comments

1. 
   admin heimo

   # 2

   2016.11.21, 19:58 (szerk.: 2016.11.21, 20:00)

   Három órán át rangadó
   
   Este: Ferencváros—Ú. Dózsa
   
   ...és a győztesek
   
   Azok a szurkolók, akiknek még kedvük lesz, a Fáy utcából átrándulhatnak a Népstadionba, ahol este 18.30 órakor a Ferencváros és az Ú. Dózsa rangadójával folytatódik a szombati fővárosi futballműsor. A két együttes — szemben a másik két csapattal — 2—2 pontot szerzett a múlt héten.
   
   A ferencvárosiak nem félnek az összecsapástól: három év óta nem vesztettek az újpestiek ellen. A játékosok, a sérüléséből felépült Rákosi és a szerdán Hollandiában vendégszerepeitek is, frissen gyakoroltak a pénteki edzésen.
   
   — Már több éve a Ferencváros és az Újpesti Dózsa vívja a bajnokság leggyorsabb és leglátványosabb mérkőzéseit — mondja dr. Lakat Károly edző. — A több gólos eredmények is ezt mutatták, s azt hiszem, most sem lesz másként. Benéék nagyobb lendületét játékosaink taktikai érettségükkel igyekeznek majd ellensúlyozni. Nem titkoljuk: fő fegyverünk a támadás!
   
   Baróti Lajos csapata is harcra kész, bár szerinte a négy „hollandiai játékosa” fáradt.
   
   — A Dózsa játékára a támadás a jellemző, s ezen a ferencvárosiak ellen sem változtatunk — mondta. — Védelmünk két hét alatt félig kicserélődött. A 22 éves Bánkuti kitűnően bevált, mint balhátvéd, míg a sérült Káposzta posztját a rutinos Színi foglalja el. A hagyományoknak megfelelően szép játékot várok. Bízunk a döntetlenben ...
   
   Emsberger játékvezető sípjelére a csapatok így kezdenek:
   
   Ferencváros: Géczi — Novák, Páncsics, Havasi — Juhász, Szűcs — Szőke, Varga, Albert, Rákosi (Branikovics), Fenyvesi dr.
   Ú. Dózsa: Szentmihályi — Színi, Solymosi, Bánkuti — Zámbó, Noskó — Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Nagy L.

   
   
   Népszabadság, 1968. augusztus 17.
   
   
   

   Az élen a helyzet változatlan
   
   Ú. Dózsa—Ferencváros 1:1 (0:0)
   
   Amikor befejeződött a tartalék csapatok találkozója (a zöld-fehérek 4:2-re győztek), több mint 25 ezren foglaltak helyét a lelátókon. Óriási iram és sziporkázó ferencvárosi támadássorozat vezette be a mérkőzést. Hamar kialakultak a küzdőpárok (Albert—Noskó, Varga—Zámbó, illetve Bene—Szűcs és Dunai II—Juhász), de sportszerűen igyekeztek a védők megakadályozni a csatárokat a kapuratörésben. Feltűnt, hogy Varga egymás után többször is messziről nagy erővel lőtt kapura, Szentmihályi viszont bebizonyította, nem érdemtelenül kerül vissza a válogatottba. Teltek-múltak a percek — gól nélkül. De hogy ezt nem sikerült elérni, sem Albertéknek, sem Benééknek, ez a kitűnő védelmek érdeme. A 41. perc hozta a félidő legizgalmasabb pillanatait: Fazekas lövése nyomán Géczi már sakk-matt volt, de Szűcs mintha a földből nőtt volna ki, a kapuvonalról messze kivágta a labdát.
   
   A szünet után, az 53. percben a sokat mozgó Dunai a középre húzódott Fazekashoz játszott, s a fiatal csatárnak egy mozdulat elég volt ahhoz, hogy váratlan, 16 méteres nagy erejű lövést küldjön a jobb alsó sarokba (1:0). Jellemző Fazekas gyors elhatározására, hogy Géczi meg sem mozdult a labdára. Egymást ölelgették az újpesti játékosok, de nem sokkal később már a ferencvárosiak tették ugyanezt. Varga labdáját a „veterán” Fenyvesi 8 méterről félmagasan a bal sarokba továbbította (1:1). Nem csökkent a csapatok lelkesedése, s a később friss erőként beállt Branikovics és Kuharszki (a megsérült Fenyvesi, illetve Nagy L. helyett) segítette társait. A 79. percben történt a mérkőzés egyetlen sportszerűtlensége: Solymosi és Rákosi összeakaszkodott, s a játékvezető mindkettőjüket kiállította. Kihagyott helyzetekkel fejeződött be a mérkőzés.
   
   A közönség nem csalódott. A rangadó gyors, változatos, kitűnő játékot hozott.
   
