Pécsi Mecsek FC - Lombard FC Haladás 2 : 2
NB I/B 2002/2003, 38. forduló
NB I/B 2002/2003: összes
mérkőzés
ground :
Pécs, PMFC Stadion
referee :
Arany Tamás
attendance:
- Nemzeti Sport: 3.500
-
30' Kaj András 0 - 1 51' Nagy Sándor 55' Pest Krisztián 60' Horváth Gyula 1 - 1 64' Szűcs Mihály 77' Somfalvi Csaba 1 - 2 80' Kincses Péter 84' Sipos János 90' Márton Gábor (penalty) 2 - 2
Pécsi Mecsek FC | Lombard FC Haladás |
---|---|
|
|
coach: Nagy Tamás |
coach: Détári Lajos |
match history
- 2024.04.28 Pécsi MFC - Szombathelyi Haladás 1-1
- 2023.10.29 Szombathelyi Haladás - Pécsi MFC 0-1
- 2023.03.19 Szombathelyi Haladás - Pécsi MFC 1-1
- 2022.10.02 Pécsi MFC - Szombathelyi Haladás 1-0
- 2021.12.12 Szombathelyi Haladás - Pécsi Mecsek FC 0-1
Ott voltak:
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
A 23. percben Somfalvi bal oldali beadása után Tóth P. lőtt kapura, a jobb
sarokra tartó, lapos lövést Sólyom tolta szögletre. A 24. percben Márton
szép cselek után a kapunak háttal álló Horváth Gy-hez passzolt, akit a
labda átvételének pillanatában, a 16-oson belül meglöktek – ennek
következtében a pécsi támadó elesett. Arany játékvezető szemet húnyt az eset
fölött. A 26. percben Márton passzolt Horváth Gy. elé, aki egy pattanás
után akrobatikus megoldással próbálkozott, félfordulatból leadott lövése a felső kapufáról pattant az oldalvonalon túlra. A 37. percben Sipos beívelését Horváth S. hét méterről a
bal sarok mellé fejelte. A 43. percben Márton 18 méterről, balról élesen
belőtt szabadrúgása az ötösön elhelyezkedő Horváth Gyulán irányt változtatva a
kapu közepébe vágódott. Arany játékvezető azonban – az asszisztens
beintésére – les címén érvénytelenítette a találatot.
Az ellentámadásból Kincses 13 méterről, jobbról kísérletezett, labdáját
Sólyom a mezőnybe bokszolta.
A 47. percben Závoda keresztpasszát Sipos 18 méterről, jobbról lőtte kapura,
Balogh kapus a bal felső sarokból mentett szögletre. Az 51. percben Somfalvi adott
Tóth P-hez, utóbbi egy csel után 20 méterről lőtt, a bal kapufáról
visszapattanó labdára leggyorsabban Nagy S. eszmélt, aki a kiszolgáltatott
Sólyom mellett közelről a kapuba továbbított (0-1).
Az 58. percben Halász helyére Jokisics érkezett. A 60. percben Pest K.
gyorsan elvégzett szabadrúgását a bal oldalon felfutó Kulcsár kapta, éles
beadását Horváth Gy. három lépésről nagyszerű, „átlépős” mozdulattal juttatta a hálóba (1-1).
A 65. percben Sipos 20 méteres, bal sarokba tartó kísérletét Balogh védte
szögletre. A 67. percben a közönség egy remek hazai akcióban
gyönyörködhetett: Pest K., majd Jokisics volt a labda útja, a csereként
beállt támadó külsővel hajszálpontosan nyeste a labdát Mártonhoz, „Marci”
azon nyomban Horváth Gy. elé fejelt, aki a kapuval szemben álló Márton elé
perdített, a középpályás 15 méterről leadott óriási lövése a felső kapufáról
vágódott vissza a mezőnybe. Nagy taps díjazta a jelenetet.
A 73. percben Tóth P. a 16-oson belülről, balról leadott kapáslövését Sólyom
a hosszú sarok elől jó reflexszel hárította. A 74. percben Závoda helyére
Ulrich érkezett.
