Újpesti Dózsa SC - AEK Athens F.C. 4 : 1
KEK, 1. forduló
referee :
Pauly Dieter (NSZK)
attendance:
- Népsport: 8.000
- aek.com: 20.000
-
8' Ross Trevor 9' Georgamlis Lyssandros 10' Kisznyér Sándor 1 - 0 13' Kiss Sándor 2 - 0 2 - 1 17' Vlahos Evangelos 24' Ballis Kostas 38' Arvanitis Christos 39' Kardos József (penalty) 3 - 1 65' Dintsikos Giannis 74' Kardos József (penalty) 4 - 1
Újpesti Dózsa SC | AEK Athens F.C. |
---|---|
|
|
coach: Temesvári Miklós |
coach: Barnwell John |
match history
- 1983.09.28 Újpesti Dózsa SC - AEK Athens F.C. 4-1
- 1983.09.14 AEK Athens F.C. - Újpesti Dózsa SC 2-0
Ott voltak:
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Megyeri út, 8000 néző. Vezette: Pauly (Wuttke, Kohnen, mindhárom NSZK-beli).
Ú. Dózsa: Szendrei — Szűcs, Kovács J., Sarlós — Ambrus, Kardos, Kisznyér, Tóth — Kiss, Sieidl, Fekete.
AEK Athén: Arvanitisz — Papaioannu, Karagiozopolusz, Manolasz, Georgamlisz — Ballisz, Ross, Vlahosz, Akridopulosz — Dintszikosz, Mavrosz.
Csere: Papaioannu helyett Ravouszisz a szünetben, Ross helyett Ardizoglu a 63., Ambrus helyett Szebegyinszky a 67., Steidl helyett Kovács B. a 89. percben.
Gólszerző: Kisznyér a 10., Kiss a 13., Vlahosz a 17., Kardos (11-esből) a 40., Kardos (11-esből) a 73. percben.
Sárga lap: Ross a 8., Georgamlisz a 9., Ballisz a 24., Arvanitisz a 40., Dintszikosz a 65. percben.
Kiállítva: Vlahosz a 80. percben.
Szögletarány: 7:2 (3:1) az Ú. Dózsa javára.
(Az újpestiek jó hangulatban készülődtek. Temesvári Miklós vezető edző mosolyogva közölte, hogy délelőtt Fekete és Steidl rövid mozgás után kijelentette: vállalja a játékot. Egy változást azonban így is eszközölt az újpestiek mestere a tervezett csapatban: Herédi helyett Sarlós került be a gárdába, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy így Kardos kötetlenebbül segíthesse a támadójátékot a középpályás sorból.)
A vártnál is „szigorúbban” kezdő görög együttes harcmodorát Pauly játékvezető már az első percekben rendkívül erélyesen, határozottan igyekezett megtorolni. Ennek kézzelfogható jeleként a 8. percben Ross — kíméletlenül felvágta Kisznyért — majd egy perccel később Georgamlisz — Steidllel szemben elkövetett talpalásért — kapott teljes joggal sárga lapot. És a 10. percben már a görögök hálójában pihent a labda! Az athéniek kapujától 22 m-re, a balösszekötő helyéről szabadrúgáshoz jutottak az újpestiek. Steidl, Tóth és Kisznyér rövid tanácskozás után elugrott a labda mellől, majd Kisznyér a tőle már jól ismert módon rövid nekifutás után jobbal mesteri módon elcsavarta a sorfal fölött a labdát, amely úgy vágódott a jobb felső sarokba, hogy a vetődő Arvanitisznek semmi esélye nem volt a hárításra, 1-0.
A nagyszerű alaphangulatot megadó gólt alig három perccel kérőbb újabb követte! Ekkor a görög térfél közepéről Tóth jó labdával indította a bal oldalon előrerobogó Kisznyért, aki a partvonal és a 16-os közötti területről remekül ívelt középre. A jobbösszekötő helyen érkező Kiss pedig az elmélázó Georgamlisz mellől 7 m-ről a lehető legjobb ütemben felugorva, látványos mozdulattal a kapu jobb oldalába fejed. 2-0.