   Dicséretet érdemel: Szentmihályi, Solymosi, Noskó, Zámbó és Fazekas, illetve Géczi, Páncsics, Szűcs, Varga és Albert.

   
   
   Népszabadság, 1968. augusztus 18.
    
2. 
   admin heimo

   # 1

   2015.03.13, 21:17 (szerk.: 2016.05.18, 12:50)

   Futballparádé – vagy csikorgó győzelem?
   
   Solymosi Ernő:
   
   - Az elmúlt tíz év alatt az összes vetélytárs talán együttvéve sem szalasztott el annyi esélyt a bajnoki címre, mint mi. Az ilyesmi nem csak kínos, de egy kicsit bosszantja, óvatosabbá is teszi az embert. Most úgy készültünk, hogy a meglepetések lehetőségét a minimálisra csökkentsük. Döntetlennél rosszabb eredményt nem szabad elérnünk. Erre képesek vagyunk, ezt hozni kell. Ha jobban sikerül, külön öröm lesz…
   
   - Nem aggasztja, hogy most a Népstadionban, tehát nem hazai pályán kell nagy mérkőzést játszani?
   
   
   - Engem egy cseppet sem. Jó lenne ezt az alkalmat felhasználni arra is, hogy eloszlassuk a hazai pályához kötöttség komplexumát. Jól, helyenként nagyon jól ment eddig a csatárainknak. Ha úgy játszanak szombaton, mint például időnként az Egyetértés ellen, bármely pályán győzhetünk – még a Ferencváros ellen is…
   
   - Pontosabban megfogalmazott tippje?
   
   
   - Egygólos Dózsa győzelem.
   
   1968. augusztus 17.
   
   A Ferencváros- Újpesti Dózsa mérkőzésen nagy taktikai harc várható, amelyben döntő szerep jut a válogatott csatároknak. Tavasszal ugyancsak a Népstadionban megosztoztak a pontokon. Élvezetes, változatos, nagy iramú találkozóra számíthatunk, döntetlen körüli eredménnyel. Tippünk: X.
   
   A Népstadionban nagy rangadó lesz. Az Újpesti Dózsa és a Ferencváros minden idegszálával készül a sikeres szereplésre.
   A lila-fehérek csütörtökön délután tartottak edzést a Megyeri úton. Ott beszéltünk Baróti Lajos edzővel. Jelen voltak már a Geleenben járt olimpiai kerettagok is.
   
   - Csak egy változás lesz a csapatban. Káposztát kedden megoperálták, a kulcscsontját megszögelték, rá csak körülbelül novemberben számíthatunk. Szini játszik jobbhátvédet.
   
   - Mit vár a rangadótól?
   
   - Háromesélyes a mérkőzés. Papíron a Ferencváros előnyben van, mert a Népstadion számára már otthoni pályának számít. A két csatársor nagy csatája ez a mérkőzés, amelyik jobb napot fog ki, az eldöntheti a maga javára a találkozó sorsát.
   
   NB I. Tartalékbajnokság
   
   Ferencváros- Újpesti Dózsa 4:2 (1:1)
   Népstadion, 16.45 ó., 1.800 néző, V.: Maczkó.
   
   FTC: Takács (Németh)-Horváth L.,Bálint,Megyeri (Eipel)-Horváth Á.,Meggyesi-Karába,Mezei,Füsi,Végh,Soós.
   Ú.Dózsa: borbély (Magyar)-Komáromi,Horváth,Sóvári-Hartyáni,Simon-Juhász,Pataki (Mohácsik),Dunai III.,Nyírő,Tóth A.
   
   Gólszerző: Borbély (öngól),Soós (2),Karába – Pataki,Nyírő.
   
   Izgalmas játék után igazságos döntetlen a népstadionbeli rangadón
   
   Ferencváros- Újpesti Dózsa 1:1 (0:0)
   Népstadion, 18.30 ó., 30.000 néző, V.: Emsberger (Bíróczky,Schopp)
   
   FTC: Géczi-Novák,Páncsics,Havasi-Juhász,Szűcs-Szőke,Varga,Albert,Rákosi,Fenyvesi dr. Edző: Lakat Károly dr.
   Ú.Dózsa: Szentmihályi-Szini,Solymosi,Bánkuti-Noskó,Zámbó-Fazekas,Göröcs,Bene,Dunai II.,Nagy L. Edző: Baróti Lajos.
   
   Csere: Fenyvesi dr. h. Branikovits (67p.), Nagy L. h. Kuharszki (75p.).
   
   Gólszerző: 0:1 Fazekas (53p.), 1:1 Fenyvesi dr. (58p.).
   
   Kiállítás: Solymosi (83p.), Rákosi (83p.).
   