A 75. percben Márton egy felívelt labdát fejjel tett maga elé, Balogh
kivetődve mentett előle. A kontrából Tóth P. indította a kezdőkörből a
védővonal mögött kiugró Kincsest. Az egyértelmű leshelyzetet a jelenlévők közül
„csupán” az asszisztens nem észlelte. Miután Arany is továbbot intett, az egyedül
kiugró vendégtámadó a visszafutó Ulrichot könnyedén lerázva tíz méterről a
hosszú sarokba belsőzött (1-2).
A 89. percben Sipos jobb oldali beadását követően Pest K-t rántották le a
kapu előterében – 11-es. A büntetőt Márton félmagasan a jobb sarokba lőtte
(2-2).
A szezonzáró mérkőzés három pontjának sorsa ellenfelünknek még komoly téttel bírt.
A tabella első és második helyezettjének összecsapásán a vendég Lombard-Haladás azzal a nem
titkolt céllal érkezett Újmecsekaljára, hogy az utolsó játéknap során
megtartsa ugyanezt a helyezését, vagyis a még feljutást jelentő ezüstérmes
pozíciót. Ennek a találkozónak tehát a pikantériája, külön érdekessége a
bajnokavató ünnepségen túl az volt: elcsípi-e végül a remélt pozíciót a
szombathelyi gárda, és ezáltal jövőre a jelenlegi ellenfél Péccsel együtt a
legfelsőbb osztályban szerepelhet – avagy a megyei rivális Bük végez előttük
a tabellán, így a „Hali” legalább még egy évig a második ligában kénytelen
folytatni?
A vendégek szakvezetője, Détári Lajos mindenesetre alaposan ráhangolódhatott
erre a szombatra, hiszen a találkozó folyamán mindvégig gesztikulált,
csaknem minden, csapatát ért vélt sérelemhez látványos kommentárt fűzött. Gyakorlatilag
felháborodásként élte meg mindazt, ahányszor a csapata ellen ítélt a
játékvezető – jobbára csak szerinte véleményes szituációkban. Más edzőket hasonló
hevességért alighanem elküldenének a kispadtól – emlékezzünk csak, Nagy Tamás
miért jutott erre a sorsra a Tatabánya elleni mérkőzésen. Csakhogy mégsem a már-már
önkívületi állapotban lévő egykori világválogatott labdarúgó ténykedése
marad meg a vendégkispad különös viselkedését illetően. A Lombard-Haladás
egyik, a kispadon helyet foglaló alkalmazottja ugyanis – írd és mondd –
amint azt az információt kapta, hogy a Kaposvár legyőzte a Bük együttesét (ezzel csapata az
itteni mérkőzés végeredményétől függetlenül feljutott az NB I-be), gondolt(...?)
egyet, majd a középső ujját felemelve kiintett a kispad mögött helyet
foglaló szurkolók felé. Ez a megnyilvánulás minden volt, csak nem erkölcsös...
Mivel az eset a meccs utolsó perceiben, döntő periódusban történt,
joggal mondhatjuk: a feszültség, az indulatok további értelmetlen szítása
volt ez, hiszen az ott helyet foglalók, akiknek egyetlen „bűnük” az volt,
hogy Détári túlbuzgóságát, olykor heves viselkedését kritizálták, joggal
vehették úgy, hogy ez a gesztus nekik szólt. Pécsett nem megszokott jelenség
a dobálózás – a szombathelyi sporttárs elérte, hogy néhány tárgy a
vendégkispad felé repüljön. Kár volt ezért a közjátékért.
Kanyarodjunk vissza a pályán történtekhez. Érdemes is lesz a továbbiakban a
játékkal foglalkozni, mivel a mérkőzés a négy gól mellé jó és változatos
csatát hozott, a mintegy 2500 néző örömére eseménydús küzdelmet vívtak a
csapatok. Ugyan voltak üresjáratok is a találkozó során, az összképet
tekintve kiváló 90 percet láthatott a nagyérdemű.
