comments

1. 
   (boz)

   # 1

   2020.08.12, 22:16

   Az újmecsekaljai stadion lelátóin helyet foglaló, vagy éppen a korlátot támasztó szimpatizánsok a kezdő sípszó előtt szűk fél órával érdeklődve fürkészhették a vendégegyüttes melegíteni induló játékosait. Ez a kiemelt figyelem elsősorban egy játékosnak szólt – volna, nevezetesen Gyánó Szabolcsnak, aki a két csapat előző három párharca során nem kevesebb, mint négy alkalommal talált be ellenfele hálójába. Gyánó, aki az őszi találkozón háromszor juttatta át a lasztit Herbert Roland kapujának gólvonalán (a bajnokin szerzett első találata a hazai szurkolók mellett a legtöbb külső szemlélő tetszését bizonyára alaposan elnyerte), az idén pedig a kupasorozatban lőtt a mieinknek a Vasas továbbjutását bebiztosító gólt, sérülés miatt nem állhatott csapata rendelkezésére. A vendéggárdában ezen a kellemes, már-már simogató napsütéses délutánon volt viszont egy visszatérő, aki sem a másfél héttel ezelőtti Magyar Kupa-negyeddöntő visszavágóján, sem pedig az azelőtti kupaszerdán nem lépett pályára Szabadosék ellen. Ahhoz képest, hogy a fővárosiak nélküle vívták meg sikerrel a PMFC elleni két mérkőzést, amint a középpályás játékra jelentkezett, máris a kezdők közé nevezte Pintér Attila. Mindez mutatja, hogy a hatszoros válogatott középpályásnak, Bárányos Zsoltnak kulcsszerepet szánnak a piros-kékeknél. Ha már a nemzeti együttesben előzőleg szerepelt futballistáknál tartunk, a ma pályára lépők közül Bárányos mellett Tóth András, Waltner Róbert, Rósa Henrik és Pintér Zoltán, a mi oldalunkon pedig Győri János viselte korábban a magyar válogatott mezét, míg a szlovén származású Adem Kapics hazája nemzeti tizenegyében játszott.
   
   A találkozó lendületes játékkal indult, így aztán aki előzőleg kételkedett volna abban, hogy a tavasszal harmadik alkalommal megmérkőző két együttes képes még újat felmutatni a másiknak, az a kezdeti gyors labdajáratás, egy-egy ígéretesnek tűnő támadásvezetés láttán alighanem más álláspontra helyezkedett. A mérkőzésre kilátogatók számára különösen a hazai csapattal szembeni (vélt) szkepticizmus oldódhatott fel ezen idő alatt, lévén, a PMFC csapata előtt gyors egymásutánban adódott két lehetőség.
   
   A 12. percben Balaskó gurított Berdóhoz a 16-os bal oldali sarkának közelében, akinek félmagas lövését Németh Gábor a mezőnybe ütötte.
   
   A 24. percben ismét „Bazsi” próbálkozott, 18 m-es lövése a kapu fölött hagyta el a játékteret.
   
   A PMFC-ben négy játékos is támadó feladatot kapott. Keszei Ferenc előzetes instrukciói alapján Kalina Tibor és Balaskó Iván középen, valamivel szabadabb szerepkörben, míg Kulcsár Árpád és Berdó Balázs a széleken riogatta a Vasas védősorát. Mivel eleinte a pécsi jobb oldal volt többet játékban, az előbb említettek közül utóbbi játékos volt, lehetett a legaktívabb.
   
   Ugyancsak a félidő ezen szakaszának krónikájához tartozik, hogy amint kijött a Vasas a pécsi szorításból, a vendégek Bárányos játékára alapozták szórványos ellencsapásaikat. A középpályás sokat futva, remek labdákkal mozgatta társait.
   
   A jó kezdés után mindkét együttes játéka visszaesett. A valamirevaló gólhelyzetet a játékrész utolsó percéig kidolgozni nem képes Vasas sem a szélsőjátéka révén, sem a pálya közepén nem jutott egyről a kettőre. A pécsi térfélre átérve leginkább a kapkodás jellemezte a fővárosiakat. Az, hogy a vendéggárda nem mutatott fel centerezéseket, alkalomadtán jó bejátszást, azaz a Pintér-legénység képtelen volt előrukkolni váratlan megoldásokkal, akár a hazai játékosok dicséretére is válhatna. Ám az igazság az, hogy ezeket a hibákat a pályán lévőktől nem kényszerítették – jobbára jöttek maguktól.
   
   Pécsi oldalon a félidő lefújása előtti pillanatokban megtörtént az, amely nem sok jót vetített előre a hazai gólszerzés sikerességét illetően. Balaskó Iván az oldalvonal mellett a befáslizott jobb lábát fájlalta, a PMFC házi gólkirálya röviddel ezután bosszúsan hagyta el a játékteret. Balaskó helyére Tarcsa Bence érkezett.
   
   A 44. percben Szekeres passzolt hátra Sólyomnak, akinek a lábáról leperdült a labda, így a pécsi kaputól mintegy 25 m-re a Vasas következhetett bedobással. A jobb oldalon Bárányos kapta a labdát, akinek beadását Waltner az ötösről a hosszú sarok irányába fejelte, Sólyom jó reflexszel mentett.
   
   A közvetlenül a hármas sípszót megelőző események Sólyom kapuja előtt afféle figyelmeztető jelként hatottak a PMFC csapatára. Az ártalmatlan hazaadásból kialakult (csaknem bekapott gólt jelentő) szituáció óvatosságra intette a mieinket, és – akár a horizonton sokasodó felhők a vihar közeledtét – azt jelezték nekünk: hátul elég egy megingás, és a következő pillanatban súlyos árat fizethetünk érte.
   
