comments

1. 
   admin fgymat

   # 5

   2013.05.05, 08:55

   Garaba: 80
   
   Santander, 1991. március 27. szerda (MTI) - Az Európa-bajnoki
   selejtezőkre készülő magyar labdarúgó-válogatott szerdán késő este
   Santanderben játszotta idei harmadik hivatalos mérkőzését. Az
   ellenfél ezúttal - 12. alkalommal - Spanyolország nemzeti tizenegye
   volt. Az El Sardinero stadionban a svájci Martino játékvezetése
   mellett a következő összeállításban kezdett a két csapat (a magyarok
   csapatkapitánya, Garaba Imre 80. alkalommal húzhatta magára a
   címeres mezt):
   
   Spanyolország:
   --------------
   Zubizarreta - Eusebio, Juanito, Nando - Amor, Alcorta, Baquero,
   Goicoechea - Manolo, Carlos, Beguiristain
   
   Magyarország:
   -------------
   Petry - Disztl L. - Garaba, Limperger - Mónos, Nagy, Bognár Gy.,
   Lőrincz, Szalma - Kiprich, Kovács K.
   
   Bár ebben, vagy az ezt ,,megközelítő,, összeállításban utoljára
   fél éve játszott a magyar válogatott, már az első percekben kitűnt,
   hogy a Mészöly által nagy gonddal épített csapat egysége mitsem
   kopott tavaly óta, ugyanis a széleken, és a védők által a mélységből
   is sok támogatást kapott a Kiprich, Kovács ékpár. Így azután nem
   csoda, hogy az 5. percben akár vezetéshez is juthatott volna a
   vendégcsapat. Kiprich harcosan nyargalt az ibériai kapu felé, majd
   jobbal, 26 méterről a bal alsó sarkot célozta meg. A gyérülő hajú
   Zubizarreta érezte, hogy veszély van, nagyot nyújtózkodott, és a bal
   alsó sarok elől szögletre tenyerelte a labdát. Néhány, meglehetősen
   vérszegény spanyol próbálkozás után Bognár kapáslövése (12. perc)
   Alcortáról vágódott vissza a mezőnybe. Egyre érezhetőbb fölénybe
   került a magyar válogatott, kétségkívül több fantázia volt
   játékában.
   
   A 28. percben Alcorta és Zubizarreta nem nagyon értette meg
   egymást, előbbi úgy gurított haza, hogy nem nézett fel. Mivel a
   kapus közben kiindult, Alcorta labdája az üres kapu felé gurult. A
   hazaiak ,,portásának,, alapos sprintjébe került, amíg a gólvonal
   előtt elérte a labdát, és oldalra vágta azt. Közvetlenül ezután
   Lőrincz 4 méterről, eléggé kiszorított helyzetből fölé emelt. A 30.
   percben Kiprich játszotta meg Limpergert, aki ügyesen csúsztatott
   Kovács elé. Az Auxerre légiósa 7 méterről a kapu baloldalába talált,
   de a játékvezető les címén (helytelenül) érvénytelenítette a
   találatot. A 33. percben Manolót tartották fel a magyar védők, a
   közvetett szabadrúgást a sértett laposan a magyar kapu jobboldala
   felé irányította, de Petry gyors vetődéssel szögletre hárított. Öt
   perc múlva Kovács zseniálisan vette észre a védőfalból kibújó
   Kiprichet, elé csúsztatott, de a Feyenoord légiósa tiszta helyzetből
   félmagasan a bal kapufa mellé emelt. A 42. percben Kovács a
   baloldalon az ötös sarkáig nyomult előre, lapos lövését Zubizarreta
   Kiprich elé tenyerelte, és az egykori tatabányai támadó két lépésről
   a hálóba továbbított (0:1). Két perc múlva Baquero a magyar védelem
   hátába került, a kirobogó Petry az ötösön elhúzta a lábát. A jogos
   büntetőt Manolo a kapu jobboldalába vágta (1:1).
   
   Félidőben:
   
   Spanyolország - Magyarország 1:1
   ---------------------------------
   Santander, 30 000 néző, V: Martino (svájci)
   gólszerző: Manolo (44. p. - 11-esből), illetve Kiprich (42.)
   
   A szünetben a hazaiak fél csapatra való friss erő bevetését
   határozták el, ennek ellenére a folytatásban is a magyarok támadásai
   voltak ötletesebbek, illetve egyáltalán el lehet mondani: a vendégek
   támadtak. Az 53. percben a nagy kedvvel, felszabadultan kombináló
   Kovács a baloldalon csaknem az alapvonalig vezette a labdát,
   mintaszerűen ívelt a berobbanó Lőrincz fejére, és a fejes úgy jutott
   a léc alá, hogy Abel öklét is érintette (1:2). A magyar varázs
   tovább tartott, hét perc elteltével Kovács a már az első félidőben
   is látott ,,pengés,,, lapos átadással játszotta tisztára Kiprichet,
   aki a kifutó cserekapus mellett laposan a bal alsó sarokba talált
   (1:3). A váratlan előny valósággal szárnyakat adott a magyar
   csapatnak, olyan jól járatták a labdát a mezőnyben, hogy a spanyolok
   szinte csak közelről tudták nézni a fejleményeket. Ezzel együtt is,
   olykor megnyílt a vendégek védelmi fala, de igazán komoly helyzet
   ebben az időszakban nem adódott az ibériaiak előtt.
   
