comments

1. 
   admin heimo

   # 1

   2016.03.28, 18:07

   1969. október 12.
   
   NB I. Tartalékcsoport
   
   Tatabányai Bányász- Újpesti Dózsa 0:3 (0:1)
   Tatabánya, 12.45 ó., 1.000 néző, V.: Molnár P.
   
   Tatabánya: Csepecz-Törőcsik,Kovácshegyi,Jelinek-Szabó J.Locker-Arató,Mészáros,Vízkeleti (Csík),Gertsmár,Tóth.
   Ú. Dózsa: Borbély (Kenesei)-Komáromi,Nyírő,Nagy F.-Hartyáni (Szini),Simon-Hegyi (Nagy J.),Kollár,Juhász,Kellner,Tóth A.
   
   Gólszerző: Kellner 2, Tóth A.
   
   Az Újpesti Dózsa – és a „mumusa”
   
   Az Újpesti Dózsa Tatabányára utazik. Káposzta még nem szerepelhet, Baróti edző ezért nem tervez változtatást a legutóbbi összeállításon.
   
   - Egyik legnehezebb mérkőzésünk elé nézünk – mondta Farsang Endre, az újpestiek szakosztályvezetője. – A bányász csapat az utóbbi időben nem szerzett pontot, várható tehát, hogy ellenünk fokozott ambícióval próbálja pótolni „mulasztását”. Egyébként is amolyan „mumusféle” nekünk a Tatabánya, hogy csak a legutóbbi újpesti mérkőzést említsem, amikor esélytelenként érkeztek, aztán két ponttal távoztak. Egy biztos: vasárnap nagyon meg kell majd dolgoznunk a sikerért!
   
   Tavasszal – hasonlóan gyenge sorozat után – sikerült a bányászoknak meglepniük a Dózsát. A két csapat közötti tudáskülönbséget figyelembe véve erre most kevés reményük lehet. De igaz az is, hogy a Megyeri úton is a hallatlan lelkesedés, küzdeni tudás juttatta őket a két ponthoz. Ha ugyanolyan elszántan lépnek pályára, elképzelhető a meglepetés. Egyébiránt az Újpesti Dózsa a két pont várományosa. Tipp: 2.
   
   Az Újpesti Dózsa csatárai nem bírtak a jól védekező Tatabányával
   
   A vendéglátók fegyelmezett, szívós emberfogása meglepte az ellenfelet × Az újpestieknek csak fellángolásaik voltak × A döntetlen igazságos
   
   Tatabányai Bányász- Újpesti Dózsa 0:0
   Tatabánya, 14.30 ó., 12.000 néző, V.: Radó (Petri, Kamarás dr.)
   
   Tatabánya: Rothermel-Lévai,Kovács I.,Laczkó,Kovács II.,Juhos-Horváth,Monostori-Sántha,Hernádi,Szabó.
   Edző: Szűcs György
   Ú. Dózsa: Szentmihályi-Noskó,Solymosi,Zámbó,Bánkuti-Dunai III.,Göröcs-Fazekas,Bene,Dunai II.,Nagy L.
   Edző: Baróti Lajos
   
   Csere: Horváth h. Csernai (25p.)
   
   Szögletarány: 5:9 (1:3)
   
   Az első percekben kitűnt, hogy a Tatabánya a Milan által magas színvonalon bemutatott szoros emberfogással kísérletezik. Laczkó söprögetett, Kovács I. Dunai II.-t, Kovács II. Benét, Juhos Fazekast, Lévai Nagy Lászlót kísérte mindenüvé – a Dózsa 16-osáig is! De ügyeltek Göröcsre (Horváth) és Dunai III.-ra (Hernádi) is. A bajnokjelölt gárda hosszú percekig nem találta meg ennek az ellenszerét. Az első veszélyes lövést Göröcs küldte kapura a 15. percben. Az ellentámadás befejezéseként Sántha egyedül húzott kapura, de hosszan szöktette magát. Aztán a felfutó Lévai elől tisztázott nehezen, becsúszva Solymosi. Egy perc múlva Lévai ballábas kapáslövését fogta a vendégcsapat kapusa. A 30. percben Sántha átcselezte magát az elcsúszó Bánkutin, de 15 méterről, elhamarkodottan, ballal kapu mellé gurított. Négy perc múlva villámgyors Bene – Dunai II. – Bene háromszögelés után Bene kapáslövése centiméterekkel suhant el a jobb kapufa mellett. A másik oldalon Szabó lábáról csúszott le a döntő pillanatban a labda. Izgalmas volt a játék. A 40. percben Hernádi 18 méteres bombája zúgott el a kapu fölött. Az utolsó öt percben fordult a helyzet: nagy erővel szorongatott az Újpest, de helyzetet nem tudott kialakítani.
   
