comments

1. 
   admin heimo

   # 1

   2015.12.30, 22:05

   1961. május 21.
   
   Tatabányai Bányász- Újpesti Dózsa 1:0 (1:0)
   Tatabánya, 17.30 ó., 10.000 néző, Jv.: Bihari (Fekete II.,Wottava).
   
   TBSC:Grosics-Hetényi,Polgár,Molnár-Schédl,Szepesi-Szovják,Lahos,Rapai,Bíró,Pásztor. Edző: Lakat Károly.
   Ú.Dózsa:Török-Petrovics,Rajna,Sóvári-Szini,Káposzta-Jagodics,Göröcs,Pataki,Kuharszki,Tóth. Edző: Fenyvesi László.
   
   Gólszerző: 1:0 Lahos (7p.).
   
   Szögletarány: 0:4 (0:1)
   
   Síkos talajon nagy iramban indult a játék. Már a 7. percben gólt értek el a hazaiak. Bíró nagyszerű keresztlabdájával Szovják elhúzott, Török kifutott, vetődött, de Szovják elhúzott mellette, beadott és Lahos 8 méterről az üres kapu jobb sarkába helyezte a labdát. 1:0 a Tatabánya javára. Az első negyedóra végén Lahos nagy helyzetben nem találta jól el a labdát. A hazaiak maradtak támadásban. Egy alkalommal Bíró nagy lövését Török kiütötte. A 27. percben Pásztor lövése Törökről visszapattant, másodszorra a csatár a hálóba vágta a labdát, de a játékvezető nem ítélt gólt, mert úgy látta, hogy Pásztor kézzel ért a labdához. A 32. percben Schédl durván felvágta Tóthot. Patakit jó helyzetben lesen találta a sípszó. A félidő utolsó tíz percében a Dózsa támadott többet. Jagodics lövését védte Grosics.
   
   A II. félidőt Dózsa rohamok vezették be. Az 57. percben hatalmas helyzet maradt kihasználatlanul, Jagodics közeli lövését Grosics kiütötte, de a kapu szájában késlekedő Göröcs elől tisztáztak a védők. Szepesi felvágta Göröcsöt, aztán Göröcs rúgta meg a fedezetet. Parázs volt a hangulat. A Dózsa sokkal jobban játszott, mint az I. félidőben, és lényegesen többet támadott. A 70. percben egy fordítva megítélt partdobás után Rapai elhúzott, a védelem leállt és Rapai a kifutó Török mellett a hálóba lőtte a labdát. A játékvezető először megadta a gólt, majd Fekete partjelző megkérdezése után – helyesen -, visszavonta. Ha lehet, még fokozódott a küzdelem. Nagy volt a hangzavar a nézőtéren. A pályán pedig egymást követték a szabálytalanságok. A 87. percben Bírót nagy gólhelyzetben a 16-oson belül Petrovics elbuktatta. Bihari tovább engedte a játékot. A hátralevő időben ideges volt a légkör. Szininek volt még egy szembetűnő szabálytalansága.
   
   Nagy iram, változatos játék, ritkán látható küzdelem, sok közelharc, és sajnálatosan sok szabálytalanság jellemezte a mérkőzést. Igazán jó, színvonalas játék emiatt nem alakult ki. Mindkét csapat nagyon lelkesen, de idegesen és támadóösszjáték tekintetében sok hibával játszott. A csapatjáték nem is volt elég folyamatos, gördülékeny. Az I. félidőben, félórán keresztül a hazaiak lényegesen lendületesebben, gyorsabban játszottak, többet támadtak, de szünet után a Dózsának volt jobb az összjátéka. A hazaiaknak több helyzetük volt, egyet kihasználtak, s ezzel győztek.
   
   Az Újpesti Dózsában Török a gólnál nem volt elég határozott. A jól játszó hátvédhármas tagjai közül Rajnától láttuk a legtöbb magabiztos, gyors szerelést. Szini látványosan játszott, jó támadásokat indított el. Káposzta a labda megszerzésében, a szerelésben tűnt ki, támadásindításban már kevésbé. Elől egyik csatár sem játszott igazán jól, csupán Kuharszki és Pataki játékának színvonala érte el időnként az átlagost.
   
   
   Csatársor nélkül
   
   - Nagyon szeretném, ha győznénk – mondta Tatabányán a meccs előtt Lakat Károly edző. – Mégis, az az érzésem, hogy kikapunk. Ezt arra alapozom, hogy a Dózsa most kétszer egymás után vereséget szenvedett s egy nagycsapat nem kaphat ki háromszor egymásután.
   - A legutóbbi három mérkőzésen mindössze egy gólt rúgtunk, azt is Várhidi lőtte 11-esből – magyarázta Fenyvesi László, a lila-fehérek edzője. – Ennyire gólképtelen nem lehet még egyszer a támadósor.
   
