comments

1. 
   admin heimo

   # 1

   2015.04.29, 19:44

   1969. március 9.
   
   A vendégcsapatok közül csak az Újpesti Dózsa sikerére számít a szövetségi kapitány
   
   A Csepelben van tűz, de a Dózsa jobb
   
   „… Az újpestiek Leedsben nagy fegyvertényt hajtottak végre. Dunai II. most kétszer egymás után bebizonyította, hogy döntő időszakokban is képes gólt lőni. Szentmihályi hosszú szünet után újra válogatott formában van. Elvisszük őt Brazíliába. Ami a mérkőzés kimenetelét illeti, sok függ attól, hogy az újpestieket milyen mértékben viselte meg az utazás, s az angliai mérkőzés idegizgalma. Figyelembe kell azt is venni, hogy a Dózsa a Csepellel nehezen bír. Mindezek ellenére az Újpesti Dózsát sokkal esélyesebbnek tartom, hiszen tele van válogatott játékosokkal. A lila-fehérek győzelmének elmaradása számomra meglepetés lenne.”
   
   Tartalékbajnokság
   
   Csepel – Újpesti Dózsa 1:2 (1:0)
   Csepel, edzőpálya, 13.15 ó., 4.000 néző, V.: Kristóf A.
   
   Csepel: Novák-Bodnár,Burai,Légrádi-Varga,Verbovszki-Nagy F.,Gulyás,Csordás,Major,Frits.
   Ú.Dózsa: Borbély-Komáromi,Horváth,Szini-Hartyáni,Simon-Hegyi,Kellner,Kolár,Nyírő,Tóth A.
   
   Gólszerző: Frits – Horváth,Kolár.
   
   Kiállítás: Horváth (80p.), Major (80p.).
   
   
   Leeds-i formában a Dózsa védelem – A Csepel csak a mezőnyben jeleskedett – Kettős kiállítás a 63. percben
   
   Csepel – Újpesti Dózsa 0:2 (0:1)
   Csepel, 15 ó., 20.000 néző, V.: Bíróczky (Soós G.,Kamarás dr.)
   
   Csepel: Fatér-Vellai,Faludi,Molnár,Kandi,Hunyadi-Rottenbiller,Losonczi-Kelemen,Kalmár,Gondár.
   Edző: Keszthelyi Mihály
   Ú. Dózsa: Szentmihályi-Káposzta,Solymosi,Noskó,Bánkuti-Dunai III.,Göröcs,Zámbó-Bene,Dunai II.,Nagy L.
   Edző: Baróti Lajos.
   
   Csere: Kelemen h. Pethő (70p.)
   
   Gólszerző: 0:1 Bene (11p.), 0:2 Nagy L. (57p.)
   
   Kiállítás: Bánkuti (63p.), Rottenbiller (63p.).
   
   Szögletarány: 5:4 (2:2)
   
   A Dózsa legnagyobb bánatára Fazekas nélkül lépett pályára. A fiatal csatár belázasodott, nem vállalhatta a játékot. A Csepel legalább egy pont megszerzésében bizakodva készülődött. Telt nézőtér előtt, nagyszerű talajon kezdődött a játék. Amikor Bíróczky a sípjába fújt, még mindig sokan várakoztak a kapuk előtt. (Úgy látszik a jó idő, a javuló játék visszacsalogatja a közönséget a pályára.) A Csepel kezdett jobban, az első veszélyes helyzetet a 7. percben mégis a lila-fehérek teremtették; Bene Dunai II.-höz játszott, aki a jobbösszekötő helyéről, mintegy 14 méterről lőtt, de a kapu közepébe tartó labdát Fatér könnyen védte. (Fogta is a fejét az elhamarkodott helyzet miatt a Dózsa balösszekötője.) A 10. percben pompás Ú. Dózsa támadás végén Nagy beadását Zámbó kapásból rálőtte, de a labda Faludiról szögletre pattant. A következő percben megszületett a mérkőzés első gólja. Göröcs a jobb szélen futtatta Benét, Molnár rosszul lépett közbe s Bene a kifutó Fatér mellett 14 méterről a kapu jobb oldalába bombázott. 0:1. A gól után ismét veszélyes helyzet adódott a csepeli kapu előtt. Egy rossz hazaadásra Bene rárajtolt, s Fatér csak bátor belevetődéssel tudott menteni. Ebben a játékrészben, s a későbbiekben is a Csepel némi mezőnyfölényt harcolt ki, de csatárai tehetetleneknek bizonyultak, no meg a Dózsa védők is leeds-i formában játszottak. Az Ú. Dózsa ellentámadásai mindig veszélyt jelentettek a csepeli kapura. Az első félidő első csepeli helyzete Losonczi előtt adódott, a balösszekötő helyén elfutott, Szentmihályi kint állt a kapujából, de a labda, szerencséjére, a kapu mellé hullott. Rögtön utána Kelemen lőtt a kapu jobb felső sarka felé, de Szentmihályi bravúrosan védett. Ellentámadásnál a 32. percben Nagy L. egyedül futott el középen, de 14 méterről gyengén mellé lőtt. (Bene kedvesen megölelte a „bűnöst”, megsimogatta a fejét.) A csepeliek a szünet előtt még egyszer veszélyeztettek, de Faludi beadását Losonczi kapásból magasan a kapu fölé lőtte. Az utolsó öt percben a Dózsa ismét rohamozott, öt ízben is csak szabálytalanul tudták szerelni őket. (A csepeli védők keménységére ugyancsak panaszkodtak a lila-fehér csatárok.)
   
