi hálóját…
Korszerű, eredményes játék
A „győzelem tudományát” senki nem fogalmazta még meg, a sportág bölcsei is legfeljebb egy-egy részletkérdés megoldásához adnak tanácsot. Herberger egyszer azt mondta, hogy csak úgy képzelhető el jó csapat, ha mind a tizenegy játékos elhiszi, hogy a saját posztján ő a legjobb, s amit tud, az feltétlenül szükséges a győzelmekhez. Az Újpesti Dózsában Solymosi mindenekelőtt rombol, a két hátvéd épít is. Göröcs a karmester, Dunai III. a pálya közepén „szorgalmas”. Zámbó és Noskó jól fog embert, Bene ideális előretolt csatár, Fazekas és Dunai II. amellett, hogy a góllövéshez is ért, ügyesen készít elő.
Nincs tehát ok az egészségtelen versengésre, mindenki a saját „reszortjában” igyekszik még többet adni. S az egyéni célkitűzéseknek az összessége korszerű, eredményes játékmódot eredményez. A középcsapatok általában megerősített védelemmel lépnek pályára a legjobbak ellen. A jól fejelő Dunai II.-t, a kiszámíthatatlanul mozgékony Fazekast és a minden helyzetből veszélyesen lövő Benét azonban túlságosan veszélyes a kapu előtt játszani hagyni. Jóval megnyugtatóbb a kapusok számára, ha a védők már a félpálya közelében felveszik velük a küzdelmet, de így – tulajdonképpen „alájátszanak” a bajnokcsapatnak. Az ő alapvető taktikájuk ugyanis a visszahúzódás, a megfelelő tér biztosítása a gyors ellenakciók számára. Nem véletlen, hogy közel 20 góllal többet rúgtak, mint a válogatott klasszisú csatárokkal megerősített Honvéd ötösfogata. Pedig – még most sem játszották ki magukból mindazt, amire képesek!
A tavalyi 102 góltól alaposan elmaradtak, mert néhány mérkőzésen tudat alatt is előnybe helyezték a biztonságot. 1968-ban csak játszottak, s a cél küszöbén elbuktak. Most hideg fejjel, bajnokok akartak lenni!...
Jövőre talán jobban egyeztetik a kettőt: felszabadultabbak, de ugyanakkor a lehetőségeket pontosan érzők lesznek. S ez is egyik kelléke a nagy csapattá válásnak…
Jövőre – még több munka!
A bajnoki vacsorán arról beszélgettek a vezetők, hogy jövőre még nehezebb lesz a csapat dolga, mert mindenki a bajnok ellen akar bizonyítani. Mondat közben, mintegy figyelmeztetőként – felrobbant az asztalon egy ásványvizes üveg. Senki nem nyúlt hozzá, s akkorát szólt, mint egy kisebb viharágyú. Baróti nevetve fejezte be gondolatát: „Akkor is megcsináljuk. Ha még az üvegek is felrobbannak!...”
A frappáns rögtönzésért tapsot kapott, s amikor már négyszemközti beszélgetés keretében kifejtette a terveit is, el lehetett neki hinni, hogy - ismételni fognak.
- Nyugodtabb körülményeket ígér az újesztendő a klubok számára – mondotta a mesteredző. – A válogatott kiesése a VB további küzdelmeiből fájdalmas tény, de egyben még több munkára is serkent. A felszabaduló időt, energiát fel fogjuk használni a fejlődés érdekében. Még csak nagy vonalakban alakult ki bennem a jövő évi tennivaló váza, de azt máris elmondhatom: megnőnek az edzésadagok, s megfelelő időt fordítunk a játékosok egyéni képességeinek csiszolására is. A fejlődés világszerte óriási, eltűnnek a posztok közötti lényeges különbségek, mindenkinek járatosnak kell lenni tehát a szerelésben éppúgy, mint a támadásvezetésben. Emellett idén viszonylag könnyebb dolgunk is volt. Hiszen az FTC és a Vasas a vártnál gyengébben szerepelt. Számolni kell a megerősödésükkel, a Bp. Honvéd továbbfejlődésével, s mi – a nemzetközi porondon is tovább akarjuk növelni a klub tekintélyét. Van tehát bőven tennivalónk…
Bár mindenki így gondolkozna, s terveit, vágyait olyan jó százalékban valósítaná meg, mint – például az Újpesti Dózsa 1969-ben tette.