A vendéggárda kezdett lendületesebben, a kezdeti percekben a zöld-fehérek
uralták a középpályát, több ügyes, váratlan átadással szövögették
támadásaikat. Sólyom kapusnak is ébernek kellett lennie néhány ilyen megoldásnál.
Majd váltott a 2002/03-as idény bajnokcsapata: több sikeres háromszögelés révén
a PMFC előtt adódtak lehetőségek, néhány ilyen akcióval jelentettünk veszélyt a
vendégkapura, ugyanakkor eleinte kevés dolga akadt Balogh kapusnak. A
Horváth Gyula által lőtt kapufa a meccs addigi legnagyobb helyzete volt, így
immár a piros-feketék álltak közelebb a gólszerzéshez. Nem állítunk
valótlanságot azzal, ha ehelyütt megjegyezzük: a félidőben nyugodtan
mutathatott volna hazai előnyt az eredményjelzőt – ám egy pécsi góllal zárult,
erősen vitatható szituáció után középkezdés helyett vendégszabadrúgás
következett. A játékrész utolsó perceiben még megpezsdült a légkör,
nyíltsisakos játékra váltottak a felek, majd jöhetett számukra a megérdemelt
pihenő.
A csapatok fordulást követően ott folytatták, ahol abbahagyták, vagyis
lendületes futballal, melyet olykor technikai elemekkel, több jó és látványos megoldással is fűszereztek. Az idő eközben a vendéggárdát sürgette jobban. Törekvésüket
mindjárt a második játékrész elején siker koronázta. A hátrány azonban nem törte meg a PMFC
lendületét, a hazai tárházból olykor látványos megoldások kerültek elő. A
legszebb ilyen Horváth Gyula megmozdulása volt – egészen a félidő feléig.
Ekkor a Márton Gábor kapufájával zárult akció, ha eredményességben nem is,
esztétikáját tekintve utolérte az egyenlítő találatunk látványosságát.
Egy magabiztosan értékesített akció végén aztán, némileg váratlanul, újra előnyhöz jutott a Lombard-Haladás – csakhogy a szombathelyi gól egy leshelyzetet
követően született. A pécsi védővonal az esetnél meglehetősen elől, a félvonalhoz közel
helyezkedett, így jól látható volt a szituáció, Kincses tőlük előrébb volt
az indítás pillanatában – megint más kérdés, hogy a döntés joga a mindenkori
bírói triumvirátus felelőssége.
A hajrá izgalmasnak ígérkezett. Csapatunk érthetően nem kívánta vereséggel
zárni a bajnoki esztendőt, a vendég Lombard-Haladás játékosai pedig
korántsem lehettek nyugodtak afelől, hogy az e mérkőzéssel csaknem párhuzamosan zajló Bük-Kaposvár találkozón milyen végeredmény születik – noha folyamatosan érkeztek az információk az odaát történtekről. Ennek megfelelően – a két szurkolótábor töretlen biztatása mellett – további elánnal rohamoztak a csapatok. Amikor aztán ismertté vált, hogy a Bük vereséget szenvedett a Kaposvártól – amit követett az értelmetlen közjáték –, a pécsi mérkőzésből
még néhány perc hátravolt. Márton egyenlítő találata így nem osztott,
nem szorzott – már ami az „ezüstös” pozíció sorsát illeti. Végül minden
jelenlévő lehiggadt, ki-ki a saját körében tekintette lezártnak az idénybeli
izgalmakat: a PMFC az aranyérmet, a Lombard-Haladás a második hellyel
járó feljutást ünnepelte együtt közönségével.
Az utolsó fordulóban tehát kiviláglott: csapatunk mellett a szombathelyi
gárda lett a második feljutó, a ma látott két együttes ezáltal ott lesz az
NB I. július 25-i rajtján, így akár egy hónap múlva újfent összecsaphatnak
a felek – immár a legjobbak mezőnyében.