comments

1. 
   Longinus

   # 4

   2020.04.13, 09:35

   Détári a magyar csapat kapitánya két osztrákkal a háta mögött. Kép: Labdarúgás
    
2. 
   admin fgymat

   # 3

   2013.05.06, 19:35

   Lenne mit feledtetni 0:3 és 0:4 után... - Telek András: a hétszáznegyvenhatodik
   
   Budapest, 1992. március 25. szerda (MTI) - Új fejezet kezdődött
   szerda este a Népstadionban, amikor Mészöly Kálmán (18 mérkőzésen
   dirigált), majd Glázer Róbert (megbízott kapitányként négyszer ült a
   kispadon) után az 55. életévét pénteken betöltő Jenei Imre debütált
   a magyar labdarugó válogatott szövetségi kapitányaként. Stílszerű
   bemutatkozás volt ez, annak idején a román válogatott élén is éppen
   Ausztria ellen tette le névjegyét, csakúgy, mint ezen a kissé hűvös,
   szeles estén (az eső szerencsére nem esett).
   
   Kedden Jenei még nem tudhatta, mi lesz a szerda esti
   összeállítás, azután kiderült, Márton Gábor bokája nem jött rendbe,
   így a mezőnyjátékosok közül a legutolsó védő, a liberó szerepkörében
   a 21 esztendős ferencvárosi Telek András - Jeneihez hasonlóan -
   ,,székfoglalót,, tartott, a 746. labdarugóként kapott helyet a
   magyar futballsport válogatottjainak lajstromában.
   
   - Némi szorongást érzek - mondta Telek, és mi mást is mondhatott
   volna...
   
   Kiprich József, aki viszont 50. alkalommal húzta fel a
   válogatott mezt, arra a kérdésre, mit érez, velősen ennyit mondott:
   ,,Gólszagot,,.
   
   Tippelt dr. Laczkó Mihály is, az MLSZ elnöke, aki tréfásan
   ennyit prognosztizált: ,,2:0 lesz ide vagy oda...,,.
   
   Jeneihez hasonlóan Ernst Happel osztrák kapitány is követte azt
   az íratlan nemzetközi gyakorlatot, hogy az utolsó pillanatban is
   fenntartja magának a változtatás jogát, hiszen keddhez képest
   Pfeifenberger egyszeriben kinn találta magát a csapatból, mégsem
   lett belőle kezdőember. Jenei és Happel sorsa közös, mindketten új
   út elején vannak, csapatot keresnek, némi különbség Happel
   ,,javára,,, hogy ő már dirigálta az osztrákok nemzeti együttesét, 67
   évesen most arra vállalkozik, hogy az 1994-es vb-döntőbe vigye
   Ausztriát. Ha hangulati elemről kell szót ejteni, a nyugati szomszéd
   bizonyosan ,,nagyobb mellénnyel,, léphetett gyepre, mert a magyarok
   nyolc éve nem győztek Ausztria ellen, legutóbb Salzburgban 3:0-ra
   verték Mészöly Kálmán csapatát, és amikor tiszteletüket tették a
   Népstadionban (1988. május 17.), akkor is maradandó nyomot hagytak,
   mert 4:0-ra nyertek. Így hát szerda este egy 0:3-ért és 0:4-ért
   kellett revansot venni - és a presztizsért futballozni. Magyar
   részről e feladatra Simonnak és Eszenyinek kellett többek között
   vállalkoznia, azért emelendő ki e két név, mert kérdéses volt, Simon
   vagy Nagy T., illetve Eszenyi vagy Vincze I. lesz-e kezdőember.
   
   Kezdés előtt szokás szerint az elektromos eredményjelzőre
   kerültek a nevek. Toni Polster, ha felnézett volna a táblára,
   bizonyosan meglepődik, hiszen nemcsak a mezőnyben kapott helyet
   kilences számmal a hátán, de a tréfás kedvű táblakezelő szövetségi
   kapitánynak is őt jelölte meg... Lehet, hogy az illető már tud
   valamit?
   
   A himnuszok után, a kezdés előtt a csapatok egyperces
   vigyázállással adóztak a közelmúltban elhunyt Austria Wien-elnök,
   ,,Joschi,, Walter emlékének.
   
