Újpest FC - Ferencvárosi FC 0 : 0
I. osztályú profi liga 1926/1927, 4. forduló
I. oszt. profi liga 1926/1927: összes
mérkőzés
ground :
Budapest, IV. ker., Újpesti Stadion
referee :
Iváncsics Mihály
attendance:
- Budapesti Hírlap: 15.000
- nela: 18.000
 Újpest FC
|
Ferencvárosi FC
|
|---|---|
|
coach: Pozsonyi Imre |
coach: Tóth-Potya István |
match history
- 2025.04.05 Ferencvárosi TC - Újpest FC -
- 2024.12.01 Újpest FC - Ferencvárosi TC 0-0
- 2024.08.17 Ferencvárosi TC - Újpest FC 1-0
- 2024.05.19 Ferencvárosi TC - Újpest FC 2-0
- 2024.02.25 Újpest FC - Ferencvárosi TC 0-5
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Határbírák: Baron Vilmos, Fenyő Ernő.
Újpest: Beneda István - Fogl II Károly, Fogl III József - Borsányi Ferenc, Wilhelm (Víg I) József, Müller Pál - Künsztler József, Csontos Kálmán, Lutz III József, Jeszmás József, Szidon II Rezső. Tréner: Fandl Géza (Pozsonyi Imre csak 1926.11.05-től - Sporthirlap 1926.11.06.).
Tolnai Világlapja, 1926. október 13.
A vasárnapi sportesemények központjában, a Ferencváros és Újpest találkozása áll. A nagy futballesemény az újpesti stadionban lesz. Ennyi hendikep után újabb hendikep Ferencváros számára, hogy Pataki még mindig nem fitt. Stecovits és Horváth II. nem centercsatár, tehát végszükségben Sándort kénytelenek elhelyezni a támadósor tengelyében. A választás nem rossz, mert Sándor legnagyobb taktikusaink egyike, s bár- eredetileg fedezetjátékos volt, a csatársorban is megállotta helyét. A ferencvárosi halfsor is megerősödik Fuhrmann bevonásával, aki betegségéből felgyógyulva, vasárnap játszik először a zöld-fehérek első csapatában — miután az elmúlt héten a második csapatban már nagy sikerrel mutatkozott be. A változások figyelembevételével a zöld-fehérek felállítása a következő lesz: Huber—Takács, Hungler—Fuhrmann, Bukovi, Obitz—Rázsó, Stecovits, Sándor, Schlosser, Kohut. Újpest összeállítása még nem végleges. A valószínű csapat: Beneda —Fogl II, Fogl III.—Borsányi, Wilhelm, Müller— Künstler, Lutz III., Jeszmás, Schaller, Szidon. A nagy meccsre Újpest külön villamosjáratok beiktatását kéri a BESzKÁR-tól. A kérés indokolt, mert — ez lévén a főváros egyetlen nagy futballeseménye — legalább húszezres tömegre van kilátás az UTE-stadionban
Pesti Napló, 1926. szeptember 29.
Mintegy 15.000 főnyi közönség jelent meg a Ferencváros— Újpest ligamérkőzésén, impozáns keretbe foglalván a rendkívül érdekes és nívós küzdelemnek a színhelyét. A mérkőzés a legjavából való volt. Tele lélekkel, mozgalmassággal, színnel és izgalmas érdekességgel. Csak egy volt, ami hiányzott belőle: az eredmény, a cél elérése, a gól ... S a meccsnek ez a meddősége reá mutatott egy sarkalatos hibára, sőt bajra. Legjobb csapatunk nevezetesen szűkében van az igazi csatárnak. A legszembeötlőbben a megfelelő középcsatár hiánya jelentkezett mind a két csapatban.
Megtörtént kétizben az is, hogy Újpest belső csatárai a legbiztosabb helyzetben hibáztak, előbb Lutz III., majd Csontos szalasztott el úgyszólván biztos gólt, a Ferencváros részén pedig az egyébként nagyszerű játszó, Schlosser volt az, aki nem vette magára a góllövésre irányuló kísérlet ódiumát. Ettől eltekintve, mindenki a legnagyobb elragadtatással élvezte az erőteljes, heves, mindazonáltal teljesen fair küzdelmet. A Ferencváros fedezetsorának főképpen Bukovinak és Obitznak a játéka a legkényesebb igényeket is kielégítette, miként osztatlan tetszést vívott ki a két Fogl ragyogó védelmi játéka. De elemében volt a kis Borsányi, valamint Rázsó is, akik így együttvéve a régi idők nagy játékosait jelenítették meg a meccs színpadán.