   Szögletarány: 10:5 (6:3)
   
   A Dózsa kezdte a játékot, de Solymosi hibájából a Ferencváros vezette az első veszélyesebb támadást. Varga elfutott a jobb szélen, beadása azonban átszállt Albert feje felett. A 6. percben Rákosi beadásáról csak centiméterekkel késett a zöld-fehérek nagy lendülettel érkező középcsatára. A 10. percben óriási helyzetet hagyott kihasználatlanul Nagy L.: teljesen tisztán kapta a labdát és 8 méterről kapu mellé gurított!... Gyors iramú, élvezetes volt a játék, a Ferencváros enyhe mezőnyfölényt harcolt ki, de a lila-fehérek gyors ellenakciói rendkívül veszélyesek voltak. A 18. percben ügyes Albert – Szőke összjáték végén Szentmihályi reflexmozdulattal tolta kapu fölé a szélső 18 méteres bombáját. A másik oldalon Bene indította nagyszerűen Göröcsöt, de az utolsó szöktetés hosszúra sikerült, s a kifutó Géczi hárítani tudott. A 27. percben Dunai II. hatalmas iramban tört ki a zöld-fehér védők gyűrűjéből, Szőke a lövés előtti pillanatban becsúszva szerelte. Dunai II., Varga és Fenyvesi dr. távoli lövései kerülték el a kapukat. A 35. percben kavarodás támadt a Dózsa kapuja előtt. Az ötösön pattogott a labda, de se Albert, se Varga nem jutott lövéshez. A 40. percben Szőke közelről az oldalhálót találta el. Kirúgás után Fazekas került óriási helyzetbe: 6 méterről, fordulásból küldött lövésébe Géczi bravúros vetődéssel beleütött, Szűcs a gólvonalról mentett. Változatlanul izgalmas volt a mérkőzés, a játékosok rászolgáltak a tapsra. Egy perccel a félidő befejezése előtt Bene iskolapéldáját mutatta be a jó helyzet túlkombinálásának: 6 lépésen keresztül cselezgetett Géczivel szemben állva (!), közben jobbra kisodródott és nem jutott lövéshez.
   
   Szünet után huzamosabb ideig tartó mezőnyjáték következett, majd az 53. percben Fazekas szép góllal megszerezte a vezetést a csapatának. A Dunai II.-től visszakapott labdával a 16-ossal párhuzamosan tett néhány lépést, majd bal lábbal váratlanul a jobb sarokba csavart. 1:0 az Újpesti Dózsa javára. Az 58. percben hasonlóan látványos körülmények között született meg az egyenlítés. Szőke átjátszotta a jobb szélen Bánkutit, beadását Varga megtolta, Fenyvesi dr. elé tálalt, s a balszélső 8 méterről a kapu jobb oldalába bombázott. 1:1. Mindkét csatársor továbbra is sokat foglalkoztatta a kapusokat. Varga, majd Szőke erős távoli lövését fogta Szentmihályi, aztán Dunai II.-t bekísérte a ferencvárosi védelem a 16-oson belülre, a csatár első lövése lepattant a kétségbeesetten hátrarohanó Szűcsről, majd estében az üres kapu mellé emelt. Azután Fazekas Dunai II.-vel való összjáték után lesről érvénytelen gólt lőtt. A 80. percben Rákosi beadott a bal szélről, Solymosi nem tudta elrúgni a labdát, Albert lövőhelyzetbe került, de ketten is nyomták. A 83. percben az előretörő Solymosi összecsapott Rákosival, lökdösődni kezdtek, a játékosok összefutottak, Emsberger Solymosit és Rákosit leküldte a pályáról. A befejezés előtt még a Ferencváros csatársora előtt nyílt nagy helyzet: Branikovits, majd Szűcs kivárt a lövéssel, így a lelkes Dózsa védők közbe tudtak vetődni.
   
   ××××
   
   Ez a mérkőzés is bebizonyította, hogy nem minden döntetlen eredmény mögött lehet és kell eseménytelen, unalmas játékot sejteni. A két csapat végig lázban tudta tartani a közönséget, a csatárok szebbnél szebb, gyors támadásokat vezettek. Nem volt hiány nagy erejű távoli lövésekben, látványos cselsorozatban, szellemes átadásokban és az csak emelte a rangadó színvonalát, hogy a védelmek és a kapusok az akciók nagy többségénél jól álltak a lábukon. A Ferencváros mindkét félidőben többet támadott. Voltak egyes időszakok, amikor percekre beszorították ellenfelüket a 16-oson belülre. Nem volt azonban robbanékonyság, átütőerő a zöld-fehérek ötösfogatában ahhoz, hogy akcióikat eredménnyel tudják befejezni. Ezzel szemben az Újpesti Dózsa támadósorának minden megmozdulása „életveszélyes” volt. Mélyen hátulról, a mezőnyből indították akcióikat, egy-két húzással Géczi kapuja előtt teremtek és a válogatott játékosoknak minden tudásukra szükségük volt, hogy – egy esettől eltekintve – hárítani tudjanak. Az eredmény tehát igazságosnak mondható, mindkét csapat dicséretet érdemel a lelkes, rangadóhoz illő játékért.
   