   Mintegy 6000 néző előtt, a magyarul kiválóan beszélő lengyel
   Michal Listkiewicz dirigálásával a következő összetételben kezdődött
   el a 131. magyar - osztrák:
   
   Magyarország:
   -------------
   Petry Zsolt - Telek András - Kovács Ervin, Lőrincz Emil - Simon
   Tibor, Lipcsei Péter, Détári Lajos, Eszenyi Dénes, Keller József -
   Kiprich József, Kovács Kálmán
   
   Ausztria:
   ---------
   Michael Konsel - Leopold Rotter, Peter Schöttel, Manfred Zsak -
   Christian Prosenik, Peter Stöger, Walter Hörmann, Andreas Herzog,
   Jürgen Hartmann - Andreas Ogris, Toni Polster
   
   Mozgalmas, robbanó lendületű támadásszövéssel nyitott mindkét
   gárda, negyedóra elteltével azután rájöttek, a kezdeti nagy
   rohanással nem tudják meglepni egymást. Ekkortól kezdve már az
   alaptaktikára is figyelve próbálkozgatott a két válogatott. Kicsit
   megmerevedtek a frontok, de látszott, a góllövésre összpontosít
   mindkét legénység. A 16. percben Konsel kapujából 17 m-re kifutva
   kézzel szelidített meg egy magyar akciót. Ezért a
   kapusmegmozdulásért a szabálykönyvek kiállítást ,,sugallnak,,, a
   lengyel bíró azonban még sárgát sem adott. A 23. percben Stöger
   ragyogóan kanyarintott a kapu elé egy szabadrugást, Polster fejesét
   Petry a jobb alsó sarokból tornázta ki. Rá tíz percre újabb
   vitatható Listkiewicz-alakítás következett. A kitörő Kovács Kálmánt
   Schöttel utolsó védőként elkaszálta. A szabálykönyv ebben az esetben
   is piroslapos büntetést ír elő a tettes rovására, Listkiewicz
   ezúttal legalább egy sárga lapot elővett... A 36. percben Ogris
   jobboldali, éles bombája nyomán a labda egy magyar lábat érintve
   szögletre került. Nem vitás, az osztrákok ritkább rohamai voltak
   veszélyesebbek, így - a 39. percben - mondhatni jogosan szerzett
   vezetést a vendéggárda. Jobboldali akció végén az őrizetlenül
   hagyott Polster kezelhette le a labdát a 11-es pont magasságában, s
   Petryt becsapva a jobb alsó sarokba küldte a labdát (0:1) - ez volt
   az a gól, amelyre a magyar futballsport nem szívesen emlékezik,
   hiszen az 1000. bekapott találat a sportági lajstromon.
   
   A félidőben:
   
   Magyarország - Ausztria 0:1
   ---------------------------
   Népstadion, 6000 néző, V: Listkiewicz (lengyel)
   gólszerző: Polster (39. p.)
   
   Polster bombája volt a második félidő első eseménye, aztán
   Kiprich remek beadását Kovács Kálmán a kapusba lőtte. Az 50. percben
   Lőrincz brutálisan leterítette Ogrist, a játékvezető azonban elnéző
   volt, mert a korábbi sárgája után most már piros dukált volna, de a
   kiállítástól megmentette a lengyel bíró a magyar csapatot.
   Fokozatosan fölénybe került a hazai válogatott, a levegőben lógott a
   gól, csak néhány adok-kapok szakította meg a folyamatosságot. A 60.
   percben a rendkívül aktívvá vált Détári szabadrugását Lőrincz
   közelről ráfejelte, de Konsel a levegőben úszva a léc alól kiütötte
   a labdát. Petrynek is akadt egy bravúrja, a mérkőzés talán legszebb
   osztrák támadásának végén Polster labdáját hárította. Időnként
   parádés volt a magyarok játéka, s most már a gólok sem maradtak el.
   Kiprich legjobb napjaira emlékeztetően cselezgetett a jobb oldalon,
   hiába zavarták, remek beadását Détári hat méterről a kapu bal
   oldalába fejelte (1:1). Alig telt el négy perc, amikor a második
   félidőre beállt Vincze átadását az addig négy helyzetet is kihagyó
   Kovács Kálmán kiváló lövéssel feledtette, s ezzel a magyar
   válogatott átvette a vezetést. A későbbiekben a mindvégig rendkívül
   jó iramú találkozón az osztrákok mindent megpróbáltak, hogy most ők
   egyenlítsenek, de a magyarok jó védekezéssel ezt megakadályozták, s
   szemmel láthatólag a régen óhajtott és remélt győzelem megszerzésére
   törekedtek.
   
   A magyar válogatott szép előrehozott születésnapi ajándékkal
   lepte meg újsütetű szövetségi kapitányát, Jenei Imrét, pedig nem úgy
   indult ez a mérkőzés, hogy ünnep lesz a vége. Vérpezsdítő öt perc,
   azután nem sok említésre méltó. Röviden így tömöríthető magyar
   részről az első 45 perc, amely inkább az osztrákok úgynevezett
   kontramegoldásai miatt maradt emlékezetes. Az Ogris - Polster duó
   villámakciói olykor kellemetlen debütáló estévé változtatták a
   játékot Telek esetében. Önbizalomnövelő támadó manőverek ugyanakkor
   nem nagyon jellemezték a hazai próbálkozásokat, a két magyar ék
   kevés használható labdát kapott. A mélységből hiába ívelgettek
   eléjük, az osztrákok biztosan romboltak. Feltűnt, hogy az egyébként
   robbanékony Eszenyi holttérben mozog, talán jobb lett volna, ha
   csatárként ,,alkalmazzák,,.
   