   Dózsa rohamokkal kezdődött a II. félidő. Noskó bombázott fölé, majd Bene kapu mellé lőtt. Az 57. percben azután megszületett a Dózsa második gólja. Zámbót mintegy 30 méternyire a kaputól, a jobbösszekötő helyén buktatták. Káposzta ívelte középre a labdát, amely átszállt a magasra ugró Dunai II. felett, Nagy L. azonban jól érkezett és közelről bepattintotta. 0:2. A gól után az oldalvonalnál Kelemen megrúgta Nagyot. A Dózsa szurkolói ütemes tüntetésbe kezdtek a játékvezető ellen, de hamarosan lecsitultak. A Csepel elkeseredetten küzdött, s jó néhány szikrázó összecsapás adódott. A 63. percben csepeli támadásnál Rottenbiller és Bánkuti összeakaszkodott, sportszerűtlenül viselkedtek, s Bíróczky mindkettőjüket kiállította. (Az öltözőbe menet már mindketten önkritikát gyakoroltak: Nagyon sajnáljuk a történteket, bár higgadtabbak lettünk volna.) A Csepel az utolsó húsz percben több ízben is szépíthetett volna. A 71. percben Kalmár az öt és felesről a bal kapufa tövét találta el, a kipattanó labdát Pethő lőtte rá, de Szentmihályi belevetődve védett. Közben Solymosi hátrahúzva akart menteni s véletlenül Kalmárt találta el. A csatárt két percig ápolták a kapu mellett, majd visszatért a pályára. Molnár két bizonytalankodása okozott izgalmat a csepelieknek, majd ismét ők veszélyeztettek: Gondár Kalmár elé tálalt, ő 6 méterről lőtt, Szentmihályi azonban nagy bravúrral kiütötte a labdát. A másik oldalon Dunai II. elől szögletre mentettek, majd Bene ravaszul belőtt labdáját Fatér nehezen ütötte a léc fölé. A befejezés előtt Hunyadi két ízben is beívelt a baloldalról, először Kalmár fejese a kapufáról pattant ki, majd Faludi fejelt mellé. Az utolsó másodpercben Szentmihályinak akadt még egy bravúros védése: Faludi bal felső sarokba tartó fejesét kiütötte.
   
   ×××
   
   Baróti Lajos: A várakozásnak megfelelően nehéz mérkőzést vívtunk, s nagyon értékes két pontot szereztünk.
   
   A lilák dicsérete
   
   Különös volt. Még semmi nem történt s a kórus máris harsogott. Éppen hogy kijöttek a pályára, Szentmihályi még a hóna alatt szorongatta a labdát és a lila-közép máris mondta a szöveget:
   
   - Szép volt, fiúk! Szép volt, fiúk!
   
   Persze, szerdára emlékeztek vasárnap, a leeds-i bravúr után most találkoztak kedvenceikkel. Ebben a pillanatban, úgy legbelül tizennyolcezer csepeli is csatlakozott a kórushoz és rábólintott talán körben az egész ország. A világbajnok angol labdarúgás éllovasát ugyebár, saját otthonában, hogyne, hogyne… dicsérni kellett azért az újpestieket.
   A következő kilencven perc során aztán még sok minden másért is. Hogy ez a sok minden más a tizennyolcezer csepelinek már nem okozott osztatlan örömet… istenem, ilyen ez a játék.
   Baróti Lajos gondjait senki sem irigyelhette. Nagyjából két lényeges pont körül forogtak:
   
   1., Hogyan lehet a leeds-i ütközet után rövid idő alatt ismét kemény, lendületes, sőt, pihent harci egységgé formálni a gárdát?
   2., A Csepel legutóbb a Megyeri úton is legyőzte a Dózsát. Múlt vasárnap, az MTK ellen pedig nagyszerű játékkal nyert. Hogyan lehet megállítani a piros-kékeket?
   