Népsport, 1969. december 15.
gyujtemeny.vatera.hu/fenykep/vasas_buek_1969_2074873658.html
forrás:
https://www.facebook.com/regigyor/photos/a.221898851157059.71651.221660581180886/269142086432735/
- Nagy megtiszteltetés és ugyanolyan nagy öröm számomra, hogy az elnökség velem tölteti be ezt a felelősségteljes posztot. Szeretnék jó munkát végezni.
Majd idén sikerül - véli Göröcs János, az Újpesti Dózsa csapatkapitánya. - A múlt évi bajnokságban mindent elkövettünk, hogy a tabella élén végezzünk, sajnos, nem sikerült. Mi ebben az évben is teljes erőbedobással küzdünk minden mérkőzésen, s ami tőlünk telik, becsülettel megtesszük.
Így tippel Farkas János: - Ha már megkérdeztek, milyen sorrendet várok az 1969-es bajnokságban, megmondom, bár még el sem kezdtük: Vasas, Újpesti Dózsa, Ferencváros, Bp. Honvéd, Tatabánya, Csepel.
Bicskei Bertalan az elmúlt évben - a jelek szerint - véglegesen felzárkózott kapusaink élvonalába. Legfőbb erénye a megbízhatósága és határozottsága, s ezek mellé a megfelelő ruganyosság, bátorság, gyors reflexek csatlakoznak. Hogyan látja az átszervezett Honvéd 1969. évi esélyeit?
- Boldog vagyok, hogy éppen engem kérdeznek meg erről, ámbár illetékesebbek jó néhányan akadnak a válaszra. Elsősorban a vezetők között, de talán egy-két játékostársam is. No mindegy. Úgy gondolom, nem lesz könnyű dolga edzőnknek, Preiner Kálmán bácsinak, hiszen sok jó játékos még nem jelent rögtön jó csapatot. Bízva azonban az ő szaktudásában és a mi lelkesedésünkben, úgy gondolom, ott lesz a helyünk a legelőkelőbb helyezésekért vetélkedő csapatok között.
Új edző kezdte meg Tatán az alapozást az egri fiúkkal. Szusza Ferenc, az Újpesti Dózsa egykori, nagytudású csatára, akit joggal tartanak a szakemberek minden idők egyik legjobb magyar lövőcsatárának. Nos, ha Szusza az egykori lövőtudományának csak a negyedét át tudja plántálni fiaiba, akkor az egri szurkolók sok szép Dózsa-gólt láthatnak 1969-ben. Szuszának különben Szentmarjay Tibor, az Egri Dózsa nemrég volt kitűnő edzője az első számú segítője.
Lantos Mihály, a Komlói Bányász edzője, egykori aranycsapatunk balhátvédje mondja:
- Ha a komlói illetékesek támogatását továbbra is élvezhetjük - s erre minden reményünk megvan -, akkor remélhetőleg sok kellemes órát szerzünk majd lelkes szurkolóinknak.
NB I - NB I/B '69 - A sportpropaganda műsorfüzete
Szentmihályi Antal
Káposzta Benő
Solymosi Ernő
Noskó Ernő
Dunai III Ede
Zámbó Sándor
Fazekas László
Göröcs János
Bene Ferenc
Dunai II Antal
Nagy László
Bánkuti István
Juhász Péter
Tóth András
Borbély László
Horváth József
Szini József
Gólkirály: Bene Ferenc 27 góllal.
Futball '93
forrás:
http://s205.photobucket.com/albums/bb275/UjpestGills/Hungary/Budapest/Sport%20Muzeum/Ujpest%20TE%20exhibition/?start=0