   Mintha a szünetben Jenei ugyanerre jött volna rá. Levitte
   Eszenyit, támadónak behozta Vinczét, aki szélvészgyorsan ,,húzta
   meg,, a bal oldalt, egyszeriben több dolga akadt az osztrák
   védelemnek. Nagyobb teret kapott Détári, aki régi szép napjait
   varázsolta elő. Előbb egyenlített, majd pompásan karmesterkedett.
   Ausztria elképedt, négy perc alatt fordult a kocka, jogos volt a
   vastaps. A hátralévő időben a magyarok abból adtak leckét, hogy kell
   ügyesen megtartani az előnyt.
   
   Jól indult 1992, a második félidőben ötletdús, lendületes volt a
   magyar válogatott, remekül tette le névjegyét Jenei Imre, és ha ez a
   gyors csapatjáték jellemzi majd a jövőt is, akkor érdemes bizakodni,
   talán az egyesült államokbeli vb-döntő sincs olyan távol. A magyar
   válogatottból Détári, Petry és Vincze tetszett igazán, de a második
   félidőben mindenki átlagon felülire javult. A vendégeknél Polster
   életveszélyes, valódi világklasszis, de gólja előtti és utáni távoli
   lövéseit Petry ,,megölte,,.
   
   Magyarország - Ausztria 2:1 (0:1)
   ---------------------------------
   Népstadion, 6000 néző, V: Listkiewicz (lengyel)
   gólszerzők: Détári (66. p.), Kovács K. (70.), illetve Polster (39.)
   sárga lap: Kiprich (28. p.), Lőrincz (41.), illetve Zsak (31.),
   Schöttel (33.)
   csere: Eszenyi helyett Vincze István (a szünetben), Lipcsei helyett
   Balog Tibor (61. p.), Kiprich helyett Illés Béla (91.),
   Kovács K. helyett Fischer Pál (91.), illetve Herzog helyett
   Frank Schinkels (73.), Hörmann helyett Peter Artner (75.),
   Rotter helyett Leo Lainer (81.), Hartmann helyett Heimo
   Pfeifenberger (87.)
   
   Régen volt olyan pompás hangulat a magyar labdarugó válogatott
   öltözőjében, mint a szerda esti, osztrákok elleni találkozó után.
   Durrantak a pezsgőspalackok, egymást köszöntötték a siker részesei,
   de talán Jenei Imre, az új szövetségi kapitány volt a legboldogabb,
   aki már a bemutatkozása alkalmával bebizonyította, hogy mestere a
   szakmájának. Jól felkészített magyar csapatot küldött pályára, annak
   ellenére, hogy kezdetben még akadtak zökkenők.
   
   - Két olyan válogatott találkozott ezen a mérkőzésen, amelynek
   inkább múltja volt, mint jelene, de a jövőt akarja építeni - mondta
   a szövetségi kapitány. - Jó mérkőzést vívtunk, és egy jó osztrák
   csapatot győztünk le. Nincs szándékomban most az egyéni
   teljesítményeket boncolgatni, számomra ezúttal a jó csapatjáték volt
   a legfontosabb. És ez különösen a második félidőben kielégítette az
   igényeimet. Az osztrákok remekül harcoltak, de úgy hiszem, minden
   tekintetben megérdemeltük a győzelmet, amelynek nagyon-nagyon
   örülök.
   
   Novák Dezső, a válogatott edzője:
   
   - A második félidőben sokkal jobbak voltunk, mint az elsőben,
   azt hiszem, mindenki elismeri majd, hogy rászolgáltunk a győzelemre.
   A két csapatból nekem Simon, Lőrincz, Détári és Kovács Ervin játéka
   tetszett talán a legjobban, illetve Zsak, Polster és Ogris volt
   vendégeink legjobbja.
   
   Petry Zsolt:
   
   - Én már megszoktam, hogy minden mérkőzés nehéz, így volt ez
   most is. Az osztrákok néhány akciója, illetve lövése próbára tett,
   úgy érzem, a gólt nem védhettem.
   
   Telek András, az újonc:
   
   - Kimondhatatlan jó érzés bemutatkozni a válogatottban, méghozzá
   győztes csapatban. Nehéz ellenfeleim voltak, például a kapura
   rendkívül veszélyes, jól is lövő Polster, ám Ogris mégis több gondot
   okozott nekem.
   