   Ha az imént említett vendéglehetőséghez hozzávesszük Szabó Ottó pár perccel azelőtti beadási kísérletét, amely után Sólyomnak alaposan iparkodnia kellett, hogy kitolja azt a léc alól, a szünetben a bátor játék és a stabilitás elsődleges szem előtt tartásának kétféle választási lehetősége bizony komoly fejtörést okozhatott a pécsi szakmai stábnál. A szünetben nem változtatott Keszei Ferenc, ám hamarosan Bajúsz Endrét küldte csatasorba Kalina helyére (viszont nem a posztjára). A védelmünk megerősítésének szándéka tehát inkább az utóbb említett törekvést húzta alá.
   
   Az 59. percben Kulcsár távoli, léc alá tartó életerős lövését ártalmatlanította Németh.
   
   A PMFC játékát a szurkolók részéről csak nagyritkán kísérte taps. Csapatunk kevés támadást fejezett be lövéssel vagy fejessel, a mieink a kezdeti rohamok után sokkal kevésbé vették ki a részüket az előrejátékban. A lelátó népe párszor mégis megélénkült, ám ezeket a reakciókat többnyire nem a két alapvonal között történt események váltották ki. A vendégek kispadján tevékenykedő Pintér Attila néhány alkalommal kivívta a szurkolók ellenszenvét. Az egyik ilyen eseményt megelőzően a vendégek edzője egy bedobás megítélését vonta kérdőre a játékvezetőnél. Emiatt kisebb vita alakult ki a kispadoknál. Noha Szabó Zsolt egyértelműen jelezte, hogy a PMFC következhet bedobással, Pintér eközben erélyesen odaszólt az egyik, a játékot folytatni igyekvő pécsi futballistának – mitagadás, a szakvezető részéről ez nem volt éppen rokonszenves cselekedet. Az edző, azonkívül, hogy a lelátón felesleges indulatokat szított (később trágár rigmusok miatt rövid időre meg is állította a játékot Szabó), önnön büszkeségét csorbította azzal, amikor az ellenfél egyik játékosát próbálta jobb(…?) belátásra bírni.
   
   A 69. percben Fehér Zoltán szabálytalankodott Pavicseviccsel szemben sárga lapot érően. Miután a vendégek védőjének ez volt a második ilyen figyelmeztetése, a Vasas 10 játékossal folytatta a küzdelmet.
   
   A kiállítást követően a pécsi szurkolótábor hangos buzdításba kezdett. Érezte a pécsi kemény mag is, hogy ez lehet az a szakasza a mérkőzésnek, amikor Kulcsárék kicsikarhatják a – valószínűsíthetően győzelmet jelentő – találatot. Csakhogy ekkor – különböző okok miatt – nem volt már a pályán a két, kifejezetten támadó feladattal pályára küldött játékosunk, Balaskó Iván és Kalina Tibor. Talán emiatt, talán mert a PMFC a hátralévő szűk húsz percben már nem tudott váltani a megfontoltabb játékstílusából egy offenzívabb futballra, a várt rohamok, a vendégkapu előtti „tűzijáték” elmaradt. A hajrában csapatunk jobbára az ellenfél térfelén adódó szabadrúgások utáni, a tizenhatos környékére történő felívelésekkel próbált meg veszélyeztetni – kevés sikerrel. Egyúttal ugyanakkor a gólt addig nélkülöző, a kiállítással valamelyest felpezsdülő, a vendégcsapatot az emberhátrány folytán fokozott óvatosságra intő mérkőzés utolsó szakaszába érkeztünk, így ha előfordult is, hogy szerte a lelátón néhány szem esetleg nem a pályára szegeződött (maguk között szólva: a játékrész egyes periódusaiban a két csapat nem gátolta meg az ábrándozni kedvelő drukkereket, hogy eme szenvedélyüknek hódoljanak), a találkozó utolsó szakaszába érkezvén külső résztvevőként is érezhető volt a pályán lévők fokozott feszültsége. Már a ráadás perceiben vélhetően ezért érhetett fel egy pécsi részről a kapusnak visszagurított labda egy elhibázott tizenegyes sokkoló hatásával. Dienes András félpályáról visszagurított labdája újfent kisebb káoszt okozott a hátsó alakzatban, mire Sólyom alaposan leszidta a védőket. Ezt látván, valamint a két vendégszöglet közepette már el kellett fogadnunk, hogy a hajrá pécsi szempontból nem tartogat pluszokat.
   
   Pécsett az idei első, hamisítatlan tavaszi időben lejátszott 90 perc nem hozott közönségszórakoztató meccset. A három pont megszerzésének lehetősége úgy szállt el előttünk, akárcsak ilyentájt a költöző madarak: egy ideig köztünk vannak, nem is tudjuk biztosan, hogy átutazó szárnyasok vagy idevalósiak-e – aztán egyszercsak tovaszállnak. A PMFC ebben a szezonban „csapatára akadt” a Vasas gárdájában, amelyet idén már biztosan nem fog legyőzni, miután ez a negyedik adódó alkalommal sem sikeredett.
   
   A mai mérkőzésen Balaskó Iván korai kiválása után megmutatkozott a PMFC támadójátékbeli gyengesége. Csapatunk egy olyan gárdával szemben ért el gól nélküli döntetlent, amely főként az ellenfél hibáiból élt. Habár a PMFC a forduló után nem növelte tovább győzelmei számát, a piros-feketék egy, a találkozó előtt a pécsi szakvezetés részéről megfogalmazott igénynek mégiscsak megfeleltek: nevezetesen hogy a veszélyes régió csapatunknak úgy a pontok számát illetően, mint a helyezést tekintve továbbra is tisztes távolságban maradt.