Az utolsó esztendőknek legszebb mérkőzésévé avathatta volna a meccset, ha a két csatársor teljes egészében föl tudott volna emelkedni a védelmek és fedezetsorok nívójára. Rázsó volt a tíz csatár között a legmozgékonyabb, klasszis dolgában persze Schlosszeré volt a pálma, de tőle többet kell várnunk a mesteri leadásoknál, Kohutot Borsányi és Fogl II. erősen fogta, Sándor csak elvétve adott életjelt magáról, Stecovits pedig épp úgy adós maradt a gólra lövéssel, mint eddigi szereplései alkalmából. Játéka egyébként újabb javulást mutatott, így nagyjában el is mondottunk mindent Újpest nagy eseményéről, nem volna azonban teljes még e vázlatos kép sem, ha említést nem tennénk Ivancsics Mihály bíráskodásáról.
Iváncsics a sokszor ostorozott mérlegelő bíráskodáshoz való makacs ragaszkodásáról
adott számot, már pedig ezt a módszert ki kell küszöbölni.
Első osztály.
Ferencváros—Újpest 0:0.
Ferencváros kezdte a játékot, amelynek első perceiben Újpest állandó védekezésre
szorítkozott. Az első negyedóra elmúltával Újpest vette át a támadó szerepét és a huszonkettedik percben Lutz biztos gólhelyzetet hibázott el. Ezután újból Ferencváros irányította a támadásokat és a harmincharmadik percben Kohutot Borsányi elgáncsolta, de a bíró nem Ítélte meg a jogos 11-es büntetőrúgást.
A második félidőben Újpest gyakran veszélyeztette Ferencváros kapuját. A játékban
egyik csapat sem tudott döntő fölénybe jutni. A félidő utolsó negyedórájában ellanyhult a játék.
Budapesti Hírlap, 1926. október 05.
A profiliga érdekes fordulatai, az eredmény végső kialakulását borító teljes homály, de főképpen a két csapatnak jelenlegi összetétele és elismert játéktudása megokolttá teszi, hogy holnap a stadion legyen a főváros futballéletének a közepe.
Semmi kétség, hogy elsőrangú sportnak lesz tanúja a közönség, mert a Ferencváros és az Újpest csapata méltó képviselete a följavult magyar labdarúgás mai nívójának. Abban tehát bizton hiszünk, hogy a hosszú kirándulásra vállalkozó tömegek
kárpótlásra találnak áldozatkészségükért és fáradságukért a két csapat sportszerű, komoly játéka által, az eredményt illetően azonban már korántsem tudunk ilyen határozott álláspontra helyezkedni.
Az Újpest és a Ferencváros az őszi évadban egyízben már összetalálkozott barátságos mérkőzésnek a keretében s akkor Újpest tisztes felsőbbségben maradt. Ezen az alapon tehát nem lehetne másra számítani, mint Újpest győzelmére, csakhogy a barátságos mérkőzés óta eltelt időt a Ferencváros a legszorgalmasabb készülődésre használta föl. Újpest sem tétlenkedett, de úgy véljük, hogy amíg az újpesti csapat már akkor előrehaladott formában volt, addig a Ferencváros csak most érkezett el legjobb formájához.
A sanszokat meglehetősen kiegyenlítettnek véljük, de hogy mégis Újpest győzelmét várjuk, ezt a tippünket a nagyszerű újpesti védelemre alapítjuk. Annyira fölötte áll Újpest védelmi triója a Ferencvárosé fölött, hogy a fönnálló pluszt a Ferencvárosnak határozottan jobb födözetsora sem tudja eltüntetni. Támaszkodunk továbbá arra a meggyőződésünkre is, hogy a ferencvárosi csatársor nem lesz eléggé kemény a Fogl-párral szemben reá várakozó föladat megoldására, viszont Újpest csatársora a fölépült Lutz III-al a középen és az ismét all right Csontossal a jobbösszekötőben, sikerrel fog tudni operálni a szintén erőteljes, de némiképpen bizonytalan ferencvárosi védelem mellett. Nagyobb gólkülönbözet nem várható, de ha a ligamérkőzéseken gyakorta beálló összeomlás bekövetkeznék, úgy ez a baleset inkább történhetik meg a Ferencvárossal, mint a súlyban jól fölszerelt, erős fizikummal rendelkező újpesti csapattal. Ha tehát nagyobb gólarányú lenne a győzelem, akkor ennek hőse Újpest lehet.
Budapesti Hírlap, 1926. október 03.
Tegnap Újpesten volt a ligamérkőzések súlypontja. Ugy az első, mint a második ligában ott játszották a nap legfontosabb mérkőzését. Újpestnek a Ferencváros volt az ellenfele. Ez a mérkőzés azonban részben csalódást keltett, mert a csatársorok játéka egyik részről sem elégített ki. Újpest nem volt egységes, a Ferencváros pedig túlságosan puhának bizonyult. Újpestnek a védelmi trió, Ferencvárosnak a fedezetsor volt a legjobb része. Stecovits kapulövésén kívül Kohutnak volt két kitűnő helyzete: előbb Beneda épen hogy cornerre tolta ki a labdát, majd Borsányi gátolta meg kissé foulízűen az akció eredményes befejezését — a 16-os vonalon belül.