   (Aztán joggal panaszkodott a dózsások edzője a balszerencsére, amely – sérülések formájában – éppen a bajnoki hajrában üldözi őket.)
   
   A mérkőzés előtt két órán át szakadó eső alaposan feláztatta a különben jó állapotban levő játékteret. A borús idő miatt sokan aggódva csóválták a fejüket, és néhány szurkoló megjegyezte:
   - Nem értjük, miért kell minden vasárnap a lehető legkésőbbi időpontban kezdeni a mérkőzéseket. A szövetség nyugodtan megállapíthatná egész évre a kezdési időpontokat úgy, hogy ne kelljen félni a besötétedés miatt. Nem egyszer előfordult már, hogy az utolsó húsz percben alig láttuk már a mérkőzést.
   
   Nos, az utolsó 15-20 perc ezen a mérkőzésen is erős szürkületben zajlott le, a tatabányai szurkolók mégsem bánkódtak. Merthogy csapatuk 1:0-s győzelemmel, két ponttal a tarsolyában vonult le a pályáról. Érdekes: mindkét csapat szurkolói bosszankodtak meccs közben is, meccs után is. Az újpestiek egy-két tatabányai játékos kemény játéka, saját csatársoruk tehetetlensége és Török nagy hibája miatt (amiből a meccs egyetlen gólja esett). A hazaiak főleg a játékvezetőre haragudtak, aki egy – szerintük szabályos – góljukat nem adta meg, egy másikat visszavont s az utolsó előtti percben nem ítélt meg egy jogos büntetőt. A bosszankodásra mindkét félnek volt oka, ha a felsoroltak közül nem is mindegyik volt jogos. Mert például az Ú. Dózsa elsősorban támadósora ötlettelen, gólképtelen játéka miatt hagyta Tatabányán a két pontot. Török valóban komoly hibát vétett a rossz kifutással, de az igazság az, hogy a csatársornak ezután még 83 perce volt az egyenlítésre. . És Göröcsék nemhogy jóformán nem is lőttek kapura, de helyzetet sem tudtak kidolgozni. Úgy festett a helyzet, hogy a bajnokjelölt ezen a meccsen csatársor nélkül játszott.
   
   A tatabányai bosszankodóknak is részben volt igazuk. Pásztor nyilván kezezett annál a bizonyos esetnél, amikor utána hálóba került a labda ( a partjelző azonnal jelzett, Bihari pedig fütyült). Rapai megadott, majd visszavont gólját egy vitatott partdobás előzte meg, Bihari a partjelző megkérdezése után vonta vissza a gólt. Nagy hiba volt viszont a játékvezetőtől, hogy két perccel a befejezés előtt nem ítélt 11-est, amikor Petrovics elhúzta a lőni készülő Bíró lábát.
   
   Végeredményben jó iramú, de közepes színvonalú mérkőzés volt. A jóslatok nem váltak be, harmadszor is kikapott a bajnokjelölt s csatársora éppolyan gólképtelen volt, mint az előző hetekben. Mindenesetre joggal töprengenek most a dózsások: sikerül-e visszaszerezniük a bajnoki címet, amely néhány héttel ezelőtt szinte már a kezükben volt…
   
   „… Tatabányán például az év egyik legküzdelmesebb és legizgalmasabb találkozóját vívták a csapatok. Feszült volt a légkör a pályán és a nézőtéren egyaránt. A hazaiaknak eddig még egyszer sem sikerült legyőzniük Tatabányán a Dózsát, s most nagyon elszántan harcoltak azért, hogy ez sikerüljön. A vendégek pedig bajnoki címük megvédéséért szálltak síkra, s tudták, hogy vereségük esetén kicsúszhat kezükből a marsallbot.
   … A Dózsa végül is azért vesztett, mert támadójátéka csődöt mondott. A lila-fehéreknek néhány héttel ezelőtt még a gyors, ötletes, gólokban bővelkedő támadójátékukban volt az erejük, s hogy ily jelentősen visszaestek, az nem kis mértékben éppen a csatárok formagörbéjének zuhanásával kapcsolatos. Ennek bizonyítására elég talán annyit megemlíteni, hogy az Ú. Dózsa csatárai az utolsó hat mérkőzésen, tehát 540 perc alatt nem rúgtak gólt! A Bp. Honvéd ellen ugyanis Sóvári, az SBTC ellen pedig Várhidi talált a hálóba. Az együttesnek Göröcs visszaesése miatt nincs igazi irányító játékosa, karmestere, nincsenek megfelelő szélsői s jelenleg nincsenek góllövői sem.”
   
   Népsport, Képes Sport
   
   hmgy