Ha lehet, még tovább fokozódott a lelátón a nagyszerű hangulat, hiszen ez a gól azt jelentette, hogy a lila-fehérek máris ledolgozták athéni hátrányukat. Ám csak négy percig tarthatott az örömmámor. A 17. percben ugyanis nemzetközi összecsapáson ritkán látható gólt kapott az Ú. Dózsa. Ekkor Ballisz még a görög térfélről, a jobb oldali partvonal közeléből felszabadító rúgás gyanánt magas ívben küldte előre a labdát az újpesti 16-os irányába. Úgy tűnt, hogy a jól helyezkedő Kovács J. könnyedén hazaadja azt kapusának, ám nem így történt. A középhátvéd hazaadásnak szánt rúgása túlságosan gyengének bizonyult, így az addig a labdára csak illendőségből rajtoló Vlahosz villámgyorsan a dermedten álló Kovács és a kétségbeesetten kiinduló Szendrei közé ugrott és az eléje lehulló labdát egy alig észrevehető kézmozdulattal elvitte, majd 10 méterről könnyedén emelte a félúton levő kapus felett a hálóba. 2-1
Öt perccel a félidő lefújása előtt aztán ismét feléledtek az újpesti remények! Ekkor a sokat mozgó Kardos balról vezette a 11-es pont felé a labdát, s az őt támadó Papaioannu már jóval a 16-oson belül felvágta. A határozottan bíráskodó Pauly játékvezető azonnal a 11-es pontra mutatott. Arvanitisz kapus az ítéletet zokon véve először magához vette a labdát, majd hevesen reklamált a bírónál, így ő is megkapta a sárga lapot. Aztán megnyugodtak a kedélyek, és a büntetőnek nekifutó Kardos jobbal nagy erővel, biztosan lőtt a kapu jobb oldalába. 3-1
SZÜNET UTÁN
negyedóráig meglehetősen ideges hangulatú „állóháború” folyt, túlnyomórészt a görögök térfelén. Annak lezárásaként Steidl kitűnő labdájával a balösszekötő helyén Kiss faképnél hagyta a teljes vendégvédelmet, de aztán nagy helyzetből, 12 m-ről a kimozduló Arvanitisz fölött a kapu mögötti lelátóra bombázott. A 68. percben Dintszikosz a szórványos athéni ellentámadások egyikének végén — jóval a lest jelző bírói füttyszó után — indulatosain csaknem kirúgta a Megyeri útra a labdát, ezért ő is sárga lappal bűnhődött. Egy perccel később Kisznyér jobbról csavart be középre szögletet, Fekete kitűnő ütemben robbant „a rövid sarok” felé, ám csúsztatott fejese a keresztlécről pattant a kapu mögé.
A meg-megújuló újpesti támadások a 73. percben hozták meg a lelkes közönség buzdítása közepette a sokat érő negyedik gólt. Ekkor a balról, a partvonal mellől Tóth által középre ívelt labdát Kardos már a görög 16-oson belül kemény légi csata után remekül fejelte le a mellőle kiugró Steidl elé, ám a középcsatárt két lépés után, mielőtt nagy helyzetből lőhetett volna, Ravouszisz felvágta. A határozottan bíráskodó Pauly játékvezető ismét rendíthetetlen nyugalommal mutatott a 11-es pontra. Az ítélet végrehajtó ezúttal is Kardos volt. jobbal élesen, nagy erővel úgy lőtt a hálóba, hogy a labda a jobb kapufa tövéről vágódott a kapuba. 4-1
(Ha létezik százszázalékosan bevált edzői utasítás, akkor ezt mondhatjuk Kardos remek teljesítményéről. A hatalmas termetű újpesti labdarúgó ezen az estén maradéktalanul megvalósította mindazt, amit Temesvári Miklós feladatként kijelölt. Csaknem minden újpesti támadásban szerepel vállalt, kitűnően érvényesítette kivételes fizikai adottságait, ugyanakkor meglepően ügyesen kapcsolódott be a rövid passzos összjátékba is. És, hogy a jó formában lévő futballistának jó állapotban vannak az idegei is, arról a két büntető elvégzésekor adott tanúbizonyságot az újpestiek válogatott játékosa.)