Viszont Jeszmás egyízben egész közelről vágta kapu fölé a labdát.
Pesti Hírlap, 1926. október 05.
(Saját tudósítónktól.) Az újpesti népvándorlás még jobban érezhető, mint az, ha a pesti belső pályákat megrohamozza a közönség. A hosszú Váci úton úgy másztak a túlzsúfolt villamosok, mint a kifáradt hernyók, ezer meg ezer embert szállítottak az UTE-stadionhoz. A BESzKÁR újabb és újabb különjáratokat állít be — minden kevés. Elégedetlenség, de végül mindenki eljut a pályáig, melyet félnégy órára húszezer ember övez.
A BAK és a debreceni Bocskay gólzáporos küzdelme után lépett pályára a két nagy ellenfél, Újpest és a Ferencváros csapata. Az első percben kiderült, hogy itt nem lehet szó »legázolásról «. A meccs előtt igen szívesen használták ezt a kifejezést. A tervekben Újpestnek szánták a legázoló, Ferencvárosnak a szerencsétlen áldozat szerepét. A hatodik percben Stecovits szédületes kapufafejese láttára, felszisszent a közönség:
— Itt ma nagy küzdelem lesz !
Öt percen belül megtörtént az első pofonváltás, a nézőtéren a hangulat lecsendesedett és kezdődött egy olyan küzdelem, melyhez foghatót alig találunk az elmúlt hónapok futballtörténetében.
A két csatársor közül a Ferencvárosé látszott veszélyesebbnek. Csakhogy Schlosser és
Kohut ellenfele a két legjobb magyar védőjátékos, Fogl II. és Borsányi volt, a jobbszárnyat fogta Fogl III. és a két half. Sándort, a centercsatárt nem fogta senki,
mert az első pillanatokban kiderült, hogy veszélytelen.
Hullámzó, heves játék — faultok nélküli élvezetes, szép játék — melyben hol az egyik,
hol a másik kapu forog veszélyben. A Ferencváros halfsora tömi labdával csatársorát, határozott a zöld-fehér fölény. Csakhogy Schlosser és Kohut nem jut lövéshez, a három másik csatár közül csak Steczovits veszélyes, akit első veszedelmes kitörése pillanatától Fogl III. tart nagy becsületben...
Borsányi a 16-os vonalon belül lövő helyzetben elgáncsolja Kohutot, de Iváncsics nem ítél tizenegyest, nem akarja tizenegyessel eldönteni a mérkőzés sorsát. Ez a mérlegelési elhatározás végigvonul minden ítélkezésén.
Rendszertelenül, hol a Ferencváros, hol Újpest javára téved, de mindig olyan pillanatban lép közbe, amely veszélyt jelent.
A második félidőben ugyanez a játék. A Ferencváros halfsora az utolsó esztendők legszebb, leghasznosabb halfjátékát produkálja. A Foglok nem maradnak a háttérben, régi nagyságában él fölényes bekktudásuk, A legnagyobbak grandiózus küzdelme volt a játék, melyben akkor sem lett volna győztes, vagy legyőzött, ha az egyik fél véletlen, vagy kidolgozott gólt szerez és megszerzi a győzelmet.
Az Újpest—Ferencváros küzdelme a Ferencváros némi fölénye mellett is egyenrangú felek hitvallása volt a — magyar futball jövője mellett.
Jeszmás két durva faulján kívül egy szándékos gáncsot, durvaságot, erőszakos belemenést, alattomosságot nem jegyezhet fel az újságíró tolla, Az erélyességükről híres játékosok is felülemelkedtek a megszokott határokon, igyekeztek nagyszerűt nyújtani és — nagyszerűt nyújtottak.
Az utolsó negyedóra a heves harcban kifulladt huszonkét ember utolsó erőfeszítése
jegyében zajlott le: a két csapat nem bírta a tempót kétszer negyvenöt percig.
Pesti Napló, 1926. október 05.
A vasárnapi futballderby Újpesten zajlik le, az UTE-stadionban. A Ferencváros és Újpest. két teljesen egyenrangú ellenfél küzdelméből valóban csak szerencsével győzhet az egyik. A mérkőzés »tűzvonala« minden valószínűség szerint Fogl II oldalán lesz, ahol a Ferencváros veszélyes balszárnya, Schlosser és Kohut dolgozik. A három nagyszerű játékos küzdelme — a legjobb bekké és a legjobb két baloldali csatáré — a legmagasabb futballélvezetet hozhatja.
Pesti Napló, 1926. október 03.