   Szünet után a Dózsa mezőnyfölényével folytatódott a játék. Bene közeli lövésébe Kovács II. beledobta magát, aztán Fazekas csavart labdája kerülte el a jobb felső sarkot. Hamar levetkőzte azonban a bizonytalanságát a Tatabánya. A vendégek térfelén tartotta a labdát, de ahhoz nem volt elég átütőerő a támadásokban, hogy bekerüljenek Szentmihályi kapujának előterébe. A 65. percben Szabó és Sántha csak Solymosival állt szemben, de túlkombinálták a helyzetet. A játékosok is érezték, hogy amelyik csapat gólt lő, az megszerzi az értékes két pontot. A 74. percben Bene – a hazai védők hibájából – az üres kapura guríthatott, de Lévai utolérte a labdát és szögletre tisztázott. Dunai II. nagy lövését Rothermel szépen védte. A hajrá ismét a Dózsáé volt. A 80. percben Bánkuti 30 méterről, óriási erővel a felső lécet találta el, aztán a védőkről lepattant labdát Bene hét méterről a kapu mellé vágta. továbbra is izgalmas volt a küzdelem, a védelmek azonban jól álltak a lábukon.
   
   ××××
   
   Az Újpesti Dózsában a védelem bal oldala olykor megingott. Dunai III. volt a jobbik középpályás, mert Göröcs el-eltűnt. A csatársorban Bene néhány gyors megugrással hívta fel magára a figyelmet, Fazekas, Dunai II. és Nagy L. keveset volt játékban, hagyták lefogni magukat.
   
   Baróti Lajos: Mindkét csatársor rosszul játszott. Nem is lehetett más eredmény, mint gól nélküli döntetlen…
   
   Váltás
   
   Az arcok ismerősek voltak, a csapat mégis újnak tűnt. Az elmúlt hetekben ingatag, bizonytalan Tatabánya felszabadultan, okosan, remekül játszott az éllovas ellen. Támadott, helyzeteket teremtett, s egy idegen a világért meg nem mondhatta volna, vajon a lilák, vagy a kékek állnak-e tekintélyes előnnyel a bajnoki táblázat élén.
   És így ment egészen a hetvenedik percig. A fordulatot egy kétségbeejtő felismerés hozta. A Tatabánya mintha megijedt volna a saját játékától: jóságos ég, mi teljesen esélytelenül léptünk pályára, reményünk sem volt arra, hogy akár tiszteletre méltó eredményt érjünk el a kitűnő Dózsa ellen… és most, talán még egy pontot is szerezhetnénk..
   Beálltak védekezni.
   És akkor már csak a jó sors mentette meg a kapujukat.
   
   Népsport: Miért a rossz játék, az alacsony színvonal?
   
   Az egyik akadály: a játékfelfogás
   
   E témakörben nem mellőzhető a bajnokjelölt Újpesti Dózsa mesteredzőjének, Baróti Lajosnak a véleménye, hiszen a magyar edzők közül neki van a legnagyobb tapasztalata, s csapatában válogatott játékosok szerepelnek. Baróti szívesen nyilatkozott:
   
   - A játékfelfogásban látom az egyik akadályt. Mire gondolok? Arra például, hogy azért sem alakul ki ötletes, érdekes, mozgalmas csapatjáték, mert a mindenáron való pontszerzés érdekében a csapatok sokszor csak a gólveszély elhárítására, rombolásra törekednek. Az építést, a támadásszervezést elhanyagolják, amely különben is nehezebb. Kevés a játékban a célratörő, tervszerű mozgás, a helyváltoztatás. Ezzel szemben a középpályán sok a támadások gyors kibontakozását fékező labdacipelés, kivárás. Az egyből való játék pedig szinte hiányzik, noha ez az alapja az ellenfél megzavarásának.
   
   - Beszéljünk például az Újpesti Dózsáról. Két és fél éve dolgozom Újpesten, alaposan ismerem a játékosokat, sokat foglalkozom az egyénekkel, a csapatrészekkel, gyakorlatban a pályán, s elméletileg, taktikailag egyaránt. Mégsem tudom elérni, hogy a fiúk gyorsabban, célszerűbben adják a labdát, többet mozogjanak labda nélkül is, hiszen éppen a labda nélküli, tervszerű, tudatos, gyors játék a jó labdarúgás egyik alapja. Tatabányán hallatlanul keveset mozogtak a mieink, főleg a csatárok – rossz volt nézni. Aztán itt vannak a fedezetek: a középpályán sokszor húsz méteren át vezetgették a labdát. Ilyen módon időt adtak az ellenfélnek a közbelépésre, rávitték a labdát a csatárok nyakára, akiknek sokszor már nem volt mozgási területük, mert oda voltak szorítva a 16-oshoz. S amellett igaz az is, hogy a hazaiak rendkívül szívósan, keményen, fegyelmezetten küzdöttek.
   
   - Hogy legyen egy együttes csapatjátéka magas színvonalú, ha a hátsó játékosok a támadások építéséhez, szervezéséhez nem adnak elég segítséget? A labda megszerzése után nem szakadnak el az ellenfelüktől, nem mernek felzárkózni, nyíltabban játszani. Igaz, ehhez megfelelő állóképesség is szükséges. Tatabányán a mi védőink is kevés segítséget adtak a csatároknak. Kapus-, vagy kapukirúgásból például tizennégy esetben került a labda az ellenfélhez. Tagoltabb, lépcsőzetesebb helyezkedés, gyorsabb, pontosabb, több mozgásos összjátékra lett volna szükség Tatabányán.
   
   Népsport, Képes Sport
   
   hmgy