   Az Újpesti Dózsában Szentmihályinak néhány nagyon szép védése volt, energikusan, határozottan jött ki a magas labdákra. Solymosi kiállításáig a védelem oszlopának bizonyult, biztos lábbal, egyszerű eszközökkel oldotta meg feladatát. Szini jól helyezkedett, volt néhány jó ütemű keresztezése. Bánkuti csak azt tudta megakadályozni, hogy Szőke lefussa, nem fogta elég szorosan védőjét, sok beadás szállt a kapu elé a jobb oldalról. Noskó és Zámbó hullámzó teljesítményt nyújtott s nagyjából ugyanez mondható el Fazekasról és Göröcsről is. Göröcs az I. félidőben, Fazekas szünet után játszott sokkal jobban. Bene és Dunai II. nagy kedvvel mozgott, mindketten gyorsak, a kapura veszélyesek voltak. A lövésekkel azonban ezúttal nem volt szerencséjük. Nagy L. néhány gyors megmozdulásával hívta fel magára a figyelmet.
   
   Baróti Lajos: Ragyogó küzdelem volt, de egy szabályos gólunkat nem adta meg a játékvezető.
   
   Farsang Endre, az Ú. Dózsa szakosztályvezetője:
   
   - A mi elképzelésünk az volt, hogy átengedjük a teret a Ferencvárosnak, s az ellentámadásoknál gyors csatáraink versenyfutásra kényszerítik a ferencvárosi védőket. A taktikának ez a része várakozáson felül bevált: óriási helyzeteink voltak. Sajnos, döntő pillanatokban nem a legjobb megoldásokat választották csatáraink.
   
   - Úgy érzi, elég ennyi magyarázat azokra a bosszantó hibákra?
   
   
   - Kiegészíthetem: nagy volt a tét és nem merték elvállalni azt a kockázatot, amivel pedig még a kapu elé egyedül érkező csatárnak is szembe kell nézni. Azt hiszem, a legszívesebben arra törekedtek volna, hogy átvezethessék a gólvonalon a labdát. A mi véleményünk szerint így is rúgtunk egy szabályos gólt, azt, amit Emsberger les címén nem adott meg. Fazekas rápasszolta a labdát az előtte álló Dunai II. lábára, s az sarokkal megtolta. Így került gólhelyzetbe a lendülettel továbbfutó Fazekas. Kétségtelen, hogy az álló hátvédekkel szemben azonnal jelentős előnyre tett szert, de így is el kellett húznia a labdát a keresztező Páncsics mellett! Emsberger kitűnő bíró, FIFA kerettag, semmi rosszat nem tételezek fel róla, csak leszögezem a véleményemet.
   
   - És a kiállítások?
   
   
   - Rákosi nem rúgta meg Solymosit és egyik sem ütött. Összecsaptak, biztos mondtak egymásnak valamit, s utána ellökték egymást. Nem szép, nem helyes, de talán ezt még el lehetne nézni egy ilyen nagy tétért folyó, feszített hangulatú mérkőzésen…
   
   Az Ú. Dózsa- Ferencváros valóban nagy fontosságú mérkőzés résztvevőinek bírálatát tulajdonképpen kétfelé kellene választani:
   
   1., Dicséretet érdemel mindkét edző, mert győzelemre törő taktikát dolgozott ki, s elismerés illeti az elméleti vázat ötlettel, színnel, lelkesedéssel kitöltő játékosokat. A mezőnyben folyó játék olykor magával ragadó volt.
   
   2., A kapu előtti kezdetleges hibák azonban úgy hatottak, mint amikor ismételten elszakad egy izgalmas film: vége a varázsnak, mindig újra kell kezdenie a lélektani hangolást. Még többet kellene tehát az edzéseken gyakorolni a támadás befejezést. Mérkőzésszerűen, védővel, kapussal szemben is!
   
   Emsberger döntéseiről annyit: Fazekas érvénytelen gólja előtti ítéletét el kellett fogadnunk, mert az újságíró páholytól 150 méternyire, s – a két játékvezető szeme előtt zajlott le az esemény. A partbíró azonnal intett, a kitörő Fazekas mellett futó Emsberger pedig fütyült.
   
   Rákosi és Solymosi kiállításukig csapatuknak egyik legjobbja volt, de amikor a legjobban szükség lett volna rájuk – végeredményben cserbenhagyták társaikat. Őszintén reméljük, hogy mindketten okulnak majd a történtekből és a jövőben nem csak tudásukkal, hanem viselkedésükkel is igyekeznek példát mutatni az őket tisztelő fiataloknak.

   
   NS