   A találkozó utolsó harmadára azután a spanyolok mindent
   elkövettek, hogy csökkentsék a különbséget, és úgy tűnt, a cserék
   végül is használtak, hiszen a fokozatosan már inkább csak a
   védekezéssel törődő magyarok térfelére terelődött át a játék. Azzal
   együtt is Mészöly Kálmán szövetségi kapitány legénysége egy
   pillanatra sem mondott le az úgynevezett kontraakciók vezetéséről,
   és ezek mindig veszélyt is okoztak. A hajrában, a 84. percben Martin
   Dominguez baloldalról küldött a magyar kapu elé szabadrúgást, Carlos
   kifogástalanul emelkedett a magasba, és a kapu baloldalába fejelt
   (2:3). Egy perccel a vége előtt Lőrincz a baloldalon lódult meg, és
   ballal ,,kilőtte,, a jobb felső sarkot (2:4).
   
   Igazán előkelő bizonyítványt állított ki magáról szerda este
   Ibériában a magyar válogatott, amely egy pillanatra sem tisztelte a
   hazaiak papíron nagyobb tudását. Összességében a vendégek szellemes,
   ügyes támadójátéka marad meg szép emlékként. Persze a kiválóan
   megszervezett védelem is lehetőséget adott arra, hogy Kiprich és
   Kovács olykor ,,villogjon,,. Mészöly Kálmánnak mindössze egy dolga
   marad április 3-áig, amikor Limassolban Ciprus ellen játszik
   Európa-bajnoki selejtezőt Magyarország együttese: valahogyan
   konzerválni a jó formát, a bátor, vállalkozó kedvet
   A tény tény: ez
   volt a harmadik győzelem, a harmadik - idegenben.
   
   Válogatottak barátságos találkozója:
   
   Spanyolország - Magyarország 2:4 (1:1)
   ---------------------------------------
   Santander, 30 000 néző, V: Martino (svájci)
   gólszerzők: Manolo (44. p. - 11-esből), Carlos (84.), illetve
   Kiprich (42., 60.), Lőrincz (53., 89.)
   csere: Zubizarreta helyett Abel, Eusebio helyett Michel, Baquero
   helyett Vizcaino, Amor helyett Martin Dominguez,
   Beguiristain helyett Butragueno, Manolo helyett Sanchis,
   Nando helyett Moya (mind a szünetben), illetve Szalma
   helyett Palaczky (65.), Nagy T. helyett Marozsán (84.),
   Bognár helyett Horváth Cs. (90.)
   sárga lap: Kovács (41. p.)
   jók: Moya, Juanito, illetve Disztl L., Limperger, Lőrincz, Kovács,
   Kiprich
   +++

   
   