   A Dózsa taktikája kisebbfajta mestermű volt ezen a mérkőzésen. Egycsapásra megoldotta az edző mindkét gondját. Az első félidőben a védelem játszott, a másodikban a csatársor – a végletekig leegyszerűsítve így festett a győztes terv. Az első félidő a félvonal és a Dózsa tizenhatosa között játszódott. Hátrajöttek, területet védtek, "lehelyezkedték" a csepeli próbálkozásokat. A nagykönyvben nem szerepel ez a változat. A labdatartás klasszikus módszere, hogy meg kell szállni a középső harmadot és ott kell állandó mozgás közben a küzdelem tárgyát bűvölni. A Dózsa tudásából természetesen erre is futotta volna. Erejéből – a szerdai diadalmas gyötrelmek után – talán kevésbé. A Baróti változat a klasszikus megoldáshoz képest feleannyi futómunkával érte el ugyanazt az eredményt. A csepeli csatársor vasárnapi formája mellett ez a módszer semmiféle veszéllyel nem járt. Az időszak kulcsembere talán Noskó Ernő volt. A szőke fedezet Szűcs Lajos útját járja, szemünk láttára fejlődik, könyörtelenül kemény legényből lendületes, körültekintő, sőt, elegáns klasszissá.
   A második félidőben vágtatni kezdett a gyorshadtest, ágyúzni a könnyű tüzérség. Nagy László gólja egészen modern ravaszság volt, a kollektív játék trükkje. Káposzta jobboldalról ívelt egy szabadrúgást Fatér kapuja elé. Dunai II. ment fel rá, az egész csepeli védelem a gólzsák irányába zuhant. Dunai II. akkor behúzta a nyakát, tovább engedte a labdát. A berobbanó balszélső közvetlen közelről mosolyogva pöccinthetett az üres alsó sarokba.
   Volt hát miért dicsérni a lilákat ezen a kemény és inkább csapkodó mérkőzésen. Oscar díjas lelkendezésünket azonban egy gesztussal érdemelték ki. Amikor néhány tüske nyomán háborogni kezdett a Dózsa szurkolótábora, Göröcs és Bene a partvonalhoz futott és magasra emelt karral csillapította le az indulatokat. A háborgás egy pillanat alatt elült és felharsant újra a lényeg:
   
   - Hajrá Újpest, hajrá Újpest!
   
   Alan Ball szerint minden botrány a pályán kezdődik. A sportszerűtlenség onnét csap át a lelátóra, hogy a szurkolók idegszálain aztán ezerszeressé erősödjön.
   A csepeli mérkőzés nagy felfedezése, hogy a sportszerűség, az emberség is átcsaphat.
   
   Simogató „büntetés”
   
   - Szép volt, Ferike!
   
   Bene Ferinek kiabálták ezt a szurkolók, amikor a Csepel elleni 2:0-s győzelem után a csapzott, izzadt játékosok az öltözőbe igyekeztek. A lila-fehérek középcsatára valóban jól játszott, szép gólt is lőtt, nem félt csatázni a védőkkel, jelentős része volt a győzelemben.
   Akadt azonban a 90 perc alatt még egy olyan esemény, amelyért szintén kijár a dicséret Bene Ferinek. Az első félidőben a balszélső Nagy László húzott el a védőktől. Mindenkit maga mögött hagyott, de aztán elhamarkodva a kapu mellé durrantott. Amikor lehajtott fejjel, szomorúan fordult vissza, Bene melléje lépett. Egyik karjával átkarolta, majd kedvesen megsimogatta a haját. Mintha ezt mondta volna:
   
   - Nem baj, Laci! Majd legközelebb sikerül!
   
   A balszélsőnek láthatóan jólesett a simogató „büntetés”, de jólesett a lila-fehér szurkolótábornak is. Elégedetten vette tudomásul a baráti gesztust, a csapat jó közösségi szellemének megnyilvánulását, amelyet a második félidőben újabb követett.
   A Dózsa szurkolók a játékvezető ellen tüntettek, mert a csepeli Kelemen megrúgta Nagy Lacit. Úgy vélték, nem torolta meg megfelelően a szabálytalanságot. Ezúttal a csapatkapitány mutatott jó példát. Göröcs János, ajki ezen a mérkőzésen nagyszerűen játszott, a nézőtér felé fordult, s két karját magasba tartva integetett kifelé:
   
   - Nyugalom, csak, nyugalom!
   
   A Dózsára a közeljövőben nagy feladatok várnak, köztük a Leeds elleni visszavágó is. Biztató, hogy a csapat most így együtt van, ilyen hangulatban, szellemben veszi fel a küzdelmet ellenfeleivel.
   
   ns,ks