   Az osztrákok öltözőjében nem volt temetői a hangulat, a
   játékosok mindjárt egymás között értékelték a 90 percet, miközben
   Ernst Happel szövetségi kapitány általánosságokat nyilatkozott.
   
   - Azt hiszem, a rendkívül jó iramú mérkőzés kielégítette az
   igényeket, s nem titkolom, vereségünk ellenére elégedett vagyok.
   Elsősorban azért, mert felkészülési állomásnak tekintettük a
   budapesti vendégszereplést. A második félidőben csaknem félórán
   keresztül a magyar válogatott olyan teljesítményt produkált, amelyet
   csak egykor, a fénykorában láttam tőle. Kielégített az is, hogy
   egyetlen játékos sem fáradt el, igazi futballütközet volt, számunkra
   is sok tanulsággal, hiszen közelednek a világbajnoki selejtezők.
   
   Toni Polster:
   
   - Spanyolországban megszoktam ezeket a harcos mérkőzéseket,
   voltak kemény összecsapásaink itt a Népstadionban is. Kár, hogy a
   második félidőben nem sikerült még egy gólt lőnöm, noha volt
   helyzetem, akkor legalább döntetlennel utazhatnánk haza. De
   egészében nívósnak tartom a lejátszott 90 percet.+++

   
   
   forrás:
   MTI
    
3. 
   AMiUtunk

   # 2

   2010.08.28, 16:06

   Érdekesség az örökzöld nézőszám-témával kapcsolatban: 6, 15, 20 vagy 30 ezer néző volt kint?
   
   

   Hányan vagyunk?
   
   (...) Március végén, amikor a 131. Magyarország-Ausztria válogatott mérkőzéen néhány perccel a kezdés előtt Vitray Tamás megjegyezte, hogy "lehetünk vagy 15 ezren", egy kevéssé szégyelltem is magam a szurkolók közönye miatt. Emlékeztem, nem is olyan nagyon régen, egy ilyen találkozóra egyedül Bécsből több mint 15 ezer sógor érkezett, pedig akkor még vízumért is sorba kellett állni a Bank Gasse-i követségen.
   
   Valóban ilyen kevesen lennénk? - szontyolodtam el a helyszínen. Kissé fellélegeztem, amikor a győzelmünkkel végződött találkozó után 30 ezer nézőről adott számot a tudósítás.
   
   Rosszul saccolt Vitray és én sem vettem észre, hogy a kezdésre megduplázódott a közönség? Kinek van igaza? Utánajártam, s kiderült, hogy egészen pontosan 19.760 darab jegy fogyott el...
   
   Ha ehhez még hozzáadom a mintegy másfél ezer tiszteletjegy-tulajdonost - ha ugyan ennyien ki is jöttek - akkor még mindig hiányzik 9 ezer abból a bizonyos 30 ezerből.
   
   Mindezt csak azért mondom el, mert lapunk e számában közöljük a befejeződött bajnoki év szinte minden adatát: ezek valóságáért és pontosságáert vállalom a felelősséget. Kivéve a nézők számát, ami nem hivatalos, hanem becsült adat. Sajnos az újságíró - aki pedig mindenről pontosan szeretne beszámolni - nem kap hiteles információt, saccolni kénytelen. S bizony olykor szégyelli leírni, hogy milyen kevesen érkeztek kedvenceik bíztatására a valamikori Futbólia "utódállamában" a bajnoki mérkőzésre. Ezért aztán a kétezret háromezerre tupírozza. (...)
   Tabák Endre

   
   
   
   Forrás: Labdarúgás / Gól Labdajátékok havilap 1992/7.
    
4. 
   admin fgymat

   # 1

   2009.05.24, 12:09

   A román állampolgárságú, de magyar ajkú Jenei Imre kapott megbízást a szövetségi kapitányi poszt ellátására. A magyar labdarúgás történetében először fordult elő, hogy nem magyar állampolgár töltötte be ezt a beosztást.
   
   1988 óta kétévente játszik a két csapat egymással. 1988-ban két mérkőzés is volt és akkor a budapestit 4-0-ra vesztettük el. A magyar becsület úgy kívánta, hogy most igazán mindent bele kellett adni a győzelemért.
   
   Az első félidőt figyelve úgy tűnt, hogy nincs sok esélyünk a jó eredmény elérésére. Végig a vendégek irányítottak és a félidő végén még a döntetlen állást is elvesztettük.
   
   A második játékrészben azonban " lábra kapott" válogatottunk és sok helyzetet dolgoztunk ki. Ha az osztrák kapus nem véd kivételesen jól, akkor nem csak kétszer találunk a kapuba. Viszont ennyi is elég volt a találkozó megnyeréséhez.
   
   A szövetségi kapitány bemutatkozása sikeres volt, hiszen fordítani tudtunk az örök rivális osztrákok ellen.

   
   
   forrás:
   mafoci