   forrás:
   MTI
    
2. 
   ingersheim

   # 4

   2013.03.31, 17:17

   1991-ben parádés győzelmet aratott a magyar válogatott Santanderben, a spanyolok ellen. A 4-2-es találkozó történetét Hegyi Iván elevenítette fel a Válogatott gyűjtemény című könyvben: Az este tízkor kezdődő találkozóra tartva Bognár György oldotta a hangulatot: „A szünetben cserét kell kérnem – említette. – Tizenegykor ugyanis rendszerint már ágyban vagyok, és mi szükség lenne egy alvajáróra a pályán?”
   Ehhez képest káprázatos játékkal ünnepelte negyvenedik válogatottságát. Noha abban az időben gyakran csak kispados szerepet kapott a Standard Liège légiósaként, Santanderben olyan kiválóan irányított, hogy a meccs után boldogan jelenthette ki: „Itt kell abbahagynom. Spanyol kísérőnk azt mondta, elcserélne Emilio Butragueñóval.”
   Az esélyek mindent ígértek, csak 4-2-es magyar győzelmet nem, jóllehet Mészöly a találkozó előtt – önmagát is szuggerálva – azt emlegette: „Ha nem bíznék a csapatban, akkor elleneztem volna ezt a barátságos mérkőzést.” A találkozó lekötése azonban nem rajta, hanem mindenekelőtt azon a harmincezer dolláron múlt, amelyet Östreicher Emil, a magyar válogatott menedzsere alkudott ki honfitársaink fellépéséért. Mészöly nem éppen sziklaszilárd magabiztosságát hűen jellemezte, hogy a szakvezető éppen annyi védőt küldött pályára, ahány Barcelona-labdarúgó szerepelt a kivonuló spanyol tizenegyben: hetet. Pontosabban, Petry Zsolt kapussal együtt nyolcat. Disztl László „söprögetett”, előtte Mónos Tamás, Limperger Zsolt, Garaba Imre és Szalma József játszott, s még a középpályás hármasban is két hátvéd kapott helyet: Nagy Tibor, valamint Lőrincz Emil. A támadó játékosok csupán hárman voltak: a dirigens Bognár és elöl Kiprich József meg Kovács Kálmán. Aztán ez a trió jobban felforgatta a vendéglátókat, mint Suárez a szünetben, amikor hat Barça-futballistát lecserélt.
   Nem beszélve Lőrinczről... Az itthon MTK-, Belgiumban Molenbeek-labdarúgó harminchét alkalommal szerepelt a válogatottban, és összesen három gólt szerzett. Ezek közül kettőt Santanderben. Előbb Kovács beívelését fejelte be, majd a hajrában elemi erejű lövést küldött annak az Abelnek a hálójába, aki a spanyol bajnokságban 1275 percen át nem kapott gólt. (Az Atlético Madrid kapusának akkori rekordja máig élő ligacsúcs.)
   De nem csak ez sikerült. Az ellenállhatatlan Kiprich például könnyedén átsiklott azon, hogy teljesen szabályos gólját Arturo Martino, a svájci játékvezető (0-0-nál, vélt les miatt) érvénytelenítette: négy perccel később megint a kapuba juttatta az önzetlen Kovács újabb príma átadását. Ezt már nem lehetett nem megadni... A Bakero buktatása miatt megítélt büntetőből ugyan Manolo, az Atlético Madrid csatára gyorsan egyenlített, de aztán!
   A második félidőben a sokadik Kovács, Kiprich kombináció végén utóbbi ismét a hálóba küldte a labdát (a meccs végén akár azt is lehetett volna mondani: Kiprich–Lőrincz 2-2), de nem is annyira az imponáló végeredmény, mint inkább a játék volt fergeteges. A show olyannyira lenyűgözte a publikumot, hogy a nézők nem akartak hazamenni: még akkor is, amikor a magyar labdarúgók – immár civilben – kijöttek az öltözőből, több ezer szurkoló vastapsa kísérte őket az autóbuszig. Az ember ugyanúgy nem akart hinni a fülének, mint a stadionban a szemének…

   
   mlsz.hu
    
3. 
   Giovanni

   # 3

   2011.08.23, 16:31

   Válogatottak barátságos találkozója:
   Spanyolország - Magyarország 2:4 (1:1)
   
   Santander, 30 000 néző, V: Martino (svájci)
   gólszerzők: Manolo (44. p. - 11-esből), Carlos (84.), illetve
   Kiprich (42., 60.), Lőrincz (53., 89.)
   csere: Zubizarreta helyett Abel, Eusebio helyett Michel, Baquero
   helyett Vizcaino, Amor helyett Martin Dominguez,
   Beguiristain helyett Butragueno, Manolo helyett Sanchis,
   Nando helyett Moya (mind a szünetben), illetve Szalma
   helyett Palaczky (65.), Nagy T. helyett Marozsán (84.),
   Bognár helyett Horváth Cs. (90.)
   sárga lap: Kovács (41. p.)
   jók: Moya, Juanito, illetve Disztl L., Limperger, Lőrincz, Kovács,
   Kiprich
   
   A keretek:
   A-válogatott:
   
   kapusok: Petry Zsolt (Bp. Honvéd), Brockhauser István (UTE)
   mezőnyjátékosok: Disztl László (FC Bruges), Garaba Imre (Charleroi)
   Limperger Zsolt (Ferencváros), Palaczky János
   (PMSC), Mónos Tamás (Germinal Ekeren), Lőrincz
   Emil (Molenbeek), Nagy Tibor (Váci Izzó), Bognár
   György (Standard Liege), Szalma József (Tatabányai
   Bányász), Kiprich József (Feyenoord), Bácsi Sándor
   (UTE), Kovács Kálmán (Auxerre), Marozsán János
   (Siófoki Bányász), Horváth Csaba (MTK-VM)
   

   
   
   MTI 1991. március 27.
    
4. 
   admin magyarfutball.hu

   # 2

   2011.03.03, 14:47

   
   forrás:
   Garaba Gergely - email
    
5. 
   admin magyarfutball.hu

   # 1

   2008.12.10, 17:28

   Tizenhat hónappal ezelőtt világbajnoki selejtezőn jártunk Spanyolországban és megsemmisítő vereséget szenvedtünk. Most szorongva vártuk mi történik a mérkőzésen.
   
   Majdnem ugyanaz mint akkor, de volt egy "kis" különbség. Most is nagyszerű játékot láthattunk, csak ezt most a magyar válogatott mutatta be. Már az első félidőt is vezetéssel zárhattuk volna, de az utolsó előtti percben lőtt gólunkat egy 11-essel még kiegyenlítették a hazaiak.
   
   A második játékrész azonban már eredményesség szempontjából is egyértelműen a miénk volt. Minden csapatrészünkben jobbak voltunk mint az ellenfél és az eredmény egy cseppet sem túlzott.
   
   A magyar csapat kitűnő teljesítménnyel meglepetésre, de magabiztosan győzte le nagyhírű, nagynevekből álló ellenfelét.