A 80. percben az idegeik fölött uralkodni végképp nem tudó görögök közül Pauly játékvezető — miután előtte Wuttke partbíróval tanácskozott — a piros kártyát mutatta fel Vlahosznak, aki — miközben csapata szabadrúgáshoz készülődött — ökölpárbajt kezdeményezett...
A lila-fehérek fergeteges kezdéssel lényegében három perc alatt kiegyenlítették jelentős athéni hátrányukat, ám — miközben a lelátón és a gyepszőnyegen tartott az örvendezés — egy feltétlenül elkerülhető egyéni hiba miatt szertefoszlani látszottak a szép remények. A görögök szépítő gólja ugyanis szemmel láthatóan sokkolta a Dózsát, ezt követően több mint húsz percen keresztül „leült” a mérkőzés, az újpestiek igyekezete görcsös kapkodásba fulladt, miközben a vérszemet kapott görög együttes egyre merészebben vezette támadásait. Mi tagadás, a félidő vége előtt büntetőből született harmadik újpesti gól a lehető legjobbkor jött a kétségbeesett lila-fehér együttesnek, valóságos „lelki gyógyírként” hatott a szünetre. Mindenki abban bízott, hogy az előzőleg megroggyant ellenfelét a padlóról előzékenyen „felsegítő” újpesti együttes a második játékrészben ismét ellenállhatatlan rohamokkal kezd, ám nem így történt. Ekkor hosszú ideig a görögök altató taktikája határozta meg a küzdelem képét. De hogy a lila-fehér együttesben még van fizikai és lelki tartalék, azt kétségbe vonhatatlanul jelezték az utolsó félórában történt események. A görög együttes — látva, hogy egyre kevésbé tudja felvenni a versenyt a váratlanul felgyorsító újpesti kulcsjátékosokkal — újra a korábbi harcmodorhoz folyamodott: durváskodni kezdett. Szerencsére a Dózsa legénysége — igaz, ebben nagymértékben segített az erélyesen együttműködő játékvezetői hármas — nem lett partnere a vendégeknek, hanem a taktikai utasításokat betartva, végül is hatalmas harcban kicsikarta a teljesen megérdemelt továbbjutást jelentő negyedik gólt is.
Az Ú. Dózsa védelmében Sarlós volt a legjobb, fegyelmezetten fogta a rábízott Dintszikoszt. Kovács József a súlyos hiba után viszonylag hamar magára talált, míg Szűcs váltakozó csatát vívott a furfangos Mavrosszal. A középpályán egyértelműen Kardos játszott a legjobban, kitűnően segítette a támadásvezetéseket. Utána Kisznyér következik a sorban, az első félidőben két gólban is szerepet játszott. Tóth megtette a magáét, viszont ez nem mondható el a bátortalanul küzdő, alig-alig szerelő Ambrusról. A támadósorban Kiss lendületes, gólveszélyes volt, Steidl hasznosan játszott, míg Fekete csak ritkán tudott elszakadni őrzőjétől.
Az AEK Athén kapujában Arvanitisz nem oka a súlyos vereségnek. A hátsó sor legjobbja a jól fejelő Karagiozovulosz volt, míg Manolasz megelőző szereléseivel tűnt ki. A középpályásak közül Vlahosz — amíg nem vesztette el uralmát idegei felett — az athéniak játékának meghatározója volt. Elöl a két ék időnként villámgyors helycserékkel hívta fel magára a figyelmet.
Pauly játékvezető Vlahosz gólja előtt, nem vette észre a ravasz kezezést, de ettől eltekintve jól vezette a görögök „jóvoltából” meglehetősen kemény találkozót.
Temesvári Miklós: — Végtelenül boldog vagyok, mert nagyszerű közönségünk előtt sikerült bebizonyítanunk, hogy valóban jobb csapat a Dózsa, mint az AEK Athén.
John Barnwell: — Ezek után úgy hiszem nincs mit nyilatkoznom.
Népsport, 1983. szeptember 29.
forrás:
programfüzet
https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozes/2135